FRÖHLICH DÁVID (1595–1648) lelkész, tanár, természetkutató, császári matematikus és csillagász 1615. június 1-jén megmászta a Tátra legmagasabb csúcsát, feltehetően a Lomnici-csúcsot.
FARKAS GÉZA (Budapest, 1872. június 9. – Budapest, 1934. szeptember 13.): fiziológus, egyetemi tanár, a táplálkozás- és élettan, valamint az élettani érzékelés kutatója.
FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA, báró (Budapest, 1894. június 25. – Budapest, 1932. június 2.): báró Fejérváry Géza miniszterelnök unokája, zoológus, paleontológus, a magyar herpetológia (csúszómászókkal foglalkozó tudomány) jeles képviselője.
ANTONIO GIOVANNI SCOPOLI (Cavalese, Tirol, 1723. június 3. – Pavia, 1788. május 8.) a magyarországi bányászat és kohászat terén elévülhetetlen érdemeket szerzett orvos, botanikus, mineralógus és kémikus.
Az I. világháborút lezáró ún. versailles-washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a versailles-i Nagy-Trianon-Palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km²-ről 92 607 km²-re csökkent), a lakosság létszáma pedig, mintegy 10 millió fővel kevesebb lett.
1473. június 5-én HESS ANDRÁS Budán kinyomtatta – Kárai László budai prépost alkancellárnak ajánlva – a Budai Krónikának nevezett Chronica Hungarorumot. Ez volt az első Magyarországon nyomtatott könyv. A mű szerzője a magyarok történetét egy XIV. századi geszta-kéziratnak valamint Tótsolymosi Apród János küküllei főesperes Nagy Lajos életrajzának átvételével és folytatásával egészen 1473-ig mutatja be.
Baross Gábor (Pruzsina, 1848. június 6. – Budapest, 1892. május 9.) politikus, miniszter, a magyarországi vasúthálózat, a dunai hajózás, a fiumei kikötő és az ipari szakoktatás fejlesztője.
1895-ben az orvosi kar úgy látta, a korszerű oktatás érdekében egy új épületre lenne szükség. A külső Ferencvárosban vásároltak telket és a tervezéssel Kolbenheier Ferencet bízták meg, de az ő korai halála miatt a terveket Weber Antal fejezte be. Az Intézet ünnepélyes felavatásra 1898. június 12-én került sor. Két különálló bonctani intézetet helyeztek el benne. Az épület az orvosoktatás egyik fellegvára lett; olyan kiváló professzorok tanítottak itt, mint Thanhoffer Lajos, Huzella Tivadar, Szentágothai János.
CZIGLER ANTAL, Zigler (Cserevics, 1767. június 13. – Kígyóspuszta, 1862. május 29.): építész, a Svájcból áttelepült családnak az építész szakmát elsőként elsajátító tagja, a Czigler építész-dinasztia megalapítója.
BODOR PÉTER (Erdőszentgyörgy, 1788. június 22. – Kolozsvár, 1849. augusztus 6.) ezermester, az órás és lakatos mesterséget, és az orgonaépítést is kitanulta.
Benkő Ferenc mineralógus 1790. június 24-én foglalta el katedráját a Nagyenyedi Kollégiumban, ahol természetrajzot, földrajzot és német nyelvet tanított.
Huszár Mátyás, a Körös-felmérés vezetője 1823. június 30-ára megírta összefoglaló értekezését a Körös-vidék vízrajzi viszonyairól, valamint elkészítette Körös-szabályozási tervét, s ezzel az 1818 szeptemberében elkezdett nagyszabású felmérési munka befejeződött. Huszár Mátyás 1820-ban mérnökei számára német nyelvű szintezési utasítást készített, amely az első ilyen jellegű munka a magyar geodézia történetében.
Vasadi Péter (Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
HERMAN OTTÓ és LENDL ADOLF 1888. június 5-én észak-norvégiai expedícióra indult az ott élő vízimadarak, illetve a hazánkban is fészkelő költöző madarak életének és telepeiknek, az úgynevezett madárhegyeknek a tanulmányozására.
CZETZ JÁNOS, Czecz (Gidófalva, 1822. június 8. – Buenos Aires, 1904. szeptember 6.): honvéd tábornok, a szabadságharc erdélyi hadseregének egyik megszervezője, az argentin katonai térképészeti intézet és a katonai akadémia megalapítója és vezetője.
SVAICZER GÁBOR (Kassa, 1784. június 11. – Nagybánya, 1845. augusztus 4.) bányamérnök, a magyarországi ércbányászat és -feldolgozás sikeres fejlesztője.
PÉCH ANTAL (Nagyváradolaszi, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.): bányamérnök, szakíró, a XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnöke.
BACSÁK GYÖRGY (Pozsony, 1870. június 15. – Fonyód-Bélatelep, 1970. március 4.) festőművész, a föld- és ásványtani tudományok doktora, az égi mechanika és a jégkorszak közötti összefüggés kutatója.
Négyéves építőmunka után, 1913. június 16-án a Városligetben megnyílt a Széchenyi Gyógyfürdő. A fürdő épületét 1909 és 1913 között Czigler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették neobarokk stílusban.
SÜTŐ ANDRÁS (Pusztakamarás [Cămăraşu], 1927. június 17. – Bp., 2006. szeptember 30.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi író, elbeszélő, drámaíró, szerkesztő.
DULOVITS JENŐ (Budapest, 1903. június 22. – Budapest, 1972. július 24.) matematikatanár, fotóművész, 13 fotótechnikai találmány alkotója, talán legjelentősebb találmánya az első szemmagasságból fényképező, tükörreflexes, kisfilmes, beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgép, a DUFLEX.
Sabathiel Richárd (Budapest, 1875. június 28. – Budapest, 1942. június 14.) a vasbeton építészet szakértője,számos vízierőmű és völgyzáró gát tervezője.
BERTALAN LAJOS (Beremend, 1838. június 30. – Budapest, 1901. július 30.) vízépítő mérnök, a Tisza-szabályozás befejező munkálatainak legfőbb irányítója.
Molnár János (Csécsény, 1728. június 12. – Szepesváralja, 1804. február 15.) jezsuita tanár, a magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom úttörője.
Rába György (Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011. január 29.) Kossuth- és Széchenyi-díjas költő, író és kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
ROTT ANDOR, (Budapest, 1897. június 14. – Antwerpen, 1981. június 25.): vegyészmérnök, feltaláló, a polaroid technológiát megelőlegező közvetlen pozitív fényképkészítés módszerének kidolgozója.
Korányi Sándor (Pest, 1866. június 18. – Budapest, 1944. április 12.) orvos, a vesebetegségek kiváló szakértője, a tbc elleni küzdelem egyik vezéralakja.
DUKA TIVADAR (Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth (Anglia), 1908. május 5.) orvos, a Kőrösi Csoma-kutatás első nagy alakja, szabadságharc alatt Görgey titkára és hadsegédje.
KÖRÖSSY ALBERT KÁLMÁN (Szeged, 1869. június 18. – Budapest, 1955. október 21.): építész, a Hauszmann Alajos majd Lechner Ödön által fémjelzett építészeti irányzatok követője.
MARÓTHI GYÖRGY (Debrecen, 1715. június 18. – Debrecen, 1744. október 16.) a debreceni református Kollégium egyik legkiemelkedőbb tanára, több tudományágban is a felvilágosodás képviselője, a híres Kántus énekkar alapítója.
HERMAN OTTÓ (Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.) természettudós, az állattan, a néprajz, a nyelvészet, a régészet kiemelkedő kutatója.
