A Bertalan (Bartholomaeus) név jelentése: ‚a vizeket fenn tartónak fia’ vagy ‚a magát fenn tartónak fia’, ugyanis a bar, azaz ‚fiú’ és a tholos, azaz ‚csúcs’ és a moys, azaz ‚víz,’ szavakból ered. Innen a Bertalan annyi, mint ‚a vizet fenn tartónak’, azaz ‚Istennek fia’, azé, aki a tanítók értelmét fölemeli, hogy a tanítások vizeit hullassák alá. Szír, nem pedig héber név. Először is háromféle „fenn tartást” kell megjegyeznünk. Fenn tartatott, azaz fölemeltetett a világ szeretete fölé; fenn tartatott, azaz a mennyei szeretet magához vonzotta; fenn tartatott, azaz mindenestül Isten kegyelmére és segítségére támaszkodott, hogy ne saját érdemeitől, hanem Isten segedelmétől függjön egész élete. Másodszor meg kell jegyeznünk bölcsességének mélységét. Bölcsességének mélységéről mondja Dionysius a Misztikus teológiában: „Szent Bertalan azt mondja, hogy a teológia nagy dolog, de ugyanakkor semmiség is; és az evangélium széles és nagy, ugyanakkor szűkre szabott is.” Dionysius értelmezése szerint Bertalan azt akarja ezzel megmutatni, hogy az egyik meggondolással mindent állítani lehet Istenről, ugyanezt egy másik meggondolással még teljesebben tagadni is lehet.

Bertalan apostol, az igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott (János 1,47). A hagyomány szerint elevenen megnyúzva szenvedett vértanúhalált (Marsyas christianus). Ez a mozzanat magyarázza, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották. Ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is.

Bertalan vértanúságára utal az a jellemző pécsi monda is, amely a városhoz tartozó gyükési szőlők között emelkedő barokk Bertalan-kápolnához fűződik. Az itt buzgólkodó remeték a török elől a Mecsek erdőségeibe menekültek. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a kápolna kincseit egy közeli barlangba rejtette el. A törökök követelték rajta a kincseket. Ő azonban a rettenetes kínzások ellenére sem árulta el, hol vannak. Lekísérték a hegyről és egy présház mellett elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és most már megengedték neki, hogy visszamenjen a kápolnához. Amikor azonban odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezeknek láttára annyira megrémültek, hogy még a tájára sem mertek menni többé a kápolnának. Világos, hogy a monda képződését az apostol kápolnabeli képe ihlette és adott neki sajátos pécsi színezetet.

Elsőbbnek fogadalmat tettek, hogy e nehéz, gyászos események emlékét – mely mint ítélet, úgy pusztított – megőrzik, és Birtalan [Szent Bertalan] napján háromszori, bűnbánó istentiszteletet szentelnek Istennek, bűnbocsánatért. És hogy Istennek tették, vagy talán ha földi halandó embernek is, nem tudom. De Szék község a fogadalom szavát két és félszáz éven át fiúról fiúra, a mai napig megtartotta!

Wram Isten hiszem hatalmadba vólt ez világnak minden menyköve, miért nem vesztetted el egy szempillantásban ez fertelmes nemzetséget? önnön mágok közzül nagy– sokan annìra furdaltattanak lelkek ismeretitül ez rettenetes czelekedetek miat, hogy egy Papinius nevö fö nevezetes ember (252) szent Berthalom napia felöl, az mely nap ez dühösségh el inditatot volt, mely nap czak szinten az egy Paris varosaban tiz ezeren öletettenek megh, ily verseket irot.