KALAZANCI SZENT JÓZSEF (1556. március 11. – 1648. augusztus 25.), a spanyol Aragóniai Királyságban született. A valenciai, majd az alcálai egyetemen tanult teológiát, 1583-ban szentelték pappá. Fényes egyházi pálya várt rá, azonban ő a szegények és betegek közvetlen segítését érezte hivatásának, így 1592-ben lemondott tisztségéről, vagyonát szétosztotta a szegények között, és Rómába ment. Ott, Colonna bíboros unokaöccseinek tanítójaként élt kezdetben, és látva a korabeli Róma szegényeinek sorsát, naponta felkereste a hét főtemplomot, segíteni rajtuk. Megfigyelte, hogy a városban rengeteg az elhagyatott, az utcákon nyomorgó gyermek, akikről gondoskodni kell. Megszervezte vasár-és ünnepnaponkénti hitoktatásukat, de hamar megértette, hogy ez nem elegendő. 1597-ben Róma szegénynegyedében, a Szent Dorottya templom mellett a plébános és még két oktató segítségével megnyitotta a Szegény Gyermekek Ingyenes Iskoláját, a Schola Pia-t. Hamarosan száz, majd két éven belül hétszáz, 1611-ben több ezer gyermeket tanított több társával együtt. Időközben az iskola jó hírnévre tett szert, és már jómódú gyermekeket is ide járattak, a városban több helyen tanítottak. József atya és tanító társai közösséget alkottak, amelyet Kegyes Iskolák Kongregációjának hívtak. Ez a közösség szilárdult szerzetesrenddé Kalazanci Szent József vezetésével, aki a Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum – Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendje, a piaristák első rendfőnöke volt. A szokásos három szerzetesi fogadalom mellett ők egy negyediket is tettek: lelki és testi képességeiket mindenféle javadalmazás nélkül a gyermekek ingyenes oktatására fordítják. József eredményeit, azt, hogy a pápa is támogatta törekvéseit, többen irigyelték és rágalmakat terjesztettek róluk. Ezeket sikeresen megcáfolták, mindaddig, amíg Mario Sozzi, egy hataloméhes, befolyásos pap felvételt nem nyert a rendbe. Letaszította Józsefet generálisi tisztségéből, akit nyolcvanhat évesen meghurcoltak, és a rend is méltatlan körülmények közé került. József atya úgy halt meg, hogy egész életének munkája megsemmisülni látszott, de ő belenyugodott Isten akaratába, abban a hitében bizonyosan, hogy a piaristák rendje fennmarad. Halálos ágyához rengetegen elzarándokoltak, áldását kérve. 1748-ban boldoggá, 1767-ben szentté avatták.
A Jeles napok szerkesztősége
