Jeles Napok - zenei világnap

Víziorgona
(fotó: Gottl Egon)

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.

Neumann-ház– Irodalmi Szerkesztőség

Pilinszky János: Imádságért

(részlet)

Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart…

Kontuly Béla: A zene allegóriája

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Musica – padlómozaik a kölni dómban
(fotó: Vimola Ágnes)

Somlyó György: Mozart

(részlet)

Letakart billentyűkön zongorázott

s orgonált is az édes gyermek, aztán

a kegyes császárnői csókkal arcán,

kint a lakájok között vacsorázott.

Apja, akár a majmot, mutogatta.

Óráit vették bécsi baronesszek.

S ha valahol egy karnagyság üres lett,

hogy lehetne bejutni, azt kutatta.

Párizsnak túl olasz s túl francia

volt Bécsnek és mindnek túlontúl ember

Európa ez elsőszülött fia.

Ó, hogy kellett érted megvívnia

földi kegyetlenséggel, égi renddel,

szabadító, édes harmónia!

Mozart-szobor, Salzburg
(fotó: Bánkeszi Katalin)

Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben

(részlet)

és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,

te, Mindenségé, édes üteme

a fájdalomnak, Varázsfuvola,

varázsjáték, te, tündér mámora

hitnek, reménynek:

Weöres Sándor: Beethoven emlékére

(részlet)

Utolsó vonósnégyesek:

a hangzás hasadékai,

a lélek elvesztette dallamait

és nem kiván többé zenét,

se patak, se madarak hangját

ezentúl, csillagforgások

úgyse hallható énekét,

inkább a mennydörgés

vonulását!

ZENE

(gyűjtőoldal)

KOMOLYZENE

(gyűjtőoldal)

MAGYAR ZENE

(gyűjtőoldal)

Az MTA Zenetörténeti Múzeuma

Fidelio online magazin

OPERA

(gyűjtőoldal)

Magyar Állami Operaház

Ismeretlen itáliai festő: Zenélő társaság
(fotó: Gottl Egon)

MAGYAR NÉPZENE

(gyűjtőoldal)

DALNOK

(gyűjtőoldal)

Utolsó Óra

Fonó Budai Zeneház

A Hangvető világ-, táncház- és népzeneterjesztő vállalkozás

Café Momus komolyzenei magazin

Vas István: Carmen-változatok

(részlet)

És mégis a piacon szól megint a habanéra,

És csipőjét riszálva táncot jár szégyentelent,

A lábain piros szattyánbőr cipő piros pántlikákkal,

Egy piros kassziavirággal szája szögletében,

Ha nem szeretem, ő szeret, s ha ő szeret, hát jól vigyázzak.

Szégyen bizony, de titkolom, mert jól mondja a rommani,

A Carmen nyelve: en retudi panda naszti abela

Mása, vagyishogy fogd be a szád, nem száll bele

A légy. Ki tudná ezt, ha nem mi, magyarok?

Hát mondjuk együtt: ne szólj szám, nem fáj fejem.

A zene és kapcsolódásai: Hanganyagok gyűjteménye

Országos Közoktatási Intézet

A gyulai Erkel Ferenc Emlékház

Erkel Ferenc sírja a Kerepesi temetőben

Séta a Kerepesi temetőben

(fotó: Varga József)

Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez

(részlet)

Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,

És ha zengesz a múlt napiról,

Légyen hangod a vész zongorája,

Melyben a harc mennydörgése szól,

S árja közben a szilaj zenének

Riadozzon diadalmi ének.

Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban

Őseink is megmozdúljanak,

És az unokákba halhatatlan

Lelkeikkel visszaszálljanak.

Hozva áldást a magyar hazára,

Szégyent, átkot áruló fiára.

Zongora Liszt Ferenc hagyatékából
(fotó: Gottl Egon)

Vajda János: Liszt Ferenchez

(részlet)

Ó, jer közénk, maradj velünk,

Kik még hiszünk, még szeretünk,

Bár reményünk – titok.

Zengd te nekünk a csodadalt,

Mit nem mondhatnak el szavak,

Csak sejtnek milliók...

Liszt Ferenc

Barangolás a stílusok világában

Berze Nagy János Gimnázium és Szakiskola

(összeállítás)

Nagy László: Bartók

Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt,

az irgalmatlan tiszta szeretőt –

Úgy szeresd: magadat el ne vétsd.

Nevében ha lucsog a dínom-dánom:

már világgá ment egy fűszálon

s vért izzad az óceán partjain.

Itélkező, ki nem alszik, s nem altat,

kimeríthetetlen kényes alkat,

igézi a Tündért, a jövőt.

Érte tücsökhangból niagarát

sűrít, a napraforgó spiráljain

a napkoronáig felküzdi magát.

Ó, hány remek mén dühe benne!

Diadala mégis a fegyelme,

nem csitul mégse, virrasztani hív –

Lüktet éjszakámban tündöklete –

Aranyalmánk dérvert Árgílusa, te,

mikor nyughatsz meg végleg a szivemben!

Bartók Béla: Liszt Ferenc

Nyugat, 1936. 3. szám

(akadémiai székfoglaló)

Bartók Béla honlap

Liszt Ferenc pianínó-harmóniuma
(fotó: Gottl Egon)

Gyöngyösi András: Zene

Eső, 2003. 3. szám

(vers)

Nagy László: Bartók és a ragadozók

(részlet)

Elhengerített kövénél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadulni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás. Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Őt látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző szemeit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét.