JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. november 15.Névnap: Albert, Lipót
    
 
Hónapok
 
Szent Márta (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Szent Márta (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

János evangelistától tudjuk, hogy Jézus szerette MÁRTÁt, MÁRIÁt és LÁZÁRt, akik Betániában laktak. Bár a liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól. Az evangélisták három alkalommal beszélnek Márta házáról és testvéreiről. Először, amikor Jézus tanítványaival úton volt és betértek egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony fogadta házába. Mária, az asszony húga odaült Jézus lábához és hallgatta szavait, miközben Márta sürgött-forgott. „Egyszercsak megállt és így méltatlankodott: „Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szüksége. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10,38–42)

A második alkalom Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztása. Amikor Jézus megérkezett Betániába, Lázár már négy napja sírban volt. Márta, amikor meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, Mária pedig otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad a testvéred.” Márta erre azt mondta: „Tudom, hogy feltámad, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Jézus hívatta Máriát is, majd a sírhoz ment, kérte, hogy hengerítsék el a követ. „Erre elhengerítették a követ. Jézus pedig égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudom, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülöttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék, hogy te küldöttél engem.” E szavak után hangosan beszólt a sírba: „Lázár, jöjj ki!” És a halott kijött. (11. fejezet)

A harmadik alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Lakomát rendeztek tiszteletére, ahova a három testvér is hivatalos volt. Márta felszolgált, Lázár is a vendégek között volt, Mária pedig egy finom olajjal megkente Jézus lábát és megtörölte hajával. Az egyik tanítvány, Júdás méltatlankodott is emiatt, ám Jézus rászólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen a temetésem napjára teszi!” Máté evangéliumában így folytatódik: „Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.” (Jn 12,1–8; Mt 26,6–13)

Szent Márta
Karthauzi Névtelen: Szűz Szent Márta asszonnak innepéről


Rákos Sándor: Apokrif a feltámadásról
a halotti pólyát szétfeszíti
mint lárva burkát nyújtózkodik ásít
álomtól kábán vaksin pillogatva
Lázár kitámolyog a sziklasírból
az éles fény szemébe vág
hallja távol zúgni a sokaságot
s hogy asszonyok gyors lépteit követve
fodrozó szoknyák suhognak körötte
Márta a serény Márta szorgosan
szervezi szertartássá a csodát
Mária Lázárt átöleli sírva
lelke súgására szája imát tördel
a Mester oldalt ül egy kőrakáson
Lázárt titkos erő feléje vonja
szeme rányílik és dermedt tudással
egymás értetlen arcába merednek

Szent Márta - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
                        Dénes István)

Szent Márta - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág
(részlet)
Valaha el lehet-e érni
a bús elérhetetlent?
Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni
minden ablakot?
Ébredő, fanyar boroszlánok
símulnak a nagy sziklasírra
s bent fekszik Lázár némán, hidegen.
Harmadnapos halott.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Halálát egy esztendővel előre kinyilatkoztatta Mártának az Úr. Abban az egész évben láz gyötörte, és elhunyta előtt nyolc nappal az angyalok karát hallotta, akik nővérének lelkét vitték az égbe. Így beszélt erről fivéreinek és nővéreinek egybegyűlt közösségében: „Drága társaim, kedves növendékeim, kérlek, örvendezzetek velem együtt, mert ujjongva látom, hogy nővérem lelkét angyali karok viszik a megígért hazába! Én gyönyörűséges, szeretett nővérem, Mestereddel, az én Vendégemmel élsz tehát a boldog hazában!” Ezután, minthogy érezte közeli halálát, figyelmeztette övéit, hogy gyújtsanak gyertyákat és virrasszanak körülötte, míg meg nem hal.

A halála előtti napon, éjféltájban az őrállókat elnyomta az álom, erős szélroham vágott be, és eloltotta az összes gyertyát. Szent Márta gonosz lelkek csapatát vette észre, és imádkozni kezdett: „Én Atyám, Éli, drága vendégem! Összegyűltek csábítóim az én elveszejtésemre, s kezükben tartják az írást mindarról, ami rosszat tettem. Éli, Atyám, ne távozzál el tőlem (Zsolt 70,12), hanem siess segítségemre (uo. 69,2)!” És íme látta, hogy nővére jön felé, kezében fáklyát tartva, amiről meggyújtotta a gyertyákat is, s mialatt egyikük a másikát nevén szólította, íme, megjött Krisztus, és azt mondta: „Jöjj, szeretett vendéglátóm, és ahol én vagyok, ott leszel te is velem! Te befogadtál és vendégül láttál engem házadban, én befogadlak téged az égben, és szerelmedért meghallgatom azokat, akik a te közbenjárásodat kérik.” S midőn elközelgett költözésének órája, kivitette magát a szabadba, hogy láthassa az eget, s meghagyta, hogy tegyék le a puszta földre, bele a hamuba, és hogy tartsák előtte a kereszt jelét. E szavakkal imádkozott: „Én drága vendégem, őrizz meg engem, a te szegénykédet, és miképpen nálam vendégeskedni méltóztattál, úgy végy fel engem a te mennyei vendégségedbe.” És meghagyta, hogy olvassák föl neki Krisztus szenvedését a Lukács szerinti evangéliumból. S mikor elhangzott, hogy „Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46), kilehelte lelkét.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal