A zsidóknál az ősz kezdőnapja egyúttal a (polgári) újév kezdete. (A Biblia tanúsága szerint a zsidók tavaszi évkezdettel is számoltak, a szent könyv az ünnepek leírásakor az évkezdő Tisrí havát a hetedik hónapként emlegeti. IIIMóz 23,23.) A tavaszújév ma is évkezdő ünnep – a „szent” időszámítás szerint.) A zsidó újév ideális esetben újholdra és az őszi napéjegyenlőségre esik, de mivel a zsidók holdnaptárral számoltak, és vallási előírásaik szerint az újév nem eshetett a hét bármely napjára, ezért a zsidó újév, Tisrí hó 1-je, vándorünnep: szeptember 6. és október 5. között mozog. Az évkezdet jelentőségéhez illően a zsidó év első hónapja teli van ünnepekkel.

Az újév kétnapos ünnepe, a Ros háSáná bűnbánati ünnep és szorosan kötődik a Jóm Kippúrhoz (Tisrí 10.), az „Engesztelés napjához”, melyet „hosszú napként” is emlegetnek, mivel a szigorú böjt miatt igen hosszúnak tűnik. A két ünnep közti időszak a megtérésé és a megbánásé. Ezek a „félelmetes napok”. A zsidó hit szerint Isten újév napján vizsgálja felül az emberek elmúlt évi cselekedeteit és Engesztelő-napkor hoz ítéletet. Ros háSánákor, az „Emlékezet napján” emlékeztetőül megfújják a sófárokat, a templomi kosszarv-kürtöket, ezek hangja serkent a tíz napos bűnbánatra.

egyrészt különös gondoskodásunkból, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunkból kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk – ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és béke diadaljeleivel ékeskedve megközelítse a régi Dáciát (avagy elérje a régi Dácia dicsőségét): tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván Méltóságos Sassa Ábrahám konstantinápolyi zsidó orvos-doktor közbenjárása: elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbeliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket. E kiváltságokat a következő cikkelyben adjuk:

5.-ször. Szabad vallásuk leend, és azt rituális szokásuk szerint, de a mások zavarása nélkül gyakorolják.

6.-szor. Ha a keresztény állambeli zsidók Hispániából vagy más helyekről országunkba akarnak menekülni s itt mások vallását felvenni (ti. itt lakóknak vallási szabadságában akarnak részesülni), megígérjük, hogy ez szabad lesz nekik és ugyanezen kiváltságokban lesz részük.