| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
Szent István diakónus a kereszténység első vértanúja (görögösen protomártírja). Története a Szentírásban olvasható (ApCsel 6,1–8,2). A görög
nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a keresztények (ekkor még túlnyomórészt
eretneknek tekintett zsidók) közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata
volt. Miután a jeruzsálemi Szanhedrin (legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás
gyanújával perbe fogta, István a védőbeszédében hitet tett amellett, hogy Jézus
a Megváltó és Isten Fia – ezzel kimerítette az istenkáromlás főbenjáró bűnét,
amiért halálbüntetés járt –, a zsidókat pedig (elsőként a hitszónokok és
teológusok hosszú sorában, akik mind felelősek a zsidóság későbbi
üldöztetéseiért) Jézus Krisztus gyilkosainak nevezte. Istvánt a Szanhedrin a
zsidó törvények értelmében megkövezésre ítélte.Szent István első
vértanút diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből megtudható
– egyike volt az apostolok által kinevezett első hét diakónusnak. Így ő lett a
diakónusok védőszentje. Jellemző attribútuma kivégzésének eszköze, a kő, mellyel vérző fején, vállán, ruhájának
redőiben, a kezében, kezében tartott könyvön ábrázolják.
Szent István Társulati Biblia
Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg." Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján." Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.
Szent István Társulati Biblia
István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent." Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat." A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
(részlet)
Az István (Stephanus) név görög eredetű, latinul koronát, héberül normát jelent. István a vértanúk koronája volt, vagyis az első közülük az Újszövetségben, miként Ábel az Ószövetségben. Norma, azaz szabály és példa volt másoknak a Krisztusén való szenvedésben, a helyes cselekvésben, életvitelben és az ellenségén való imádkozásban. Avagy István annyit tesz, mint ‚buzgón szóló’ (strenue fans), ami megmutatkozik beszédében és az isteni ige világos hirdetésében. Avagy István annyi, mint ‚az idős asszonyokhoz buzgón szóló’ (strenue fans anus), azaz, aki buzgón, vagy dicséretesen tanítja és irányítja az idős asszonyokat, vagyis az özvegyeket, akiket az ő gondjaira bíztak az apostolok, s akik szó szerint idősek voltak. Korona tehát, mert az első vértanú volt, norma szenvedésének és helyes életvitelének példája által, buzgón szóló világos prédikációja által, s az idős asszonyokhoz buzgón szóló az özvegyek dicséretes tanítása által.
(részlet)
A karácsonyolás December 26-án, Szent István napján a legények felköszöntötték a falu Istvánjait. E nap azonban a regölés-é is. – Ez az ősi napfordulati, jórészt ókori eredetű dramatikus alakoskodó tevékenység, illetve a párokat összevarázsoló művelet Európa új népeinél továbbélt. Az állati alakoskodók elleni állandó egyházi tilalom azonban az ősi bika és szarvas megjelenítését kikoptatta, szereplésük egyre inkább a szövegbe szorult. Az ősi szokáselemeket aztán nálunk még részint az óhazabeli sámán-ok, részint az új hazában kialakult királyi mulattatók, énekmondó-k, a regös-ök tevékenysége is továbbfejlesztette. De a lényeg és a cél, valamint a magyar név ősi maradt. A reg, regös, regölés s a közismert „hej regö rejtem” kifejezés varázst, varázslót, varázslást, varázsigét jelent. A regösének szövege a múlt századra már sokszor érthetetlenül eltorzult, országszerte számtalan változata él. Az alakoskodás is ritka, esetleg a bikát még megszemélyesítik, de a hangszer kikopott, csak a láncos bot maradt meg, amivel a taktust ütögették. Általában legények vagy fiúgyermekek regöltek, de szinte kizárólagosan lányos házaknál. Több szakaszos énekük a jöttüket bejelentő bevezetés után jókívánságokat halmoz a gazdára, s a fiatalok párosításával fejeződik be. Mint pl. a göcseji változat:
A regölésért persze ajándék járt. Élelmet kaptak, amit zsákba gyűjtve, a regölés végeztével elfogyasztottak.
| ![]() ![]() | ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|