Szent Fülöp Apostol - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza Dénes István)

570. május 1-je óta, amikor Rómában felavatták a 12 apostol bazilikáját, 1955-ig ez a nap Fülöp és „kisebbik” Jakab apostol névünnepe volt. Ketten osztoztak hát a Bika első dekádjának „apostoli székén” (május 1-je, ápr. 21-étől számítva a 10. nap, tehát még a „fődekádon” belül van).

Fülöp ötödik az apostolok közt. Betszaidából való halász volt, mint András és Péter. Életéről a későbbi legendairodalom is szűkszavúan emlékezik meg. Úgy tartották, hogy Andrással együtt Szkítiában, a mai orosz sztyeppéken hirdette az evangéliumot, és a kis-ázsiai Hierapoliszban szenvedett vértanúságot. A kereszt segítségével, amely attribútuma is, a városból kiűzött egy kígyót, Mars templomának szent állatát. Ezért a feldühödött Mars-papok elfogták és keresztre feszítették. Az elbeszélésben asztrológiai-naptári utalás lappang. Marsnak a csillaghit szerint a Bika jegyében „rangvesztés, száműzetés” a sorsa (asztrálszimbolikájú mesékben a Vénuszt megszemélyesítő hősnő a Bikának megfelelő mesei szakaszban tisztul meg a Marsot jelképező „rossz vértől”). Fülöp Mars feletti diadalának legendája azután keletkezhetett, hogy az apostolt az egyház a Bika „védnökévé” tette.

Az ifjabbik Jakabot, Alfeus fiát, Simon és Tádé fivérét a kegyes hagyomány azzal a személlyel azonosította, akikről az Újszövetség több helyütt is mint az „Úr testvéréről” beszél. Jakab volt a hagyomány szerint Jeruzsálem első püspöke. Úgy halt vértanúhalált, hogy lehajították a jeruzsálemi templom tetejéről, majd agyonverték. Az „Arany legenda” (Legenda Aurea), a szentek életének középkori foglalata, gyilkosai között megemlít egy posztókészítőt, aki a kallózó sulyokkal (vagy sziláló íjjal) úgy verte főbe, hogy kiloccsant az agyveleje. Jakabnak e posztókészítő szerszámok az attribútumai, ő maga pedig a posztóművesek, és kalaposok védőszentje lett. A kalaposok ütő- vagy sodrófájával is ábrázolták.

A két apostol tiszteletének mindmáig meghatározó eleme, hogy május 1-jének pogány hagyományait az egyház általuk keresztelte meg. Cserébe a nép zöld lombokba öltöztette őket. Tanúságul íme Temesvári Pelbárt XV. század végi magyarázata a májusi zöldág-tisztelet eredetéről: Amikor Fülöp Hierapoliszba ment, a pogányok azt a házat, amelyben megszállt, este faággal jelölték meg, hogy reggel rátörhessenek, és megölhessék. Másnapra azonban Isten angyala a város minden házára zöld ágat tűzött, így Fülöp ellenségei hoppon maradtak (ismert vándormotívum ez). A tudós prédikátor más véleményeket is elősorol. Azt is például, mely szerint a májusfaállításban a nép az apostolok vértanúságára emlékezik, hiszen Fülöp keresztfán, Jakab pedig ványolórúdtól szenvedett mártíromságot. (Egy eredetmagyarázó legendában a jámbor hagyomány Valburgával is összehozza a két apostolt. E történetben a térítő apostolokat kísérő szűz vándorbotja zöldült ki a pogányok szeme láttára, s szolgált indítékul a zöldág-díszítés későbbi szokásához. Jól ismert vándormotívum ez is.)