JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. november 15.Névnap: Albert, Lipót
    
 
Hónapok
 
Szent Kristóf (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Szent Kristóf (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Csillagom, révészem!”

Kristóf, a tizennégy segítő szent egyike, a népies vallásosság talán legnépszerűbb alakja, sosemvolt személy. Legendás történetének héjából könnyen fogyasztható kegyes tanmese hámozható ki, magja azonban archaikus motívumoktól hemzsegő naptári-csillagászati konstrukció. Már a tridenti zsinat szabadulni akart tőle a XVI. században: egy szent, aki óriás, és kutyafeje van, semmiben sem különbözik a „hátborzongató” pogány istenektől. Sikertelenül; a tudós atyák joggal féltek attól, hogy kiakolbólítása a szentek „aklából” a jámbor nép haragját vonja fejükre. Végül is csak felvilágosult korunkban tudott tőle megszabadulni az egyház, az 1968. évi II. vatikáni zsinat törölte a naptárból. Kár érte, jelképes naptári aktualitását ma sem vesztette el egészen, s ha a kalendárium-szerkesztés szempontjait figyelembe vesszük, több egyetemes igazságot tudunk meg „hiteltelen” legendájából, mint akárhány történelmi szent hiteles, ám csak egyháztörténeti vonatkozásban jelentős életrajzából.

Élettörténetének „aranyos-legenda” változata Kristófot kánaánita óriásnak írja le (állítólag 12 könyök magas volt, több mint 6 méter). A pogány Kristóf igen büszke volt dali termetére, karja erejére, s úgy érezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adottságokkal; gazdaként kijár neki a világ leghatalmasabb uralkodója. Vándorútra kelt tehát, hogy megkeresse. Első gazdája, egy király azzal okozott csalódást, hogy félt az ördögtől. Kristófnak sem kellett több, beállott az ördög szolgálatába. Az ördög viszont azzal ábrándította ki, hogy egy út menti kereszt láttán szállt inába a bátorsága. Kristóf ekkor határozta el, hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy remetétől kapta azt a tanácsot, hogy akkor érheti el leghamarább a célját, ha egy bizonyos veszedelmes folyón hordja-viszi át az embereket. Kristóf egy éjszaka egy kisgyermeket vitt át a megáradt folyón, akit minden lépéssel nehezebbnek érzett, s közben a víz is csodák csodájára egyre magasabbra emelkedett. Amikor szerencsésen kievickélt terhével a túlpartra, a gyermek fölfedte magát, mondván, ő Krisztus, és véle hordozója a világ terhét cipelte a vállain (görög Khrisztophórosz annyi mint: „Krisztushordozó”). Azt tanácsolta neki, hogy a történtek emlékezetéül ültesse el azt a száraz datolyapálmatörzset, amit botként használt. Kristóf úgy is cselekedett, és a pálmafa, mint Áron vagy József vesszeje, kihajtott és gyümölcsöt hozott. A nyugati művészet Kristófot előírásosan abban a „pillanatban” örökíti meg, amikor az örvénylő vízben gázolva a gyermek Jézust viszi a vállán.

Szent Kristóf
Szent Kristóf mártír
(leírás)

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Kristófot ekkor a király elé állítják, aki megparancsolja, hogy vasvesszőkkel ütlegeljék, és húzzanak a fejére izzó vassisakot. Ezután egy vaspadot csináltat, és rákötteti Kristófot. Tüzet gyújtat alá, amit szurokkal táplálnak. De a pad, mint a viasz, szétmállik, és Kristóf sértetlen marad. Ezután egy karóhoz kötteti, és négyszáz katonával nyilaztat rá, de a nyílvesszők a levegőben megállnak, és egy sem éri el őt. A király azt gondolván, hogy már lenyilazták Kristófot, gúnyolódni kezdett rajta. Ekkor egy nyílvessző a levegőben megfordult, eltalálta a szemét, s menten megvakult. Kristóf így szólt hozzá: „A holnapi napon bevégzem. Te pedig, zsarnok, csinálj sarat a véremmel, kend meg vele szemedet, és visszanyered szemed világát.”

A király parancsára elvezetik Kristófot a vesztőhelyre, és miután imádkozott, lefejezik. A király összegyűjtött egy keveset a véréből, és szemére helyezve így szólt: „Isten és Szent Kristóf nevében.” És rögtön gyógyulást nyert. Ekkor a király hinni kezdett, és parancsot adott, hogy ha valaki Istent vagy Szent Kristófot gyalázni merészelné, azonnal karddal vágják le.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Kristófot különböző megfontolások alapján céhek, közösségek is patrónusul tisztelték. Így elsősorban természetesen a vízenjárók, kivirágzott botja miatt a kertészek, gyümölcskereskedők, továbbá patikusok, kincskeresők, de leginkább mégis a vándoremberek, legújabban az autósok. Erre még visszatérünk.

A középkori Kristóf-kultusz ezután ellankad, szinte nyomtalanul eltűnik. Maga a Kristóf keresztnév is a XVI. században volt virágjában hazánkban. Nyomait a Kristóf, Kristó, esetleg még a szegedi Kiri (Kristóf) családnevünk őrzi. Legtovább tartotta magát német és örmény polgárságunk körében. Napjainkban mintha újjászületőben volna.

Kristóf tisztelete a XVIII. század folyamán főleg német polgári kezdeményekre kissé föléled. Feltűnik a budavári Szentháromság-szoborkompozíción (1712). Heves mezőváros templomának szószékét, a pesti Thaler József alkotását (1760) Atlas módjára Kristóf hatalmas, antikizáló szoboralakja tartja a hátán. Értelme: a szószékről az Ige, vagyis a Kristóf-hordozta Mester szól a hívekhez. Barokk szobra állott a váci lebontott Migazzi-hídon. Egy pesti patika (1791) Szent Kristóf nevét viseli. A ház homlokzatán Kristóf-szobor is volt. Az egykori Kristóf tér is erre utal. Barokk patrociniumai: Dunaharaszti (XVIII. század eleje, később lebontották), Bia (1742), Kemend (1746, hegyen). Az újabb budapesti szobrokat már a modern közlekedés, elsősorban az autósport patrónusának szentelték. Az autók Kristóf segítségül hívásával való ünnepélyes megáldása hazánkban 1932-ben kezdődött. Később megismétlődött, az utolsó évtizedekben azonban csak egyéni jámborságból történik. Jellemző, hogy a balatoni út mentén, Székesfehérvár egyik elővárosában, a Martonhegyen modern templom is épült Kristóf tiszteletére (1941).

1937-ben kezdeményezték Budapesten a Vízrehívó Szent Krístóf ünnepét, amely sportcsónakok megáldásával végződött.

A Kristóf-kultusz újjászületését célzó hazai liturgikus törekvések, amelyek – mint láttuk – főleg a sport világába tartozó közlekedés fölajánlására irányultak, már nem tudtak gyökeret verni: a hazai autók túlnyomó részén egzotikus formájú fetisek csüngenek.

Nemes Nagy Ágnes: Látkép, gesztenyefával
(részlet)

KL: – A nemzedéktársait már ismerte ekkor?

NNÁ: – Dehogy ismertem, hisz azért említettem meg azt a kettőt, akit már akkor ismertem: Karinthy Ferencet és Végh Györgyöt. Mi tulajdonképpen 45-ben ismerkedtünk meg, mi, akik nagyjából egykorúak voltunk, és akik majdan, később, az Újholdat alapítottuk. Írtam is persze akkoriban. Nem nagyon jelentem meg. Ebben a korszakban mindössze két bizonyítható publikációt tudok megemlíteni, az egyik az Új Időkben, a másik a Jelenkor című lapban. A Magyar Csillagnak – és pláne a Nyugatnak – nem is mertem kéziratot küldeni. Nem ítéltem olyannak a verseimet, hogy azok megjelenhessenek ott. És igazam is volt. Olyan versem, ami tényleg versnek nevezhető, tulajdonképpen csak 44-től született. Nem mintha apróságok vagy töredékek nem akadtak volna már előbb is. Ilyesféle töredékekre emlékszem ebből az időből: „Tank fut a rakparton, vagonokban a ló meg az ember, / Háború, háború, háború – mit vacakolsz szerelemmel?” Meg aztán volt egy másik kis töredékem, ami a kort jellemzi, és ami nekem azért kedves, mert később megtaláltam pontosan ugyanezt a motívumot Rilkében. Ez mindössze három sor, amennyire emlékszem rá. Az volt a címe a kis versnek, hogy Szent Kristóf. Emlékszik maga erre a legendára, nem?

KL: – A Kristóf történetre, igen.

NNÁ: – A Kristóf történet, igen, hogy éjszaka, viharban zörgetnek a révész Kristóf…

KL: – Igen, és akkor viszi át a kisgyereket.

NNÁ: – Viszi át a kisgyereket a vállán, és egyre súlyosabb, súlyosabb, és a másik parton kiderül, hogy a kis Jézust vitte. Azért védőszentje Kristóf az autósoknak még ma is.

KL: – Azért van a kocsimban is, Szántó Piroska festette.

NNÁ: – Na ugye. Az volt a címe a kis versikének. hogy Szent Kristóf. „Folyó, sötét éj, förgeteg, / bár átvihetném vállamon / aprócska üdvösségemet.” Majdnem szóról szóra megtalálható egy Rilkében is. Azt az életérzést, ami akkor bennem volt, a félelmet, a történelemét, a magánéletét együtt, ezekkel a töredékekkel tudnám jellemezni.

Bertók László: Mi a fontosabb?
(részlet)
Mi a fontosabb? élni mélyen
egyetlen képet, ami van,
mint szent Kristóf a parti fényben,
vinni a fiút magasan,
s elmerülni, hogy odaérjen?
BE mester: Szent Erasmus, Szent Sebestyén, Szent Lőrinc, Szent István, Szent Márton, Szent Kristóf, Szent György
(festmény)
Egry József: Szent Kristóf a Balatonnál
(festmény)
Szent Kristóf mártír
(leírás)


Szent Kristóf - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
                        Dénes István)

Szent Kristóf - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal