JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 12.Névnap: Gabriella
    
 
Hónapok
 
Szent Genovéva - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
                        Dénes István)

Szent Genovéva - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Párizs védőszentje

A Genovéva frank eredetű név, de ő maga még a birodalmi Galliában, a Párizs környéki Nanterre-ben született 422 körül, latin nevet viselő szülőktől. Személyes élettörténete ebben és másban a római birodalom szétesését meg a keresztény frank állam születését példázza. Történelmi érdemeiért avatták szentté. Két ízben is megmentette városát: neki tulajdonítják, hogy a 451-es hun betörés alkalmával Párizs népe megállta a helyét; másodízben pedig a római-frank háborúskodás idején ő szerzett élelmet a bekerített és éhező városnak. 80 éves korában halt meg. Párizs hegyén, a Mons Lutetiuson temették el a frank Chlodvig király és Chlotild királyné által emeltetett Apostolok templomában. Sírja zarándokhely lett. A templomot sorozatos átépítések után a forradalom idején lerombolták. A helyén ma a francia nemzet nagyjainak Pantheonja áll, Genovéva ereklyéit pedig a közeli Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzik.

Párizsi Szent Genovéva szűz
Elek Artúr: Szent Genovéva és puvis de chavannes

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Hazai tiszteletének egyetlen művészeti emléke Malompatak (Mlynica), nyilván Thurzó Margittól alapított és Antiochiai Szent Margitnak szentelt főoltárának (1515) egyik táblaképe. Megfestését azonban alighanem névegyezésnek köszönheti: egy másik Genovéva, brabanti királyné volt egyik legkedveltebb épületes európai népkönyv hősnője. Mondája a XV. században bukkan föl, és terjed el először értesültebb főúri körökben, így a kép tanúsága szerint a Thurzó-családban, de csak a barokk idők óta válik hazánkban is a legszélesebb társadalmi körökben kedveltté.

A hazai Genovéva-népkönyvek mégsem a középkori német, legendává színesedett hagyományból, illetőleg Eszterházy Pál előadásából erednek. Végső forrásuk egy francia jezsuita, Ceriziers könyve (1634), amely fordításokban villámgyorsan ismeretessé válik Európában. Hazánkban talán a kapucinus Cochem Márton (†1712) népies ízű német fordítása közvetíti. Az első ismert magyar nyelvű, Kassán megjelent átdolgozás Láng Ádám munkája: Genovéva. Hajdankori szép és érzékeny Történet, minden jó érzésű Emberek, különösen pedig Anyák és Gyermekek számára Iratott (1824). Ennek azonban már nyilván voltak előzményei. Megjelent Csíksomlyón is (1842), ami a székely meseváltozatok forrása lehetett.

Móra Ferenc: Mikor én telkesgazda voltam
(részlet)

Nyár végére megértek. Jelentettem az apámnak, s együtt ballagtunk ki dinnyét szedni. Ahogy odaérünk a mezsgyére, eljajdítom magam:

– Jaj, az egyik dinnyém ellopta valaki az éjszaka!

– El azt - bólintott rá édesapám. - Hja, szomszéd, attól lopnak, akitől van mit.

No, legalább az egyiket meghagyta a jó ember. Leszakajtom az indáról, nekifogom a kisbicskámat a ripacsos hajának.

– Hohó - kapta meg a kezem az apám -, hát hogy gondolod azt? Ezt én viszem el adóba.

– Adóba?

– Hát, ha énrajtam megveszik az adót a földemért, én is megveszem rajtad. Ilyen a gazda sora, lelkem, gyerekem.

Valami keservesen elríhattam magam erre, mert mindjárt megszánt az apám.

– No, ne félj, a dinnyéd árát neked adom. Vehetsz rajta vetőmagot jövő esztendőre.

– Inkább könyvet vegyünk, édesapám.

Meg is vettük az Istenfélő Genovéva históriáját, s így lett belőlem írástudó.

Ez az életem fátuma. Akkor voltam paraszt, mikor az volt az utolsó mesterség, s akkor vagyok írástudó, mikor csak írástudatlannak érdemes lenni.

Lengyel Balázs: „Két part”
(részlet)
Elmélkedés Cs. Szabó László könyvéről

„Ez mind a vésznek kitett Európa” – körülbelül ezzel a jeligével gyűri bele eleinte könyveibe műveltségének féltett kincseit Cs. Szabó; „Ez az ami megmaradt a dúlás után” – ajándékozza most szét. „Megsebesült Párizs?” „Megmarad az a domb” – mutatja a romokon túl az örök panorámát – „amelyen Szent Genovéva virrasztott.”

Ady Endre: A Hágár oltára
(részlet)
Úgy csókolok én, mint egy isten:
Friné és Genovéva rokon,
Mikor én csókolok. Nem a némbert,
Én magamat csókolom.
De szeretem őket mindegyig,
Magdalénát és szűz Máriát,
Szeretem e nemem-ölő tábort
S a csókos komédiát.

Ady Endre: Jean Allemane könyve
(részlet)

Ez a rettenetes Párizs olyan volt a rettenetes Commune alatt, mint védőszentje, Szent Genovéva. A prostituált nők is megtértek benne. Az apacsokból, a szemét-ifjakból barikádhősök lettek. Az elkergetett papok iskoláiba az élet és vidámság költözött be. Gaztettet a Commune alatt csak a Versailles zsoldjában álló kémek követtek el. Az anakrón, a koránszületett, igazi szabadság megistenített mindenkit. Hallják és hallgassák ezt meg a modern hitetlenek.

Ottlik Géza: Továbbélők
(részlet)

Innét érdekes, barátságos, derűs volt a Ménesi út, a kis kápolnával és a szánkópályával, izgalmas volt a tavalyi tátrai utazásuk, meghitt őserdő a lakásuk négy szobája a derékszögben forduló homályos folyosóval; innét vonzónak tűnt még a franciaóra is, ahol nemsokára körülülik az ebédlőasztalt, kinyitják a könyveiket az Hugo-vers oldalán, fölötte az apró betűs kérdésekkel meg a széttördelt nyelvtani résszel, meg a Párizsra őrködő Genovéva képével, és a mellette ülő Blankával, aki nagylány, de azért jó barátok, s akiben azt szereti, hogy olyan jó kerek betűs álló írása van. Egyszóval ez előtt a kirakat előtt mindig bizakodás öntötte el Damjánit, s érdemes volt itt megállnia. Ezen a májusi napon azonban hiába állt meg előtte. Mintha megváltozott volna az egész táj, a bélyegek, az utca képe, a városról való felfogása. Más színben látta az otthoni homályos folyosót is, a Ménesi utat is. Köd fátyolozta el előle a világot, rideg és barátságtalan köd; ahelyett, hogy feledtette volna vele ez a meghitt kirakat a délelőtt újra feléledt aggodalmát, inkább még élénkebben az eszébe hozta.

PÁRIZS

Babits Mihály: Páris
(részlet)
Fantázia
Ott a nép, mely nyüzsg az utcán, eleven, könnyelmü tábor,
ott valami leng a légben régi tengerek savából;
ott az emberek szemében nem mereng öröklött átok,
s ázsiai lusta bú nem köt vergődő unokákat.
Ott, ha városzajon átzeng a vidék szélmalma, tücske,
nem miként kerékfogó sár, fényfogó köd, lélek füstje,
ott az ábránd nem ragad benn a lélekben, mely foganta,
ott a mélabú gyulandóbb, mint minálunk kedv és gyanta.

Il de la Cité - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Il de la Cité - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)



Notre Dame - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Notre Dame - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Korognai János: A párizsi Notre Dame
(festmény)
PÁRIZS
(gyűjtőoldal)
Braun Gábor: Párizs
(festmény)
Ady Endre: Páris, az én Bakonyom
(részlet)
Jöhetnek: Páris szívén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegény legényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.
Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.
Ady Endre: Egy párisi hajnalon
(részlet)
Sugaras a fejem s az arcom,
Amerre járok, száll a csönd, riad,
Fölkopogom az alvó Párist,
Fényével elönt a hajnali Nap.
Ki vagyok? A győzelmes éber,
Aki bevárta, íme, a Napot
S aki napfényes glóriában
Büszkén és egyedül maga ragyog.

Somlyó György: Mesék Párizsról
(részlet)

Kerüljük meg, ahogy a baedeckerek, a városnézők szektájának e kék vagy piros katekizmusai ajánlják. Adjunk találkát egymásnak, mondjuk, e Montebello rakparti kis kávéházteraszon, fonott karszékei, nézd csak, szemben a nagy déli rozettával, akár a színházi zsöllyék. Egyikünk talán a jobbpartról érkezik, a Bastille felől, gondolt egyet s már csak a stílus kedvéért is, a közelebbi csöndes IV. Henrik körút helyett a zengő Nagyharang körút kis kerülőjét választotta, hogy aztán visszafordulva az előbbi királyról elnevezett rakparton, a Sully hídon leszelje Szent Lajos szigetnek alsó zöld karéját s meg-megálljon a Fiatorony rakpart kőgátján alácsüngő lonc és kirakott pléh könyvdobozok között – másikunk bizonyára Szent Genovéva hegyéről ereszkedett alá, a hét szabad művészetek hétszer megszentelt magaslatáról, az ősi Róma–flandriai hadiút mentén, ama pici kis utcákon, ahol a tudomány végett idesereglő minden népség és faj megnyitotta a maga kis étkezdéit, mert a tudomány egy és oszthatatlan, ám szájízünk tán még a világ egyesült államainak kikiáltása után is őrzi majd széthúzó ingereit,

 

Ady Endre: A Gare de l'Esten
(részlet)
Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, isten veled.
Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj tovább.

Ablak - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Ablak - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal