| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
Vince hispániai vértanú, válogatott kínzásokkal gyötörték halálra (†304). Legendáját az Érdy-kódexben, továbbá a ponyvaköltő Varga Lajos versezetében olvashatjuk. Egyikben sincs magyarázat Vincének, Vince napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára. Tiszteletét jelentős mértékben előmozdította nemesi származása, amelyre a feudális Európa sokat adott. Már a koronázási paláston (1031) föltűnik. Kopasz nádor a váradi székesegyházban oltárt emelt a tisztességére. Közép-európai kultusza a XI. században idekerült ereklyéi révén Boroszlóból sugárzik szét. Gótikus művészetünknek Vince-ábrázolása nincs, helyesebben nem maradt ránk. Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Sokatmondó kivétel azonban a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott. A patrocinium nyilván a rajnavidéki latini idetelepítésével is összefügg. Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni. Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték. Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek.
(részlet)
Vince nemes volt származása szerint, de még nemesebb hite és vallásossága szerint. Szent Valér püspök diákonusa volt, s mert ékesebben szólt nála, a püspök rábízta az ige hirdetését, ő maga pedig az imádságnak és a szemlélődésnek szentelte magát. Dacianus helytartó parancsára Valenciába viszik őket, ahol kegyetlen börtönbe kerülnek. Mikor Dacianus úgy látta, hogy már az éhhalál szélén lehetnek, maga elé rendelte, de egészségeseknek és vidámaknak találta őket. Ekkor dühösen kifakadt: „Mit mondasz, Valér, te, aki a hit ürügyén a császárok törvényei ellen cselekszel?” Mivel Szent Valér szelídebben válaszolt, Vince azt mondta neki: „Tiszteletre méltó atyám, csak ne motyogj úgy, mintha félénk lennél, hanem hangos szóval kiálts, de ha parancsolod, szent atyám, megválaszolok én a bírónak!” Mire a püspök: „Kedves fiam, már régóta rád bíztam a beszéd gondját, de most a hit érdekében, amiért itt vagyunk, e válaszokat is rád bízom.” Akkor Vince Dacianushoz fordult; „Eddigelé beszéded csak a hit megtagadására irányult; ismerd el, hogy a keresztények bölcsessége szerint elvetemült dolog lenne Istenünk tiszteletét tagadással káromolni.”
(részlet)
A gyalogbéresek kivermelik a burgonyát, megtisztítják, osztályozzák, elvetik, egypárszor megkapálják, aztán kiszedik, és megint elvermelik. Nagy falapáttal búzát forgatnak, csáváznak, acatolnak, a rosta előtt hajlonganak, a kukoricamorzsolót hajtják. A szekeres béresek szántanak, boronálnak, takarodnak, elfuvarozzák a kicsépelt gabonát a vasúti állomásra, aztán trágyát hordanak vagy trágyalevet, az utóbbit nagy lajtokban. A kocsisok ugyanezt teszik. A kis mezei lóvasút kocsijai megindulnak a tejjel, amelyet a csirások fejtek, szűrtek, hűtöttek s töltöttek kannába a kitűnően felszerelt tejüzemben. A gazdák szaladgálnak és kiabálnak. A tisztek kétségbeesve homlokukat törlik, legyintenek, s fejcsóválva lépnek föl a hintókba, amelyek egyik dűlőből a másikba gördítik őket. A kovácsműhelyből szünet nélkül csattogás hallatszik, mert a kovácsok akkor is táncoltatják a kalapácsot az üllőn, ha csak két perc múlva ütnek rá a meleg vasra. A bognár farag, a kőműves vakol, a vincellér hordókat mos. Mit csinál az uraság? Arra nem felelhetünk; nincs a pusztán. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|