Jeromos életének van egy kétséget kizáróan mesei eredetű, alighanem naptári célzattal betoldott epizódja. A legenda szerint, amikor Betlehemben, egy kolostor apátjaként az Írás fordításán fáradozott, egy sántikáló oroszlán vetődött arra. A testvérek halálra rémültek ugyan, de Jeromos utasításának engedve végül is kezelésbe vették az állat tövisektől fölsértett lábát. Az ápolás során az oroszlán teljesen megszelídült, s mikor felgyógyult, Jeromos a kolostor szamarának őrzését és terelgetését bízta rá, mintha csak pásztorkutya lenne. Egy alkalommal aztán, amikor kinn voltak a mezőn, az oroszlán elaludt, s arra járó kalmárok elkötötték az őrizetlenül talált szamarat.

Az egyedül hazaballagó oroszlán láttán a barátok azt hitték, hogy amaz nem tudott ellenállni természetének, és a rábízott szamarat fölfalta. Ezért nem adtak neki büntetésből enni, és az ő hátára rakták a cipelni valót, az erdőben vágott és fölaprított fát. Az oroszlán türelemmel végezte a szamár dolgát, munka után, esténként azonban a környéken kóborolt, s így kutatott az ellopott szamár után. Így esett, hogy a tolvaj kalmárok, immár a szamárral együtt, ismét arra jártak. Az oroszlán fölismerte az „ő” szamarát, és vadul bömbölve, karmait meresztgetve, farkával csapkodva arra kényszerítette a karavánt, hogy a kolostorhoz vonuljanak, és megbocsátásért esdekelve visszaadják a szamarat jogos tulajdonosaiknak.

Mivel hajdan az Egyházban mindenki azt énekelt, amit akart, Theodosius császár – ahogy Johannes Beleth írja – megkérte Damasus pápát, bízzon meg egy művelt férfit avval, hogy teremtsen rendet az istentiszteletben. A pápa tudta, hogy Jeromos tökéletesen ismeri a görög és a héber nyelvet, és minden tudományban ő a legbölcsebb, ezért rábízta az említett feladatot. Jeromos tehát napok szerint elosztotta a zsoltárokat, és minden napra külön nocturnust jelölt ki, valamint elrendelte, hogy minden egyes zsoltár után el kell mondani a Gloria Patrit, ahogy Sigebertus írja. Majd kijelölte a leveleket és az evangéliumokat az év egész körére, és ésszerűen elrendezett minden mást, ami a liturgiához tartozik, a dallamokat kivéve, és elküldte Betlehemből a pápának, aki azt a bíborosokkal együtt jóváhagyta, és örök érvényűvé tette. Ezután síremléket emeltetett magának, annak a barlangnak a szájánál, ahol az Úr feküdt, s ide temették el kilencvennyolc és fél éves korában.