Keress

Kányádi Sándor: Három haiku haiku témára
(részlet)

Ó, miért, hogy le
nem én szakíthattalak,
Cseresznyevirág!

Kányádi Sándor: Körömversek
(részlet)

Rakétarózsát
pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.

Gergely Ágnes: Kilenc haiku
(részlet)

Vízen levéltánc.
Tornáchűvös kezdetek.
Végtelen ablak.

Orbán Ottó: Haiku

Negyvenhat éves vagyok.
„Bátyuska”, szólít meg
halott apám.

Weöres Sándor: Japán haikus strófák
(részlet)

1.
Fáról két madár
surranással elrepül,
az ág kiegyenesül.
2.
Bölcs a papunk,
holsugárból fonogat
háromágú varkocsot.
3.
Hajdani vezér
ház előtt a kispadon
öreg katonáival.

Illyés Gyula: Két háborús haiku
(részlet)

Napraforgók

Fejek, fejek – karóba húzva mind?
        Karóba vert szemek!
          Az iszonyra nyilt
          pillák üvöltenek.

Gergely Ágnes: Tizennégy haiku
(részlet)

Ág jégesőben
görcsöl, szívósan kitart.
Te se félj tőlem.

*

Nőj meg. Légy szirom.
S én nem nyúlok utánad,
amíg birom.

Juhász Gyula: Pillangó kisasszony
(részlet)

Hol szőnyegeknek százszínű mezőin
Piros és zöldes lampion alatt
Virrasztanak kis, halvány szenvedői
A távol vágynak: árva madarak!
Karcsú, kecses nők, méla porcelánok,
Szomorú vázák szép Napkeleten.
Taifun süvölt a sárga tengerágyon
S bennük mély csönd virraszt: a szerelem!

Juhász Gyula: Japáni módon
(részlet)

Álmomban varjak károgtak a fákon,
Melyek tavaszi alkonyban remegtek.
Az életem is ilyen furcsa álom,
Csak egy való, hogy oly fájón szeretlek!

Juhász Gyula: Megint japánosan
(részlet)

Papírból építettem én lakásom,
A földrengés se dönti meg soha.
Világít benne gyászon és homályon
Lement napoknak elhunyt mosolya.

Gergely Ágnes: Japán versek
(részlet)

2. Csieko játszik

A part kihalt. A földön kucorog,
játszik Csieko. Ragyog a homok.
Fölötte madárraj, csörgő, csivogó;
Csieko!, Csieko!
A porban rajzos, apró lábnyomok.
Csak ül s magában mormol valamit,
majd visszarikolt, karját égre tárja,
s mert csillogó kagylóként sír sok szárnyas kis barátja,
kagylókat szór nekik,
és száll az újabb csivogás:
Csieko! Csieko! csodás e csillogás!

Juhász Gyula: Japán módon
(részlet)

Fejem havas már, mint a Fuzijáma,
Mely tengerekre néz magányosan,
De tövében nyit még tavasz virága
S szívemben is még olykor vágy fogan.

Juhász Gyula: Japánosan
(részlet)

Nem építettem kunyhót sem magamnak
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak
S minden pompád enyém, szent kikelet.
 

Juhász Gyula: Japán módra

A sóhaj és a felhő összeérnek
Valahol szűz magasban csöndesen –
S a felhő szól: én szomorú fivérem,
Ölelkezzünk a tündöklő egen!
*
A rózsák és a vágyak haldokolnak,
Ha jő a két kertész, a tél s halál –
S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
Az égi kertben, hol örök a nyár!
*
A tengeren eltűnnek a vitorlák
S a fellegek eltűnnek az egen.
Van valahol egy tenger és egy ország,
Mely vitorlátlan és felhőtelen.

Gergely Ágnes: Japán szonett

A télutóból fűcsomó figyel.
Kinn karnevál van. Álarc, csörgefánk.
Eltünedeznek szótlan vadkacsák.
Mégsem mellőled vágyakoznak el.

Li-Ming kisasszony, a jövője kell?
Diane, egy horoszkópot legalább.
Olga a kontya alól idelát –
s mit tehet Larsson úr itt? Kész röhej.

„Ne involválódj”: legyél pápua.
Önnönmagadból helyezd magad messze.
Nincs könnyebb, mint az import álruha;

a kócsag rab, ha van, ki eleressze,
a tájfun elfog, s egyszer majd elül.
Van szabadság, van biztonság. Belül.

Faludy György: A régi Japánról

Kora délután az egész kisváros
kivonult a fákhoz, és szótlan nézték
sötétedésig az almavirágok
lenyűgöző, földöntúli fehérjét.

A palotai szolgák pletykálkodtak,
de hirtelen megnémultak, és csöndben
figyeltek, ahogy a telihold sápadt
korongja a park bokrai közt fölkelt.

A véletlen négy ifjú udvarhölgynek
ajándékot szerzett, ennél is többet,
mert fogatjuk a kerti ünnepélyen

elsodorta egy lila akác ágát,
s ahogy a kocsi ablakán kinéztek,
a virágfűzért újra s újra látták.