| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
Simon-Júda
Október harmadik, Skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és Júdás Tádé, más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet. Simon – Lukács nyomán – a „zelóta” megkülönböztető nevet kapta. Ebből annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy mielőtt Jézushoz csatlakozott volna, a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott, amelynek tagjai a modern terroristákhoz hasonlóan a gyilkos és öngyilkos merényletektől sem riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Legendája szerint Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként. A fűrészelés mint kivégzési mód másodlagosan kerülhetett be a szent legendájába, azt követően, hogy neve napja felől megszületett a döntés. Mivel október végén, a falevelek lehulltával kezdődik a favágó idény, belátható, ha az erdő munkásai az ekkor ünnepelt szentektől – nem Simon az egyetlen! – kérték az áldást dolguk megkezdéséhez. Elválaszthatatlan társa, akit Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevez Thaddeusnak (héber „bátor szívű”, „elszánt”, „merész”), a zelótának nevében is méltó társa. (A historizáló felfogás az áruló Júdásban is egy Jézusban csalódott zelóta hazafit vél fölfedezni.) Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Ő a vesztett ügyek patrónusa. Simon-Júda tisztelete – a népnyelv nevezi őket így – a XI. században támadt föl igazán Németországban, bár ünnepüket már a Szent Jeromos-féle martirológium (IV. század vége) is október 28-ára teszi, Róma pedig a IX. századtól hivatalosan megemlékezik róluk.
(részlet)
Simon azt jelenti: ‚engedelmes’ vagy ‚szomorúságot hordozó’. Két mellékneve volt: Zélótának, vagy Kananeus Simonnak is nevezték, Kána, galileai faluról, ahol az Úr a vizet borrá változtatta. A Zélóta ugyanaz, mint a Kananeus, mivel Kána azt jelenti: ‚buzgóság’ (zelus). Engedelmes volt a parancsolatok betöltésében, szomorú volt a lesújtottak iránti részvétben, és buzgó volt a kitartó lélekmentésben. Júdás azt jelenti: ‚hitvalló’ vagy ‚dicsőséges’, avagy Júdás annyi, mint ‚ujjongó’ (jubilum dans). Megvolt ugyanis benne a hitvallás, az Ország dicsősége, és a belső örömujjongás. Sok mellékneve volt: mondták Jakab testvére Júdásnak, hiszen a fiatalabb Jakab testvére volt; másodszor nevezték Tádénak (Thaddaeus) is, ami annyit tesz: ‚aki a fejedelmet megragadja’; avagy Thaddaeus a thadea és deus (isten) szavakból származik. A thadea királyi öltözetet jelent. Ő volt ugyanis Isten királyi öltözete, erényeinek ékessége által, amivel megragadta Krisztust, a fejedelmet. Avagy Thaddaeus annyi, mint thea deus, azaz ‚nagy Isten’, tudniillik Istengyermeksége által. Harmadszor az Egyháztörténetben Lebbaeusnak is nevezik, ami körülbelül annyit jelent: ‚szív’, ‚szívecske’, azaz ‚szívét ápoló’, avagy a Lebbaeus kancsót (lebes) jelent. Szív a nagylelkűsége által, szívecske a tisztasága által, kancsó hálateltsége által, mivel kiérdemelte, hogy az erényeknek és a kegyelemnek mintegy fazeka és edénye legyen.
(részlet)
Júdás, másként Tádé tehát Jézus tanítványa és rokona. Életét teljesen átszőtte a legenda, amint Abgar király történetéből is kitűnik. Kezében vándorbottal vagy újabb időkben Krisztus képmásával szokás ábrázolni. Tisztelete – nyilvánvalóan az Iskarióti Júdással való névrokonsága miatt – évszázadokon át mintegy lappangott, csak az újkorban bontakozott ki. Oltalmát, segítségét a korunkra annyira jellemző bonyolult, kilátástalannak tetsző, félreérthető emberi körülmények között, tanácstalanság, kétségbeesés idején keresik. Eredete talán Svédországi Szent Brigitta egyik látomása, amelyben Jézus kinyilatkoztatja neki, hogy mindig nagy bizalommal forduljon Tádéhoz. […] Tádé kalendáriumi társa a buzgó Simon (Máté 10,4). A hagyomány a kánai mennyegző vőlegényével is azonosította. Ismertetője a fűrész, mert legendájának egyik változata szerint ez volt vértanúságának eszköze. Ezért különösen a favágók tisztelték védőszentül. Ennek ugyan eddigi tudomásunk szerint nincs biztos hazai nyoma, de a számos erdővidéki patrocinium miatt minálunk sem lehetett ismeretlen. Neve keresztnévként régebben kedveltebb volt mint napjainkban. Ezt a belőle képzett számos családnév: Simon, Simonka, Simóka, Sinkó, Sinka, Simó, Sima is igazolja. Néhány helynév: Szentsimon, Csíkszentsimon, Nyárádszentsimon.
| ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|