| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll. Legendáját a Debreceni-kódexben olvassuk. Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt. Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.
Ismeretlen XVI. századi szerző: Szent Piroska mártíromsága
(részlet)
Piroska asszony nemes római polgárnak leánya vala, mely szent szűzet mikoron az Claudius császárnak szolgái a keresztyénök egyházába menvén láttak volna ott imádkoznia, megfogák őtet, és a császárnak vivék, bemondván őneki, hogy e Szent Piroska keresztyén volna. Ki parancsola, hogy a Jupiter isten templomához vinnék e nemes szűzet, hogy áldozna őneki: De mikoron imádságot tett volna az Úrhoz, földindulás lévén leesék az bálványisten, s a templomnak negyedrésze is eltörék, s nagy sok pogányokat és a bálványt imádó papokat mind megölé. A császár pedig látván ezt, elfuta onnét, s az ördögök nagy kiáltásokat kezdenek tenni az égben. S visszahozatván a császár e Szent Piroska saűzet, arcul kezdé verettetni, de mennyből leszállott világossággal és Urunk Jézusnak meglátogatásával, mind lölkében s mind testében megerősítteték. Másodnapon a császár parancsolá, hogy igen megostoroztatnék, s annak utána pálcákkal oly igen veretteté, hogy még tetemét is mind eltörette. De az édös Urunk Jézus meggyógyítván, mint a fényös csillag, oly fényösön jelönék. Kit látván a császár, alíta, hogy ördögi mesterséggel tenné ezeket, minek okáért tömlöcbe tétetvén, és sok hájat s kövért összeolvasztata, s talpától fogva mind teteiglen megkenette, hogy több ördögséget ne tehetne.
(részlet)
Piroska és a farkas
Egy másik Piroska, Perrault és a Grimm-testvérek piros sapkás kislány mesehősnője, akit bekap a farkas, majd egy vadász a farkas gyomrát fölvágva kiszabadít, sokféle elemzés tárgya volt már, csak naptári vonatkozású nem. Pedig a mese régisége és mítoszi gyökerei egy ilyen értelmezést is megengednek. (A Perrault által feldolgozott népmeseváltozat első latin nyelvű lejegyzése 1023-ból való. Az a motívum viszont, mely szerint Piroska helyére követ varr a vadász a farkas gyomrába, egészen Kronosz/Szaturnuszig vezet!) Szoláris vonatkozásban a Piroska név, pontosabban annak megfelelői az európai nyelvekben (fra. Chaperon Rouge, ném. Rotkäppchen, ang. Little Red Riding Hood), melyek a kislány arany hajfürtjeit rejtő piros csuklyát, sapkát jelentik, a téli, még gyermek Napot takarja (a sugártalan vörös korongot jelképezi, mely alacsonyan, a fák között jár). A farkas a Tejút „fái” közt leselkedő Farkas csillagzat megtestesítője; a téli napfordulót megelőzően közvetlenül fölötte, mintegy a Farkas „szájában”, „fák közt” halad el a Nap. Kiszabadulása a farkas gyomrából a Nap Farkas csillagképtől való távolodását, egyben téli napfordulói újjászületését szimbolizálja. (A Nap és a farkas hiedelmi ellenségeskedése az állat elterjedési körén belül mindenütt ismert.)
(részlet)
| ![]() ![]() | ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|