JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Balázsolás (fotó: Legeza Dénes István)

Balázsolás
(fotó: Legeza Dénes István)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender”

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.

Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.



Szent Balázs

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Balázs (Blasius) annyi, mint ‚nyájas’ (blandus), vagy mintegy belasius, a bela, azaz ‚öltözék’ és a syor, azaz ‚kicsi’ szavakból. Nyájas volt beszédének édessége miatt, az erények öltözékébe öltözött, s kicsi volt erkölcsének alázatossága miatt.

Balázs bővelkedett a szelídségben és a szentségben, s ezért a keresztények Cappadocia Sebaste nevű városában püspökké választották. Miután a püspökséget elvállalta, Diocletianus keresztényüldözése miatt egy barlangba vette be magát, s remeteéletet élt. Madarak hordták néki az élelmet, és a vadak egy szívvel, egy lélekkel sereglettek hozzá. Addig el sem távoztak tőle, míg áldólag rájuk nem tette a kezét. Ha pedig valamelyik megbetegedett, tüstént őhozzá ment, és teljesen visszanyerte az egészségét.

A vidék ura egyszer vadászni küldte katonáit, s azok máshol hiába fáradozván véletlenül Szent Balázs barlangjához jutottak, ahol nagy sereg vadállatot láttak álldogálni. Igen megdöbbentette őket, hogy semmiképpen nem tudják elejteni azokat, s jelentették uruknak. Az még több katonát küldött, s megparancsolta, hogy az összes kereszténnyel együtt vezessék elébe Szent Balázst.

Azon az éjszakán háromszor megjelent Krisztus Szent Balázsnak, ezt mondván: „Serkenj föl, s mutass be nékem áldozatot!” S íme, odaérkeztek a katonák, ezt mondván: „Gyere ki, hívat a mi urunk!” Felelt nékik Szent Balázs: „Jól tettétek, hogy eljöttetek, fiaim. Most már látom, hogy Isten nem feledkezett el énrólam.”

Velük ment, s egy percre sem hagyott fel a prédikálással, és sok csodát tett a szemük láttára. Akkor egy asszony a lába elé vitte haldokló fiát, akinek torkán akadt egy halszálka, és könnyek között kérlelte, hogy gyógyítsa meg. Szent Balázs pedig kezét reá vetvén imádkozott, hogy a fiú és mindazok, akik az ő nevében valamit kérnek, nyerjék el a gyógyulás ajándékát, s a fiú mindjárt meggyógyult.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Balázs napját már legrégibb kalendáriumaink számontartják: Népszerűségéről több középkori helynevünk: Szentbalázs (Somogy), Zalaszentbalázs, továbbá Kassa (1440, 1470, Erazmus társaságában), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula 1470), Csíkszentlélek (1510) szárnyasoltárai tanúskodnak. Nem tudjuk, milyen célt szolgált még a középkorban Szent Balázs barlangja a Balaton melletti Szentgyörgy-hegyen.

Balázs-oltára volt a győri (1346), csanádi (1456), veszprémi (1462) székesegyháznak, a kassai Erzsébet-templomnak (1487). Vadosfa egyik oltárának (1754) szintén Balázs a patrónusa.

Az ő patrociniuma alatt állott Zsidó premontrei prépostsága (1284) Aszód közelében, továbbá Abda középkori temploma, a Szent István keresztesei esztergomi templomának egyik kápolnája (XII. század), és Tata hajdani plébániatemploma (XV. század).

Vegyük ehhez még hozzá, hogy Balázs évszázadokon át legtörzsökösebb keresztneveink közé tartozik, ami a szent püspök pártfogásában való jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként sok változatban él: Balázs, Balás, Balassa, Balcsa, Balcsó, Bacsó, Bachó, Bazsó, Balics, Baló, Balló, Balsa, Blaskó, Balczó, Balaskó. A keresztnevet értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály (Balázsolás) és József Attila (Altató) költeménye.

Ezen a napon történik a Balázs-áldás, másként balázsolás

Babits Mihály: Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
 
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
 
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
 
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
 
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
 
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
 
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
 
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
 
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
 
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
 
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
 
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
 
magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
 
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
 
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
 
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
 
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
 
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
 
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
 
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
 
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
 
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
 
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
 
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
 
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
 
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
 
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
 
még az Isten jósága sem,
a mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
 
olyan nagy dolog a halál.
[Emlékezzünk Szent Balázsról, …]
(részlet)
magyar népdal
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja;
Többször is, hogy megérhessük,
Az Úristen adja!
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Kérjük szent áldását:
Mindnyájunktól távoztassa
Torkunknak fájását!
Szent Balázs a torokfájás
Ellen nagy védelmünk.
Adjál is hát nyers szalonnát,
Háziasszony, nekünk!
[Emlékezzünk Szent Balázsról, …]
(részlet)
magyar népdal
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja!
Többször is, hogy megérhessük,
A Jóisten adja!
Adja szent áldását,
Nyújtsa áldomását:
Gyermekektől távoztassa
Torkuknak fájását!
Rába György: Babits Mihály
(részlet)

 

A Balázsolás a kétes kimenetelűnek ígérkező műtét légkörében született. Balázst elsősorban a torokbetegek tisztelik szentjüknek, a cím a Balázs-áldás szóváltozata, melyet főként gyermekek kértek torokgyík ellen. Babits is kérte és megkapta műtéte előtt.

 

A ráolvasások haszna
(részlet)
Krisztus Jézus teremtötte,
Szűz Mária oszlassa,
megváltó Isten segítse!
Torokgyógyító Szent Balázs,
könyörögj érette!

Juhász Ferenc: A gyermek magánya
(részlet)
Mintha két piros rózsa csüngne torkából a szájbelső-párafényre. Babits
Mihályt hátán cipeli Szent Balázs a kerti hóesésben. Szent Balázs átvágott
torka tátog, mint egy piros halszáj. Szétnyiszált gégéjű téli hamvadás hátán
visz vért, gennyet, nyálat, epét, tüdővérhabot lövellő átvágott-gégéjű bozontos
fekete csillagot. A gégeseb okádja a test belsejét, ahogy kitódúl a testbelső-
buborék a mélytengeri hal száján, ha szétrobban nemléte felszínén. A gyermek
nem tud egyedűl maradni. A gyermek nem tud magáért megmaradni. A
gyermek fél egyedűl maradni. Mert a gyermeknek nem az a dolga, hogy úgy éljen
magába gomolyodva, mint az elmegyógyintézetben a kiégett katatón bolond!
Ó, világ-iszonya: gyermeki gond! Mert mi lesz? Mi lesz? Mi lesz? És mi lehet még?
 
Juhász Ferenc: A gyötrődő
(részlet)

[...] Babits Mihályé, Gyémánt-Szigor Költő-Lovagé: annakidőben, mielőtt csontvázvigyorrá aszalódott, kopaszra-nyírt-mosolyú, eres hártya-angyal halálembrió testét, Szent Balázs torokmetsző kését ismerő, vak késsel átnyiszált gégéjű, átvérző pólyával betekert, fölvágott-nyakú, száraz hártyatörékeny papírzacskó-sáska testét, az eres, pórusos keménypapírdoboz-zacskó koponyán az óriás fekete gyémántdob-szemekkel, a sírba tették, a földbe ásták 1941-ben, a Kerepesi Temetőben.

Pilinszky János: Balázsolásra
(részlet)

Február 3-án, pénteki napon van Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan – mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják.

De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben?


[…]

Aki hívő a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltárrács elé térdelnünk.

József Attila: Altató
(részlet)
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
[Valamennyit ugrik éltében a szarka…]
népi mondóka
Valamennyit ugrik éltében a szarka,
Valahányat billent annak tarka farka,
Valahány szarkának farka tolla tarka,
Oly sokáig tartson a szerencse marka!
Isten éltessen sokáig!

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)

A karácsonyolást, vagyis a téli ünnepkört két, kissé későbbi, de egymáshoz hasonló szokás zárja be: a balázsjárás és a gergelyjárás.

A középkori diákok védszentje Szent Balázs volt. Február 3-án az ifjúság processzióval emlékezett meg róla. Az énekkel kísért tisztelgő felvonulás aztán a XVII. század során, főleg a diákok és a tanítómesterek bizonytalan társadalmi helyzete miatt fokozatosan adománygyűjtéssé alakult át, amint legrégibb balázsjárási emlékünk, az 1650-ben feljegyzett vers első szakasza beszámol róla:

Ma van Szent Balázs napja,
Rígiektől nekunk szokas hadua,
Czegen diakoknak jarni,
Hazankent kerölni,
Asszonyoktol [keregetni].
A ráolvasások rendszere
(részlet)

„Hogy az farkasok valaki marháját meg ne szaggassák, mondd ezeket az igéket háromszor és három Miatyánkot”:

Én teneked parancsolok szent Péter apostol,
Istennek szent igéjével,
Bódogasszonnak szent igéjével,
kössed nyakon az szent Balázs agarait,
kapcsold öszve az ő körmeit,
kócsol (!) öszve fenevadaknak szájait,
hogy ezeknek az én marháimnak ne árthassanak
és békességgel mellőle elmenjenek,
mondom az élő Istennek szent parancsolatjával,
Bódogasszonnak szent igéjével,
Szentháromság Istennek hatalmával. Ámen.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)
Balázsjárás, Gergelyjárás

Február 3-án, Balázs napján, vagy március 12-én, Gergely napján volt az iskolások ünnepe. A gergelyjárás szokása az elterjedtebb, e nap az iskola téli időszakának befejező napja volt. Ilyenkor a tanulók jelmezesen vonultak fel, és adományokat gyűjtöttek. A Balázs- és Gergely-napi köszöntés néhol biztosított járandósága volt a kántortanítóknak.

A XVII–XVIII. századból már egy sor latin–magyar keveréknyelvű köszöntő maradt fenn, mert a tanítók és az iskolások gondosan leírták az adománygyűjtő énekeket emlékeztetőül.

Mindkét szokás színjátékos formában ment végbe. A gergelyjárás alkalmából az egyik ügyes fiú Gergely pápát személyesítette meg, mögötte haladtak a püspökök és a katonák. Az iskoláskorba lépő kicsinyeket arra buzdították, hogy lássanak ők is a tanuláshoz. A gergelyjárás legismertebb éneke ma is fennmaradt a nép emlékezetében, ez egyúttal már a tavasz beálltára is utal:

Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján,
Régi szokás szerint menjünk Isten szerint iskolába.
Lám a madarak is, hogy szaporodjanak, majd eljönnek…
A szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek…
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Gergelyjárás, Balázsjárás

Az iskolás gyermekek köszöntőinek, dramatikus játékainak külön időpontja Balázs-nap (február 3.) és Gergely-nap (március 12.). A XVII. század óta gyakran szólnak a feljegyzések a gergelyjárásról, balázsjárásról. A kettő közül a gergelyjárás szokása a régebbi és elterjedtebb, valaha egész Közép-Európában és Nyugat-Európában igen népszerű volt. E nap az iskola téli időszakának befejező napja volt, s egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő napjának is tekintették. Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek.

A balázsjárás szokása már ritkább, Magyarországon kívül leginkább cseh, morva, szlovák területen fordul elő. Hozzánk feltehetőleg szlovák közvetítéssel került. A XVIII. század elején jegyzi meg Bárány György (Francke Ágost Hermann pedagógiai művét fordítva): „A christkindllel sem kell a gyermekeket bolondítani. Mellynél még bolondjabb a mi Magyaraink közt a Tót Mester uraimék által bé hozatott Balás napi ugrálás a szalonnás nyárs körül, a mellyet ki nem nevetne, és improbálna az igaz keresztyének között? De vagynak közöttünk több efféle gonosz szokások is.”

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal