JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
 
Malacpersely (fotó: Vimola Ágnes)

Malacpersely (fotó: Vimola Ágnes)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Újév

A január 1-i évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány (és Ovidius) szerint a Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja. A valóságban ez nem történhetett egyik napról a másikra. A consulok „évet nyitó” hivatalba lépésének ideje például egészen i.e. 153-ig március Idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt. A polgári évet a Saturnalia ünnep (dec. 17–23.) zárta le, s ennek „tizenkettedére” január 1-re, Janus isten orgiasztikus ünnepére esett a római „karácsony”, amennyiben ekkor ajándékozták meg az emberek kölcsönösen egymást, s szerencsét hozó örökzöld olaj- vagy babérággal díszítették fel otthonaikat. A kettősséget végül is Julius Caesar naptárreformja szüntette meg (i.e. 46), ezután került a római újév véglegesen január 1-jére.

[Ez új idő…]
(részlet)
Széki népdal
Ez új idő, újesztendő,
Most kezd újulni,
Újulását, víg örömmel
Kezdjük hirdetni.
Hirdeti már a Messiást
Eljöttnek lenni,
Legyetek a nagy Istennek
Mind új hívei.
Újévköszöntő
(hanganyag)

Faltisz Alexandra: Ez új idő...

Faltisz Alexandra: Ez új idő...

Adjon Isten minden jót
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!
Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság
(részlet)
Éljetek míg kedvetek tart,
 
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
 
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
 
Nem kell futni ezekért,
Míg szivetek, mint a gyertya
 
Oly vídámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
 
És az erő nem hal el; –
Tóth Árpád: Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről
(részlet)
Meghalt a könnyet mázoló,
Vesékbe gázoló,
Rossz portékákkal házaló
Ó esztendő,
S most új, vígabb élet kezdendő!
Nagy László: Adjon az isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Az év kezdőnapja

A római naptár kialakításakor, még a Hold járásához akarván igazodni, valószínűleg azért helyezték a decembert követő hónapot Ianus isten oltalma alá, hogy a téli napfordulót kővető újhold napján kezdhessék meg az új évet. Amikor pedig ez a naptár teljesen elszakadt a Hold járásától, egy, a hagyományoshoz közeli időponton rögzítődött az évkezdet – történetesen 8 nappal a téli napforduló után. A ciklikus luniszoláris évek egy hónapot is könnyűszerrel kitevő ingadozásai pedig azt eredményezték, hogy az év kezdete a ciklus adottságai szerint hol megelőzte, hol követte valamelyik napfordulót vagy napéjegyenlőséget, bár mindig a közelükbe esett.

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)
Újév

Újév (jan. 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony, Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.

A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak.

Biblia – Szám 6,22–27– Az áldás
Szent István Társulati Biblia

Így szólt az Úr Mózeshez: "Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket."

Biblia – Gal 4,4–7–Isten gyermekei vagyunk
Szent István Társulati Biblia

De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.

Biblia – Lk 2,16–21 – A pásztorok hódolata; A névadás
Szent István Társulati Biblia

Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.

Bod Péter: Szent Heortokrátes
(részlet)

Az esztendőnek legelső napja ez: melyet a római pogányok nagy örömben, sokféle vigasságokkal, áldozatokkal, egymásnak köszöntésekkel, ajándékokkal, vendégeskedésekkel, táncokkal, oktalan állatoknak bőrökben való öltözésekkel, férjfiaknak asszonyok, asszonyoknak férjfiak köntösökbe való járásban s még sok fertelmes vétkekben is töltöttek el. A pogányok keresztyénekké lévén, ez a megrögzött rossz szokás a keresztyének közé is béjött, hogy azt töltötték (1) nagy vigasságban, táncban, vendégségben, (2) egyik a másiknak köszöntésekben, (3) ajándékoknak küldözésekben, amelyek mind édesekből, mézes tésztaneműből, figékből, malozsa-szőlőkből állottak. (4) Utcákon nyargalódzottanak, a gazdagoknak ajtajokon éneklettek, muzsikáltak. (5) Zöld füvet, ágat tettek el a házban, a személyek számok szerént, abból jövendöltek. (6) Tüzet és házi eszközöket azon a napon ki nem adtanak.

(...) még a mi időnkben is sok rendeletlenségek mennek véghez; bizonyítják ezt azok, akik Újesztendő éjtszakáján zöld fű vagy hagyma kalendáriomokat készítenek. Nem is lehet minden babonát eltörleni, amíg az ember lészen a földön.

II. János Pál: Újévi ima
(vers)
Szentmihályi Szabó Péter: Újév előtti számvetés
(vers)

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Köszöntők, kántálás

A január elseje hazánkban régóta az ajándékosztás napja (Dies Strenarum). Galeotto Mátyás király udvaráról szólva így ír: „Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. [Január 1-én, Krisztus körülmetélésének napján a magyarok sztrénát, vagyis ajándékokat szoktak adni, hogy jól kezdődjék az év.]

Mint Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve igazolja, a XVI. század legelején is (tehát a naptárreform előtt) január elsején volt a budai királyi udvarban az újévi ajándékosztás. Egyházak, iskolások, kertészek és várkatonák, zenészek és szakácsok, a kutyás citerás, a különböző mesteremberek mind január elsején kapnak ajándékot. Ezen a napon minden iskolából eljönnek Zsigmondhoz a diákok; az ostyahordás szokásáról is hallunk már e feljegyzésekben.

Tamási Áron: Hatvannégy elindul
(részlet)

Nagyon régi hónap a január. Több mint két és fél ezer éves. A rómaiak második királya alapította, Numa Pompilius, s szabinokat jellemző rendszeretettel. De akkor, s még sokáig, nem volt olyan jó dolga ennek a januáriusznak, mint a későbbi időkben. Ugyanis a hónapok között a tizenegyedik helyre osztotta a király, s csak idők teltével rukkolt az első helyre. A dicsőségét azonban meg kellett fizetnie, mert szegény januáriusznak levágták a farkát, s így lett belőle csak január.

Nevében az istenek atyját őrzi, Ianust. Ha valaki nagy cselekedetre határozta el magát, Ianushoz imádkozott. Öreg isten lévén bizonyára fárasztó volt neki, hogy erre-arra forgassa a fejét, s úgy vigyázza, hogy nem jön-e valamerről veszedelem. Ezért két arcot vett magára, s így kényelmesen őrködött.

Csokonai Vitéz Mihály: [Újévi ajándék]
(részlet)
Most szegény háztól, hol az úr magános,
Így telik. Majd tán vidorabb napunk lesz,
Lilla ifjasszony ha jövő karácsonyt
 
Érheti vélem.
E szívből eredett újesztendői ajándék
Záloga szívemnek légyen örökre, Juli;
Éljetek, óh szeretett lelkek! kiket édes örömmel
Gyakran emlegetek hegyközi lakhelyemen.
Tompa Mihály: Új évkor
(részlet)
Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
Virág Benedek: Újesztendőkor
(részlet)
Jer, kérjünk az Egek nagy Urától annyi segédet,
Annyi erőt, hogy nyujthassuk hosszabbra hanyatló
Napjait éltünknek szép érdemek által; ezekből
Állnak az esztendők nem számból.
Arany János: Almanach 1878-ra
(részlet)
Itt van tehát: megjött az Új év,
 
Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
 
Halvány reményszínt hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi,
 
Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
 
Fejér, halotti leplet ölt.
Arany János: Újévi köszöntés
(részlet)
Így bolyongok télen, nyáron,
Porba, fagyba, vizen, sáron
 
Tisztem teljesítni kész;
És most boldog új esztendőt
Kíván szebbnél szebb jövendőt
 
Tüge Sándor
 
levelész
Rájnis József: Új-esztendői ajándékocska
(részlet)
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
 
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
 
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?

Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)
A költői szövegek

A reális életkörülményekről vallanak a szatirikus énekek is. Az ismert újévi mondókát (Újesztendőbe bújj a kemencébe, szedd ki a pogácsát… stb.) a következő módon alakították át Nagyhalászban az ínséges háborús időben:

Újesztendőbe
Bújj a kemencébe,
Szedd ki a málét
Rongyos lepedőbe:
Adj egyet belőle!
Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A karácsonyolás

Kiskarácsony, vagyis újév napja már az ókorban is az ajándékozás és jókívánság napja volt. A szokás aztán Európa-szerte elterjedt. Eleinknél is. Már Galeotto említi 1487-ben a sztrená-t, vagyis az újévi ajándékot, és prédikált róla Telegdi Miklós is 1580-ban:

„Szokás peniglen a keresztények között, hogy új esztendőben nagy szeretettel köszönnek, és ajándékokat osztogatnak egymásnak.”

Az ajándékozás később nálunk a múlt században karácsonyra tolódott át, a jókívánság azonban, újév napjához kötötten, ma is élő szokás. S bizony, amikor éjfelet ütvén az óra, buék-kal koccintjuk poharainkat, nem gondolunk arra, hogy sok ezer esztendős szokást követve, mais hiszünk a szó mágikus erejében.

Jeles napok dalai
(részlet)

2. Hirdeti már a Messiás
eljöttnek lenni,
legyetek a nagy Istennek
buzgó hivei!
3. Alsó kék ég, felső szép ég,
dicsérd uradat,
urad áldja menny, föld, tenger,
te megtartódat.
4. Megtartódat, táplálódat,
te hozsannádat,
hozsanna néked, Úristen,
adj új napokat.
5. Új napokkal, bor-, buzával
látogass minket.
mi is neked úgy szentelünk
víg esztendőket.
(szavalva:)
Diksi-buksi garajcár,
bújj ki az ablakfián!
Tyúk ide, búbos,
kalács ide, fonatos!
A gazdasszony piros,
a jánya takaros,
az ura bakkancsos!
Nagyszalonta (Bihar)
Kodály, 1916.

Faludy György: XXV. Újév
(részlet)
Vak számok!
Ti számoltok nekem silány
napszámot.
Hat évet
gondolok el és más leszek,
ha élek.
Vagy tizet
veszek s fakulnak arcomon
a szinek.
Illyés Gyula: Újévi ablak
Újévi ablak
Hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó
hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó
hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó
hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó
hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó  hó
hány bukás hány elsikoltott néma  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  mennyi végső késő  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
mennyi hiábavaló  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh  oh
oh  oh  oh  oh mennyi halál-tiszta szó
Illyés Gyula: Újév reggeli séta
(részlet)
…Búcsuzó, búcsuzóul
 
hadd hagyjam hát: sosem
búsan, de – hány buktatón túl –
 
példamód derüsen,
megpróbált nép kipróbált
 
vénjei – föl a főt!
Köszöntsük – bár kínmosoly ráng
 
ajkunkon – az Időt.
Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén
(részlet)
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Tóth Árpád: Újév reggele
(részlet)
Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.
Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

Juhász Ferenc: Újév után
(részlet)
Szilveszter elmúlt, a
részegségek, berúgások, csókok, kurválkodások, táncok, sírások,
nyávogó, nyerítő, röfögő meztelen szerelmeskedések éjszakája, az
évzáró utolsó téli éjszaka! Mint az ítélet. Mint a végítélet éjszakája.
És hol vagy te már, hol vagy Öreg Csontváz, hol vagy
Lajos? És lesz-e holnapunk még, és lesz-e Új Szilveszterünk, nekünk,
akik még megmaradtunk Jövendő Emberiségnek? Lesz-e? Lesz-e?
Lesz-e? Mért nem lehettél ezeréves, tízezeréves, százezeréves, mint a
mondabeliek, az istenek, titánok, félistenek, vagy akár a meseszörnyek,
a Tündérkirályok, Griff Anyák, Béka-hercegnők, az
Alvilág és Túlvilág emberevő, dögálmot sugárzó Madárember-Parancsolói?
 
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
Évkezdő babonák, jóslások

A sok újévi babonás szokásra vonatkozó feljegyzés közül Fábián József megemlékezését közöljük a gyümölcsfák január 1-i megvarázslásáról: „A köznép között még most is uralkodik sok hellyeken az a' haszontalan szokás, hogy Ujj Esztendő éjtszakáján meg-babonázzák a' gyümöltsfákat. Némellyek ekkor semmit se szóllanak, mások pedig holmi áldásokat mondanak a' fákra, és bizonyos Tzeremóniákat követnek el azok körül. Mind ezeket olly véggel tselekszik, hogy a' fák a' következendő nyáron annál több gyümöltsöt teremjenek” Nézzétek! mire nem viszi az embert a' babonaság!…. Osztán miért kelene éppen Uj-Esztendő éjtszakáján tselekedni, és nem egyébkor? – Más forma nap e' ez mint más nap az esztendőben. Az emberek rendelték azt, hogy az esztendő Januárius' első napján kezdődjön számláltatni, melly napon édes Idvezitőnk környülmetéltetvén vért ontott legelőször. De ettől nem vehet ez a' nap semmi ollyas erőt, melly bizonyos babonaság alatt a' fák' gyümölcseire is kiterjedne. Több az, hogy nem is tudni azt bizonyosan, mellyik légyen a' Kristus' környülmetéltetésének a' napja, mivel az ő születésének napját nem lehet megmondani világosan. Hogy a' Keresztyének első Januáriuson kezdik számlálni az Esztendőt, a' tsupa szabad akarat szerént való dolog, melly a' természetbe semmi változást nem okozhat.„

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Évkezdő ünnepek

Római hit szerint minden cselekmény kezdete, annak kedvező vagy kedvezőtlen volta előjel annak sikerére vagy balsikerére. „Minden kezdésben benne a jó meg a rossz” – mondja Ovidius. Ezért Rómában vidám hangulatban üdvözölték az újévet, hogy az egész esztendő ugyanígy teljék el. Az emberek édes ételeket, mézet, datolyát, aszalt fügét fogyasztottak, pénzzel és más figyelmességekkel ajándékozták meg egymást. A frissen hivatalba lépő magistratusok jelképesen ezen a napon kezdték meg működésüket a nyilvánosság előtt. A császárkorban ezek a szokások tovább terebélyesedtek.

Hubay Miklós: Új év első rossz napja
(részlet)

Kialvatlanul kezdem az új évet. És ráadásul messzi úttal, aztán visszautazással. Térülök, fordulok. Talán alváshoz se jutok a következő éjszakán.

Genovába kell mennem, a Római karnevál próbáira.

A buszban veszem észre, már az állomásra menet, hogy a vasúti félárú igazolványom otthon hagytam. Így nemigen fog maradni pénzem az étkezőkocsiban enni valamit.

Alvás és evés nélkül kezdem tehát az új évben a munkát. A fáradtság és ingerültség mérgeivel óhatatlanul inficiálni fogom a színészeket, a rendezőt, a fordítót. Ezek a mérgek beszívódnak majd az előadás szövegébe is. Még a közönségnek is jut majd belőlük valami. Aztán a kritikákba. Ismét vissza belém.

Általános szepszis.

Nem volna szabad elindulnom. Ezt latolom, amíg a jegypénztár előtt a soromra várok.

Persze, elindulok.

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
Berlini kaland

A hónap elsejét jelentő „calendae” szónak azonban volt egy, a kalendáriumnál még kalandosabb származéka is, a „kalandos” szó, amelyet a magyarban már 1211-ben ki lehet mutatni. Igaz, akkor még nem jelentett abenteuerlich-et, hanem csak „egyesületi tagtársat”, később „szövetségest”. A kalendáriumnak erre a furcsa származékára pár esztendő előtt Berlinben figyeltem fel, amikor a legrégibb berlini belváros utcáin kódorogva, egyszerre csak igen magyarosnak tetsző utcatábla ugrott a szemembe, amely szó szerint így hangzott: „Kalandsgasse”.

Ágh István: Újesztendei várakozás
(részlet)
Megkönnyebbült lélekkel fogadom
a naptári öregkort, ezt is megértem
annyi kétség, baljóslat ellenére,
már nem fújom Szilveszter éjjelén,
révült ördögűző, a papírtrombitát,
ám azt se firtatom, hogyan s mitől
vészeltem át az önpusztító időt,
a heveny és idült bajokat, s miféle
hajlam, kedvező csillagok következtében.
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
(részlet)
 Pulyka melle, malac körme,
     liba lába, csőre -
 Mit kívánjak mindnyájunknak
     az új esztendőre?
 Tiszta ötös bizonyítványt,
     tiszta nyakat, mancsot,
 nyárra labdát, fürdőruhát,
     télre jó bakancsot.
 Tavaszra sok rigófüttyöt,
     hóvirág harangját,
 őszre fehér új kenyeret,
     diót, szőlőt, almát.
Weöres Sándor: Öröknaptár
(részlet)
Küszöbön már az újév.
Topog. Csizmájáról havat ráz.
Arcát csuklyája rejti el,
nem látni, zord-e vagy mosolygós,
nem tudni, mit hoz most és sohatöbbé,
nem vélni, mit visz mindörökre,
kérdéseimre nem felel.
Lator László: Újesztendő
(részlet)
Újév éjén egy ház falának rogyva
öklendezett egy nő a köruton.
Úgy nézte önnön mocskát iszonyodva,
mint egy magára maradt vajudó.
Hogy mondjam el a darabokra tört
éjféli tánc nyomott káprázatát?
A rossz világ egy pontba sűrüdött,
jelképesen mutatva meg magát.
Weöres Sándor: Újesztendő
(részlet)
 Új esztendő küszöbét
        hó fedi,
 örökzöldjét zivatar
        tépkedi.
 Újesztendő fut tovább:
        fény-özön,
 virágnyitó kikelet
        ránk köszön.
Illyés Gyula: Újév napján írtam
(részlet)
Újév napján írtam, amit eddig írtam,
halott emlékeim fölött virrasztottam.
Melyen át először néztem szét e földön,
a kis ablakot most szomorúan törlöm
s nézem a hófedte határt fáradt szemmel:
fehér buckáival, mint megőszült tenger. –
Szabó Lőrinc: Újévi katica
(részlet)
Túlkorai fény csalt elő: jobb,
ha még ablakomban maradsz.
Az uj évnek vagy hírhozója,
mint a kéményseprő, a gomba
 
s a szerencsemalac, –
ne menj hát halni, pici Hétpötty!
Volna csak itt, példádon át
szemeimmel hátra s előre
a hét pecséttel zárt jövőbe
 
látna ma a világ!
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal