JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 18.Névnap: Lukács
    
 
Hónapok
 

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Dorottya, avagy a farsang dámája

Csokonai a vénlánycsúfoló farsangvég egykor kedves szent szüzétől, Dorottyától (febr. 6.) kölcsönözte vígeposza címadó hősnőjének nevét. Dorottya a négy „fő szűz” (virgines capitales) egyike volt, akit társnőivel, Antiókhiai Margittal, Alexandriai Katalinnal és (Nikomédiai) Borbálával együtt a II. vatikáni zsinat (1968) mint költött személyt törölt a szentek sorából és a római naptárból.

Dorottya (Dorothea) legendája nem túl eredeti: naptári szomszédaitól kölcsönzött elemekből rakosgatták össze. Eszerint a keresztény római polgár Dorus (görög „ajándék”) és Thea („istennő”) három leánya közül a legkisebbként Kappadókiában látta meg a napvilágot. A helyi uralkodó beleszeretett, s mikor a leány mint Szent Ágnes vagy Ágota ellenállt, mondván, hogy ő Krisztus jegyese, forró ónnal teli kádba vettette, de Dorothea sértetlen maradt. Kilenc napot börtönben senyvedt. Ott angyalok táplálták, amitől szebb lett, mint valaha. Miután továbbra sem engedett hitéből, sőt, azt állította, hogy Krisztus kertjében szokott rózsát és almát szedni, kínzói vasgerebennel szaggatták húsát, mint Szent Balázsét, mellét fáklyákkal égették, mint Ágotáét. Mielőtt lefejezték (303 körül), bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen néki azokból a rózsákból, almákból. A kivégzés után egy égi gyermekküldönc meg is jelent a bírónál egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral. Az megtért a csoda láttán, dicsérve Dorottya Istenét, hogy februárban rózsát és almát küldhet neki.

Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda révén lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Attribútuma a virágos, gyümölcsös kosár volt, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban (Balázs-napi szokás kölcsönzése ez is). A februári rózsacsoda csak a mi európai szemünket kápráztatja el. Szűkebb pátriájának kies tengerpartjain a februári rózsanyílás aligha ment ritkaságszámba. Közel járunk az igazsághoz, ha a Tavaszi Rózsának becézett „Istennői Ajándékban” – ezt jelenti a szent neve – a régi rómaiak tavaszistennőjét, Florát véljük felismerni (emlékezzünk, Rómában február 10. volt a tavasz első napja!).




Szent Dorottya

Magyar nyelvű középkori irodalom: Szent Dorothea rózsái
(részlet)
(Cornides-kódex, 1514-1519)

Mikoron Szent Dorothea asszony jutott volna az nyakvágó helyre, kéré az Úristent mendenekért, hogy valakik az ő kénjának megemléközetire az ő innepét tisztelnék, vagy az ő kénjáról megemléköznének, mendenben idvezéjtetnének, meghallgattatnának; gyermekszülő asszonyállatok kedég az ő nevét híván, az ő fájdalmakban érezzenek hamarsággal való segedelmet; és mendenek, kik az ő haláláról, kénjáról megemléköznek, haláloknak idején nyerjenek menden bűnekről való töredelmességet és bocsánatot. És íme, szózat hallaték mennyországból, mondván: jövel, én választottam, én jegyesem, mendeneket, kiket kértél, megnyerted! Szent

Dorothea asszony kedég az ő fejét lehajtá az nyakvágónak előtte.

És íme, jelenék őneki egy gyermek, ki vala bársonnyal megöltöztetett, mezéjtelen lábakkal, és vala szép fodor haja, kinek ő ruháján valának aranyos csillagok, hozván ő kezében kosárkát három rózsákkal és három almákkal. Kinek monda Szent Dorothea asszony: Kérlek, én uram, hogy vigyed ezeket az rózsákat és ez almákat ez kosárkában Teophilusnak. Az nyakvágó elvágá Szent Dorothea asszonynak szentséges fejét Ur születeti után kétszáznyolcvanhét esztendőben, február havában, Diocletianus és Maximianus császároknak idejében. Ezen: képpen ez szentséges szűz és mártír, Szent Dorothea asszony, szenvedé az mártíromságot az ő szerelmes jegyeséért, kit mindenkoron szerete, kévána és megkerese és meglele.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Dorottya (Dorothea), a dicső szűz és vértanú nemes szenátori vérből származott, atyja Dorus, anyja Thea volt. Az idő tájt szerte a Római Birodalomban kegyetlenül üldözték a keresztényeket. Dorus maga megvetette a bálványokat, ezért római javait minden birtokával, szántóföldjeivel, szőleivel, váraival és házaival együtt hátrahagyta, s feleségével meg két leányával, Christével és Calistével hajóra szállt. Cappadociába, Caesarea városába ment, ott telepedett le, és ott született az a leánya, akinek az életét most készülünk elmesélni.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Dorottya ereklyéit Rómában és Bolognában őrzik. Bologna lehetővé tenné azt a föltevést, hogy névnapját virág- és gyümölcsszenteléssel, ünnepséggel először bolognai diákok ünnepelték meg, és így a Bononia docet szállóige értelmében ők is hozzájárultak kultuszának közép-európai népszerűsítéséhez. Innen van a napnak Thuróczi János tanúsága szerint hazánkban a rosarum festum, rosarum dies neve is, ami nyilván élő szokásra is utal. A csehországi Eger (Chleb) városában a középkorban a tanács e napon meg szokta az iskolás gyermekeket vendégelni.

Az Egyház Dorottya napján néhol almát és virágot is szokott szentelni. Ezt honosította meg hazánkban, századunk első felében a palóc Hangony franciskánus lelkipásztora, aki a dunántúli marianus provinciából szakadt ide. A hívek azóta is ragaszkodnak a szentelményhez. A plébános a Balázs napi almaáldás megfelelően módosított szövegével kíséri a szentelést.

A szentnek Boroszlóban őrzött fejereklyéjéről, 1430 táján készült hermájáról a kutatás megállapította, hogy „sajátszerű magyar sodronyzománc” munka, és „ama nagy szellemi és egyházi mozgalomnak kifejezése, amelyet a misztikusok föllépése jellemez...”

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Első könyv
Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,
Ki látván a dámák bajos állapotját,
Carnevál s az ifjak ellen feltámada,
S diadalmat is nyert pártára únt hada.
Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,
Amillyet nem láttam, miolta csak élek,
Amillyet nem említ semmi istória,
Meg nem merne tenni maga a francia:
Miként insurgála amazon módjára
Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Második könyv
„Egek! már én tehát csak azért születtem,
Hogy férfi sohase feküdjék mellettem?
Miért juttattatok hatvan esztendőre,
Ha szert nem tehetek egy rossz főkötőre?
Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjátok;
Várásom bérét hát mért meg nem adjátok?
Mindég jóhiszemben űltem az adventet,
Hogy tán tesz egy kérő nállam komplimentet;
A fársángot mindég tőltöttem vígsággal,
Hogy tán nem gyötörtök többé a lyánysággal:
Mit ért? nem is véltem, s már itt volt Húshagyó –
Húshagyó! Húshagyó! engem itthon hagyó!
Mivel érdemlettem? Egek! Ugyan mivel?
Lám lett vólna mivel, csak lett vólna kivel. […]”
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Negyedik könyv
Ki is ment húsz dáma az oldalszobából,
S rógust rakván a tört baldakin fájából,
A tüzet nagy öröm s tánc köztt gerjesztették –
És a mátrikulát hamuvá égették. –
Innen van, hogy ma már nincsen többé vén lyány,
Mert az esztendeit más nem tudhatja, hány,
S ha egyszer a képét jól kimázolhatja,
Magát gyenge szűznek szabadon mondhatja.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya kínjai
(részlet)
Hej, ha tudná kedves lélek,
 
Hogy érte mint pihegcsélek,
 
Ha rám szemesben ügyelne,
 
Bennem sok titkot fellelne.
Megesmerné lelkem kínját,
 
Lelkem kínjának a csínját,
 
Tapasztalná, mint forr vérem,
 
Mint küszködik a szemérem.
Azok a kézszorítások,
 
Sohajtások, pillantások
 
Nem módiból, galantságból
 
Estek, hanem forróságból.
Mely édesen beszélgettem,
 
Ha olykor szemben lehettem.
 
Ezt is Ámor cselekedte,
 
De az úr el nem értette.
[Valamennyit ugrik éltében a szarka…]
népi mondóka
Valamennyit ugrik éltében a szarka,
Valahányat billent annak tarka farka,
Valahány szarkának farka tolla tarka,
Oly sokáig tartson a szerencse marka!
Isten éltessen sokáig!
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Első könyv
    Istenek! istennék! ugyan millyen zsinat,
Melly ennyire borzaszt mindent érző-inat?
Mi hármóniátlan lárma jön fülembe,
Mintha nyólc kugyafi zúgna egy verembe,
Vagy mintha az elfőtt kása poffangana? –
Ahá!… itt jön egy szán, s benne két vén zsana.
Beszéllnek magok közt, az ördög tudja mit,
Tán a szengelléri borsot[16] vagy valamit.
Dorottya az egyik, az öreg kisasszon,
Ki méltó, hogy reá örök párta asszon:
Mert úgyis már akkor viselt aggkoszorút,
Hogy a burkus kezdte a másik háborút.
Mégsem ólthatta meg annyi sok esztendő,
Bár már hatvanötöd-fűre lesz menendő,
Most is a legényért mindjárt kardra kelne,
Csak vén oldalához dörgölőfát lelne.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Harmadik könyv
Csupán Dorottyának kóválygott a feje,
Kit megvesztegetett az Éris mételye;
A mord indúlatok szívében s amegett
Mind elterjesztették a bús fergeteget.
Nem lelvén már kedvét, dúlt-fúlt ő magában,
S belévágta magát egyik zúgolyában
Egy bőrkanapéra, hol némán vesztegelt,
És lelke a harag sovány mérgén legelt.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Negyedik könyv
Dorottya leveté a vénség szőnyegét,
Mint a kígyó szokta téli lebernyegét.
Bételének gyenge hússal agg ráncai,
Kinövének mind a harminckét fogai,
Felderűlt ajakán friss rózsák nyitának,
Szemein idegen lángok lobbanának,
Ősz haja töndöklő bársonnyá barnúlna;
Szíve benn repesett, teste megújjúlna:
Egyszóval belőle – csudáltam magam is –
Delibb dáma válék, mintsem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki.
Takáts Gyula: A Dorottya háza mellett
(részlet)
Ez itt az inasiskola.
Szinte megroggyan vén fala,
és összeépült már vele
a szomszéd kastély teteje,
hol hajdan Múzsa furulyált,
s fogadták fényes Karnevált.
Ma is, ha holdas este van,
cincogva, majd meg hangosan,
hallod, mint zeng a bál dala,
s a vén kastély empire fala
ábrándosan a mennyre néz,
hol felhő-fodron ül Vitéz,
s játékos, kedves szelleme
a parkba libben, mint zene.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal