Tandori Dezső (Budapest, 1938. december 8. – Budapest, 2019. február 13.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító. a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Gyurkovics Tibor (Budapest, 1931. december 18. – Budapest, 2008. november 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
DARVAI MÓR, Móric, (Aszód, 1849. december 14. – Budapest, 1917. március 21.): tanár, író, ismert szépirodalmi és természettudományos művek szakfordítója.
Szilárd Leó és Enrico Fermi 1944. december 19-én nyújtotta be az atomreaktorra vonatkozó szabadalmi bejelentését az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában.
BAKÓ GÁBOR, (Pest, 1871. december 22. – Szekszárd, 1948. május 23.): növényvédelmi szakember, entomológus, a szőlőmoly elleni védekezés egyik kidolgozója.
TOMCSÁNYI ÁDÁM (Kamánfalva, 1755. december 4. – Pest, 1831. július 24.) hazánkban elsőként ismerte fel az elektromosság jelentőségét és alkalmazási lehetőségét az orvostudományban.
CSÁSZÁR ELEMÉR (Gige, 1891. december 6. – Budapest, 1970. augusztus 7.): fizikus, egyetemi tanár, a sugárzásokkal kapcsolatos fizikai kísérletek kutatója és szakírója.
Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István gróf kezdeményezte egy tudós társaság pénzalapjának megteremtését egy évi jövedelmének felajánlásával. Az 1861-ben kiírt építési pályázatot a német August Stüler, Berlin több múzeumának tervezője nyerte meg; az építkezést Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. A székházat 1865. december 11-én avatták fel.
HORÁNSZKY NÁNDOR (Budapest, 1899. december 11. – Budapest, 1976. november 30.): ideg- és elmegyógyász, orvostörténész, a magyar elmegyógyászat kialakulásának és történetének a feldolgozója.
BOLYAI JÁNOS (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.), a matematikatörténet egyik legnagyobb lángelméje, az abszolút geometria megalkotója.
PAUER JÁNOS, (Andrásfalva, 1846. december 23. – Selmecbánya, 1904. december 21.): jogász, bányamérnök, a selmecbányai akadémia kiemelkedő oktatója, könyvtárosa.
PEREGI SÁNDOR, Schricker (Balatonbozsok, 1916. december 24. – Budapest, 1964. május 21.): kertész, a gyümölcsszüret gépesítési lehetőségeinek magyarországi kidolgozója.
KABAY JÁNOS ((Büdszentmihály, 1896. december 27. – Budapest, 1936. január 29.): gyógyszervegyész, alkaloidkutató, feltaláló, az Alkaloida Vegyészeti Gyár megalapítója szülőfalujában, a mai Tiszavasváriban.
DANCZA JÁNOS (1899. december 29. – 1985. október 16.) a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában muzeológus, vezető régész titulussal szerepel, azonban rendkívül kacskaringós út vezetett számára idáig.
Tudományszervezési és -terjesztési törekvések hazánkban először a XVIII. században jelentkeztek. Bél Mátyás (1718) és Bod Péter (1756) elgondolásai után, de tartósan működő, magyar nyelvű intézmény csak egy született: az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, amely 1793-ban alakult meg Marosvásárhelyen.
ENTZ FERENC, (Sümeg, 1805. december 6. – Promontor–Budafok, 1877. május 9.): orvos, szőlész, kertész, az első önálló hazai kertészképző intézmény megalapítója.
A Corvin Mozgóképszínház Részvénytársaság 1920. október 21-i megalakulása után Bauer Emil, Schulek Frigyes tanítványa kapott megbízást a moziépület megtervezésére, akinek a tervét a Főváros 1921-ben elfogadta. Kármán és Fazekas építőmesterek vezetésével az 1300 férőhelyes épület 1 év alatt elkészült.
BALLA ANTAL ((Nagykőrös, 1739. december 18. – Nyáregyháza, 1815. szeptember 6.): földmérő és vízépítő mérnök, a 18. sz. második felének legkiválóbb magyar térképésze, a Duna–Tisza-csatorna első tervének készítője.
BORSOS JÓZSEF (Veszprém, 1821. december 21. – Budapest, 1883. augusztus 19.): arcképfestő, fényképész, portréfotós, az első hazai fotóiskola megalapítója.
KURLÄNDER IGNÁC, (Balassagyarmat, 1846. december 25. – Budapest, 1916. szeptember 2.): meteorológus, földmágnesesség-kutató, Magyarország első földmágnesességi felmérésének elkészítője.
Széchenyi István kezdeményezésére 1838. december 26-án megalakult a Pesti Hengermalom Társaság és ezzel megalapították hazánk első, gyár jellegű gőzmalmát.
NEUMANN JÁNOS (Budapest, 1903. december 28. – Washington, 1957. február 8.), matematikus, vegyészmérnök, századunk egyik legeredetibb matematikai gondolkodója, az elektronikus számítógépek egyik kifejlesztője.
SCHEIBER VILMOS (Mór, 1889. december 30. – Budapest, 1979. január 2.) a végtagsebészet és az ortopédia egyik legjelentősebb hazai művelője volt. Nevéhez fűződik a modern lúdtalpbetétek magyarországi meghonosítása. Mintegy százezer műtétet végzett.
BODNÁR JÁNOS (Nagyvárad, 1889. december 31. – Budapest, 1953. október 29.): vegyész, oktató, számos növényvédelemmel kapcsolatos népszerűsítő írás szerzője.
Az egyesület megalakítása Bedő Albert, Divald Adolf és Wagner Károly nevéhez fűződik, a szervezet a Magyar Erdészegylet helyébe lépett, a mintegy 40 alapító kezdeményezésére. Az egyesület az 1848-ban megalapított Magyarhoni Földtani Társulat után a második, jelenleg is működő műszaki-gazdasági jellegű szervezete.
PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM GÉZA (Selmecbánya. 1885. december 11. – Budapest, 1956. szeptember 29.), gépészmérnök, a Műegyetem egyik legismertebb professzora, híres szakkönyvek szerzője.
BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR (Bölön, 1795. december 14. – Kolozsvár, 1842. február 3.), Észak-Amerika egyik korai magyar leírója, a reformkor kiemelkedő gondolkodója.
FORSTER GYULA, báró (Esztergom, 1846. december 21. – Budapest, 1932. július 18.): jogász, közéleti személyiség, a XIX. századi magyar műemléki értékek és műtárgyak intézményes védelmének egyik kezdeményezője.
BORN IGNÁC, (Gyulafehérvár, 1742. december 26. – Bécs, 1791. július 24.): mineralógus és geológus, első nemzetközi geológiai és bányászati kongresszus kezdeményezője.
PETRIK LAJOS (Sopron, 1851, december 5. – Budapest, 1932. június 7.): vegyész, természetjáró, a turizmus magyarországi kialakulásának egyik szereplője.
GOLDMARK PÉTER KÁROLY (Budapest, 1906. december 6. – Port Chester, 1977. december 7.), a színes televízió, a mikrobarázdás hanglemez és a képmagnó kifejlesztője.
KARDOS LAJOS (Rákospalota, 1899. december 14. – London, 1985. július 12.): pszichológus, egyetemi tanár, a korszerű magyar pszichológusképzés egyik megteremtője.
STÜHMER FRIGYESNEK (Mecklenburg, 1843. december 18. – Budapest, 1890. május 11.), cukrászmester, a magyarországi cukorka- és csokoládéipari termelés megteremtője.
GÖNCZY PÁL (Hajdúszoboszló, 1817. december 26. – Karácsond, 1892. január 10.): pedagógus, 1868-i népiskolai törvény gyakorlatba ültetésének egyik jelentős alakja.
NAGY DEZSŐ, (Székesfehérvár, 1841. december 6. – Budapest, 1916. március 19.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, az építőanyag-szabályzatok elkészítéséhez szükséges vizsgálati módszerek kidolgozója.
TÓTH JÁNOS (Zalaegerszeg, 1899. december 12. – Budapest, 1978. szeptember 30.): építész, festő, szakíró, a Göcseji Falumúzeum egyik létrehozója, tervezője.
KÓS KÁROLY (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 6.), az erdélyi kultúra meghatározó személyisége, az építészként, grafikusként, könyvkiadóként és szépíróként is jelentős alkotó.
SZABADY JENŐ (Somogyszentpál, 1891. december 18. – Budapest, 1972. április 23.): gépészmérnök, elektrotechnikai szakember, a hazai szigetelőanyag-szabványok egyik kialakítója.
HOLLÓSY JUSZTINIÁN ((Nagyszombat, 1819. december 26. – Celldömölk, 1900. január 24.): csillagász, bencés apát, népszerű 19. századi csillagászati könyvek szerzője.
NAGY KÁROLY, (Rév–Komárom, 1797. december 6. – Párizs, 1858. március 2.): matematikus, csillagász, közgazda és publicista, a méterrendszer magyarországi bevezetésének egyik kezdeményezője.
PATAI IMRE (Budapest, 1894. december 10. – Philadelphia, 1949. január 19.): gépészmérnök, vákuumtechnikai feltaláló, a magyar elektotechnikai gyáripar egyik megteremtője.
KŐNIG GYULA (Győr, 1849. december 26. – Budapest, 1913. április 8.): matematikus, műegyetemi tanár, a halmazelméletben szereplő „Kőnig-féle egyenlőtlenség”-i szabály megalkotója.
SCHULEK JÁNOS (Budapest, 1872. december 26. – Budapest, 1948. július 7.): építészmérnök, a Halászbástya építésvezetője, továbbá a visegrádi Mátyás-palota megtalálója (1934) és feltárója.
KORÁNYI FRIGYES (Nagykálló, 1827. december 10. – Budapest, 1913. május 19.), a mellkasi betegségek szakértője, a gyógyfürdők fejlesztésének szószólója, a tüdőbeteg-gondozó intézményrendszer kezdeményezője.
