Az ilyen szerkezet kétféle módon zuhanhat le: az egyik, hogy összetörik, a másik, ha az élére vagy majdnem az élére fordul. Mert ennek mindig lejtőn és szinte vízszintes vonalban kell leereszkednie.

Ami a széttörés megakadályozását illeti, az úgy érhető el, hogy az ember lehetőség szerint jól megerősíti, mégpedig minden olyan vonalon, ahol felbillenhet, azaz vagy az élével, mivel a fejével vagy a farkával előrefelé esik, vagy a jobb vagy a bal szárny csúcsával, vagy az említett vonalak felező-, illetve negyedelő vonalában […]

Ami a tengelyre bármilyen irányban történő felbillenést illeti, azt alapvetően úgy lehet elkerülni, hogy az ember úgy építi meg az eszközt, hogy amelyik irányba le akar szállni, mindig az azzal ellenkező eszközt tartsa készenlétben. Ez úgy érhető el, hogy az ember saját súlyának középpontját az általa viselt nehéz test középpontja fölé helyezi, mindig merőlegesen, úgy, hogy az egyik súlypont a másiktól meglehetős távolságra helyezkedjen el. Vagyis: 30 könyök széles eszköz esetében a súlypontoknak 4 könyök távolságra kell elhelyezkedniük egymástól, és az egyiknek, ahogy mondtuk, a másik alatt kell lennie, és a nehezebb rész legyen alul, mert a mozgás irányítója mindig a nehezebb rész.

Közeledünk már a kikötőhöz, apró hajók mennek el mellettünk, árbocukon vörös-sárga-lila zászló. Hidroplán kering a kikötő fölött, időnként vízre száll, majd újra felröppen. Katonai gép. Minek a spanyoloknak hadirepülőgép ? – tűnődöm. – A legutóbbi világháborúban sem vettek részt, nyilván a legközelebbiben sem fognak. Boldog pilóta, talán sohasem kell városokat bombáznia. A boldog pilóta most végképp vízre száll, egy szürke kis ágyúnaszád közelében.

Repülősnek jelentkeztem, de csak azért, hogy magamra tereljem a figyelmet – folytatta. – Míg a Messerschmitteken gyakoroltunk, émelygett a gyomrom. Aztán megszoktam, bolondja, megszállottja lettem a repülésnek. Bizonyítani akartam, hogy sokra viszem. Eleinte a hiúság ösztökélt, azt hittem, aggódnak értem. Nem így volt. Később megalázottságom űzött a levegőbe. Már csak akkor éreztem jól magam, ha fenn voltam. Ötezer méteren felül úgy éreztem, megállt felettem az idő. Legszívesebben a levegőbe költöztem volna, hogy felülről, messziről láthassam az embereket. Voltak pillanataim, amikor zuhanórepüléssel irányt vettem a földre, vártam, pusztuljon minden velem együtt… Mégsem tettem meg. Sajnáltam a gépet, vagy talán visszariasztott a félelem… Végül már csak magamnak akartam bizonyítani. Csak azért is. Vállaltam mindent, kerestem a veszélyt, őrültségekre éhes farkas lett belőlem…