| |||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője. A kánoni evangéliumok röviden, más-más hangsúlyozással állítják elénk Józsefet. A művelt Lukácsnál – mint a jezsuita Otto Pfülf fejtegeti – József a maga hatalmas történelmi jelentőségében, méltó tekintéllyel mutatkozik, mint a család feje: Jézus atyja, Mária ura. János, Jézus istenségének evangélistája Józsefet igénytelenségében rajzolja, és rámutat Jézusnak alázatára, hogy a názárethi családot, a szegény hajlékot választotta isteni személyiségének elrejtésére. Márk, aki a büszke rómaiaknak írt, nevelőatyjának sohasem nevezi, csak egyszer utal rá, amikor azt mondja, hogy a zsidók Jézust ácsnak nevezik. Máté a hívő zsidókhoz: a pátriárkák ivadékaihoz szól, és Józsefnek életharcaiból származó erényeit emeli ki. A középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla.
Szent István Társulati Biblia Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék. Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől."
(részlet)
Az ács
Jézust keresztre feszítették, ezt a keresztet ácsolták, s József ács volt. Fölteszem, hogy József alakjában Jézus égi atyjának megkettőzése sejlik föl haloványan, és a középkor ősi hiedelmekkel fertőzött, misztikus hajlamú művészei ezt észre is vették. (A felsőbbrendű lények megkettőzése a mitológiákban, mesékben és mondákban általános). Erre vall az is, ahogy Józsefet ábrázolták. Szomorúnak, mert látja előre a jövőt, és neki jutott az a szerep, hogy Jézust elindítsa a kijelölt úton, félrehúzódónak, mert megcsalattatása annyira el is idegeníti, hogy feladatához elegendő ereje legyen. Öregembernek pedig azért – József életkoráról semmit sem mondanak az evangéliumok –, mert így élt a bizánci festészettől elszakadt európai művészetben az Atyaisten képe (az égatyának egyébként általános archetípusa). Föltevésem mellett szól József foglalkozása. A megváltás az isteni terv része volt, a Fiú keresztjét végső fokon maga az Atya ácsolta.
(részlet)
Valamint az Ótestamentomban éhel halandó Egyiptust József pátriárkára bízta vala Fáraó, úgy a fölséges mindenható Isten e mái dicsőséges Szent Józsefre Jézust, mint üdvösségre elevenéttő drága mennyei kenyeret. Szent József pedig nem az Anyaszentegyházon, hanem az Anyaszentegyház fején, fejedelmén, a Krisztus Jézuson atyai hatalommal uralkodott. A kisded Jézus pedig mintegy szolgája vala (úgymond Szent Lukács) Szent Józsefnek, és valóságosan tútorságára bízattatott; következik, hogy Szent József hatalma is eziránt sokkal nagyobb volt.
(ismertető)
| ![]() ![]() | ![]() | ||||||||||||||||||||||
|