JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 11.Névnap: Árpád
    
 
Hónapok
 
Szent Mihály főangyal - Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Szent Mihály főangyal - Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

A Mihály (Michael) név azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’ „S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes.” Ezért aztán Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.

Szent Mihály arkangyal ünnepét megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete ünnepének nevezzük.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Az utolsó ítélet angyala

A főangyal végítéletnapi szerepléséhez kapcsolódik, hogy megtették a holtak bírájának, a lelkek mérlegelőjének. Az Utolsó ítélet-ábrázolásokon gyakran így jelenik meg; egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel, amelynek mindkét serpenyőjében egy-egy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza. Nem véletlen, hogy e kép: a lélekért vívott párharc az ördöggel megjelenik a Mihállyal szomszédoló szentek legendáriumában is. Áttételesen Jusztina legendájában: a szerelmes Ciprián varázsláshoz folyamodik, és megidéz egy démont, hogy az a leány szívét „tiltott szerelemre gerjessze” iránta. A több menetes küzdelem során, melynek leírása nem nélkülözi a humort sem, a leány egyedül vív meg az ördöggel és győz. Szent Forseus (szept. 28.) esetében viszont a viadal a Szent Mihály-i mintát követi. A Legenda aurea leírása szerint a szent haldokolván végignézi, amint két angyal a lelkét a túlvilágra kíséri, s egy harmadik, pajzzsal, villámló karddal fölfegyverkezve legyőzi a lelkét megkaparintani kész, tüzes nyilakkal támadó ördögöket. Az angyal és a főördög közti szóváltás a lélek fölötti bíráskodásba torkollik e szavak kíséretében: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” Mihály nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mihályt küldte az Úr, hogy az elhunyt Mózesről gondoskodjék, a keresztények szerint viszont Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszközök „Szent Mihály lova” neve. A Göncöl egyik régies neve, „Szent Mihály szekere” azoknak a példáknak a számát szaporítja, melyek tanúsítják, hogy a régiek e csillagképben halottas menetet, halottaskocsit láttak.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

 

Már Szent István magának és királyi házának örök üdvösségére Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat (1009). Ő a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének is.

Mihály és Gábor zománcképe tűnik föl a Szent Korona alsó részén, Dukas Mihály ajándékán. Moravcsik Gyula utal rá, hogy a koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar királyi udvarban sem lehetett ismeretlen. Szintén Moravcsik szerint egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé, Gábor teszi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetére akarja királyainkat emlékeztetni.

 


Szent Mihály (freskórészlet) Velemér – templom (fotó: Török Máté)

Szent Mihály (freskórészlet) Velemér – templom (fotó: Török Máté)

Christe sanctorum
(részlet)
CHristus, Szenteknek, s' Angyaloknak Ura,
Menynek, és földnek Teremtö Királlya:
Te népeidnek légy óltalmazója,
Menyország úttya.
Mihály Arkangyalt el-küldgyed mi-nékünk,
Engedelmedböl látogasson bennünk:
Es békeséget szerezzen közöttünk,
Hogy el-ne veszszünk.
Gábriël Angyalt, erösség Angyalát,
Bocsásd el nékünk ellenség rontóját:
Hogy látogassa Istennek Szent házát,
Drága Templomát.
Raphaël Angyalt, idvesség orvosát,
Küld-el mi-hozzánk, lelkünk gyógyítóját:
Hogy betegeknek hallya imádságát,
Fohászkodását.
Babits Mihály: Szent Mihály
(részlet)
Kinek nevével élek, kardos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
önts, megbirkóznom az örök varanggyal,
 
††† Ez a rémek pápája, tiarával,
 
minőt pápák viselnek és szemekkel,
 
minőt békák viselnek, s pikkelyekkel
 
s sárga mirigyek mérges ótvarával.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek  végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva  szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Szent Mihály (fotó: Legeza Dénes István)

Szent Mihály
(fotó: Legeza Dénes István)

Csokonai Vitéz Mihály: Mihály-napi álom
(részlet)
Hát szabad-é már Szent Mihályt harmincadikra tenni,
Holott huszonkilencedik napon kell annak lenni?
Ha a névnap is már máskor fog esni: mit mondanak,
Akik engem különben is főhazugnak tartanak?
Ezt legalább még ekkorig a világ megfogadta:
S ki meri most abba magát avatni az ebatta?
Ki mérészli megsérteni most királyi tisztemet:
Hiszen a császár sem szokott korrigálni engemet?
De tartok ám, hogy akik így elhányják a szenteket,
A kanonizálásra is rávetik a fejeket.
Bécsúsz a világosodás már a kalendárjomba,
Beh megtetszik, hogy nincs pápa már a Vaticanomba.
Óh jé! ha Mihály arkangyal meg találja hallani,
Hogy a nevét odább tették, ugyan mit fog mondani?
Mit fog maga a király is, ha a fülébe viszik:
Hogy egynehány okoskodó egy nappal odább iszik?
Juhász Gyula: A híd
(részlet)
Fekete bástyán, a végzeten túl,
Trónol az Úr.
Hozzá nem út a végtelen világ,
Vívódás, álmok és litániák.
Az erőssége meg nem vívható
S nem látható
S a bástya fokán vigyázni kiáll
Rettentő gyémántpajzsul Szent Mihály.
[Mihály-nap után az üdő...]
(részlet)
Mihály-nap után az üdő…
Sűrűn tornyosul a felhő.
Sírnak, rínak a bárányok:
Panaszkodnak a bojtárnak.
Panaszkodnak a bojtárnak:
Mondaná meg a gazdának;
Mondaná meg a gazdának:
Színát adjík a juhának!
Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal
(részlet)
a csikóbőrös kulacshoz
 
De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.
 
Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.
Bebo Károly: Szent Mihály
(szobor)
Ádám és Éva története
(részlet)

Felele kedig az ördög, és monda: Bizonyába temiattad űzettetém ki az én dicsőségömből, és a napon, melyön te teremtetél, én akkoron Istennek színe elől az angyaloknak társasági közül levettetém. És míkoron Isten a lelket tebeléd lehellé, lőn a te orcád és hasonlatosságod Istennek képére. És előhoza tégedet Mihály arkangyal, és Istennek színe előtt imádtata tégedet. És monda Úristen: Íme, Ádámot töttük a mü képönkre és hasonlatosságonkra. És legottan kimene Mihály arkangyal, hívá mend az angyalokat, és monda: Istennek képét imádjátok! És így ekképpen Mihály öcsém imádá őtet, és monda énneköm: Bátya, imádjad a mü Istenönknek képét, miképpen a mü Uronk parancsolta. És én mondék öcsémnek: Nem imádok gonoszbat, hitványbat, gennyedtbet és nyavalyásbat énnálamnál, mert minekelőtte ő lenne, én voltam: őneki kell engömet imádnia.

XVII. század végi magyarországi festő: Szent Mihály
(festmény)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Angyaldoktor

Ráfael főangyal, mint magáról mondja, „egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk” (Tób 12,15). A hetes szám arról árulkodik, hogy az arkangyalok a szabad szemmel látható planétákat és szféráikat személyesítették meg. Más adatokból ugyanerre következtethetünk. Nevének jelentése „Isten meggyógyít”, „Isten orvossága”. Ennek tulajdonítható, hogy névünnepe, eredetileg október 24-én, a többi mennyei orvosdoktor (Kozma és Damján, Lukács) ünnepének szomszédságába került, Aesculapius csillagképének, a Kígyótartónak az égisze alá. Ráfael, a haldoklók vigasztalója, gyógyítóként meg is jelenik a Szentírásban. A zsidó hagyomány szerint a három angyal, aki Isten megbízásából meglátogatta Ábrahámot, Ráfael, Gábriel és Mikháel volt. Közülük Ráfaelnek jutott a feladat, hogy az Úr parancsára körülmetélkedett pátriárkát seblázából kigyógyítsa (IMóz 18, 1–33). A keresztény hagyomány viszont azt az angyalt azonosítja Ráfaellel, akiről János evangélista Jézusnak a Bethezda tavánál tett csodája kapcsán emlékezik meg (Jn 5,1–15).

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Németszentmihály (Rautendorf, Sanmihaiul German) templomának (1895) Ráfael arkangyal a védőszentje. A titulus megválasztásának közvetlen okát nem ismerjük. Lehetséges, hogy a falu telepes németsége Ráfaelt az útonjárók, vándorok patrónusaként ősi soron tisztelte, és új hazájában oltalma alá helyezte magát. Másfelől azonban az is közrejátszhatott, hogy a középkori eredetű falunévnek, sői dedikációnak megfelelően, Mihálynak kellett, illett volna az új védőszentnek is lenni. Nyilván azonban a számos környékbeli Mihály-patrocinium, illetőleg búcsú méltánylásával ajánlották a hívek egy másik főangyal oltalmába magukat.

Ráfael jellemző módon vándorhajlamú cigányaink kedvelt keresztneve. Szórványosan előfordult a szegedi táj, így főleg Újkígyós, Csanádapáca vállalkozó kedvű, boldogulást folyton kereső dohánykertészei között is. A nevet máig feltűnő sokan viselik Dány, Kóka parasztférfiai.

Vajda János: Mit kongnak, bongnak a harangok?…
(részlet)
Vagyok most temetve mélyen,
Naptalan, kétségbeejtő
Véghetetlen hosszu éjben,
Lesve, várva az arkangyal
Tárogatójának hangját,
Melyre meghasad majd e föld
És kiszór a napvilágra,
Az utolsó itéletre;
Meglehet az örök lángra.
Ah, mi jó lesz benne égni,
Megszenvedni, meglakolni,
A gonosztól megtisztulni.
Hajh, csak jőne, jőne már el
,Az nap, nagy haragnak napja'
Büntetéssel, jutalommal,
Mennyországgal és pokollal,
Csak e lassu porladásnak,
Forgó, fájó zsibbadásnak
Lenne egyszer vége, vége."
Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok
(részlet)
Mennek
Először fölkelt Áriel,
aki a karban énekel.
Azután fölkelt Rafael.
Ne menj még, kérlek. – Menni kell.
Az ifjúságtól, lustaságtól
hullámos-léptű, lassu Gábor
indult aztán. – Ne menj. – Az arca
pelyhes volt, mint a fűzfabarka.
Utolsónak maradt Mihály.
Vasderes-színű tüske-hajjal,
mint az apák, ez olyan angyal.
– A csuhád csücskét megfogom,
az alma kásás volt, tudom,
de nincs más, nincs más, nincs – megállj!
És mégiscsak elment Mihály.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal