A Bányászati és Kohászati Lapok szerint a galvácsi bányából 1922-ben 2.970 tonnát, 1923-ban 4.786 tonnát még 1924-ben kb. 500 tonnát termeltek ki. A bányakapitánysági nyilvántartásban (1922–23) viszont 2.584,8 tonna illetve 2.528 tonna szerepel.

Ürmössy Lajos is készített termelési összesítést a felsőborsodi lignitbányákról.

A galvácsi lignitnek az volt az előnye, hogy táróval könnyen bányászható volt. Víz, duzzadás, nyomás és a begyulladás veszélye nem hátráltatta a termelést.

Ellenben hátrányának a lignitterület „kicsinységét” és a vasúttól való távolságát jelölték meg.

A táró a szalonnai vasútállomástól légvonalban 6,3 km távolságra volt. A kiépített iparvasút azonban kb. 1,5 km hosszan csak a meszesi országútig ment. Innen Meszes és Szalonna községeken keresztül a szalonnai vasútállomásig kb. 8,2 km-en tengelyen történt a szállítás.