| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
(részlet)
Hilarius annyi, mint ‚vidám’ (hilaris), mert Isten szolgálatában igen vidám volt, avagy annyi, mint alarius, a magas (altos) és az erény (ares) szavakból, mivel kimagasló volt a tudományban és erényes volt életében. Vagy Hilarius neve a hyléből jön, ami annyi, mint ‚ősanyag’, mely homályos volt, miként műveiben is nagy homály és mélység figyelhető meg. Hilarius, Poitiers püspöke Aquitánia vidékéről származott, és mint ragyogó hajnalcsillag fényeskedett a csillagok között. Eredetileg volt felesége és leánya, de világi öltözékében szerzetesi életet élt, s végül korban és tudományban előrehaladván püspökké választották. Amikor tehát Szent Hilarius nemcsak városát, hanem egész Franciaországot védelmezte az eretnekek ellen, két, eretnekségtől megrontott püspök sugalmazására a császár, maga is az eretnekek támogatója, Eusebius vercelli püspökkel együtt száműzetésbe küldette. Végül amikor már az ariánus eretnekség mindenütt felütötte a fejét, a császár engedélyt adott, hogy a püspökök mindnyájan egybegyűljenek, és a hit igazságáról vitatkozzanak. Miután Szent Hilarius megérkezett, az említett püspökök követelésére kénytelen volt visszatérni Poitiersbe, mivel nem viselhették el ékesszólását. Útközben Gallinaria szigetéhez ért, amely tele volt kígyókkal. Partra szállt, s puszta tekintetével az összes kígyót elűzte. A sziget közepén levert egy karót, és megtiltotta, hogy annál tovább merészkedjenek, mintha csak a sziget e része nem is szárazföld, hanem tenger lenne. Amikor már Poitiers-ben volt, egy csecsemőt, aki keresztség nélkül halt meg, imádságával életre keltett. Sokáig feküdt leborulva a porban, majd egyszerre keltek fel: az öreg imádságaiból, a csecsemő a halálból.
Bod Péter: Szent Hilárius
(részlet)
Mikoron ez az könyvecske Szent Hiláriusnak neveztetett, nincsen itt azzal tekintet arra, mintha ez annak az nagy ISTEN emberének írásaiból szedegetett volna öszve; hanem inkább az ő nevére, amely vidám szívűt, jókedvűt vagy örvendezőt tészen. És a matériára, amely itt előfordul, amely olyan, hogy az olvaasóban nemcsak elmésséget szerezhet, hanem vidámságra is serkentheti. Ez a titulus pedig példa nélkül nincsen, mivel ezelőtt száztizenkét esztendőkkel Vedelius Miklósnak egy könyvecskéjét, amelyben mindenféle szomorúságoknak nemei ellen való igaz örömre vezérlő elmélkedések vagynak, magyarra fordítván s Váradon 1650. esztendőben közhaszonra kibocsátván Pánkottai Ferentz szalontai pap így nevezte, célozván az névre s az matériára: Szent Hiláriusnak. Mely okokra nézve adatott ennek is azon titulus.
(részlet)
A mi Krisztusunk az igaz oroszlány fiú, kiről jövendölvén Jákob, azt kérdette: ki költi fel őtet? Ki harmadnapig aludt a halálnak álmában, és az Atyának mindenható ereje, mellyel a föld is megindult, mind halálakor, s mind feltámadásakor, e mái napon felébredett, és mint Júda nemzetségéből való győzedelmes oroszlány, meggyőzte ama rettenetes oroszlányt, ki ordítván kereng, keresvén, akit elnyeljen. Oroszlány a Krisztus: 1. Mert minden választottaknak fejedelme, mint az oroszlány a vadaknak, és azért neveztetik egyedül a Szentek Szentének. 2. Az oroszlány senkitől nem fél, amint Szent Hilarius írja, azokáért bátorságoson aluszik; a Krisztus is halálakor bátorságoson aludt, tudván bizonnyal, hogy feltámad. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|