Legendájának jellegzetes mozzanatáért Ambrust rajzó méhkaptárral szokták ábrázolni, ami emlékeztet szavának, himnuszainak édességére is. A méhkaptár ragadta meg a méhesgazdák és mézesbábosok érdeklődését, ezért választották Ambrust védőszentjüknek. Névünnepét valamikor misével és áldomással tisztelték meg.

Ambrus föltűnik Bártfa (1460), Szepeshely (Spišská Pohradie 1470), Bakabánya (Pukanec 1510), továbbá Csíkszentlélek (Leliceni 1510) szárnyasoltárain a többi egyházatyák társaságában.

A Tridentinum előírja, hogy a barokk főoltáron legalább két egyháztanítót kell szoboralakban ábrázolni. Ezek leginkább Ágoston és Ambrus. Művészettörténeti szakirodalmunk tájékozatlanul „szent püspök” általánosítással emlegeti őket. Egy zágrábi jezsuita iskoladráma (1615) Ambrus virtusairól szól.

A mi Krisztusunk az igaz oroszlány fiú, kiről jövendölvén Jákob, azt kérdette: ki költi fel őtet? Ki harmadnapig aludt a halálnak álmában, és az Atyának mindenható ereje, mellyel a föld is megindult, mind halálakor, s mind feltámadásakor, e mái napon felébredett, és mint Júda nemzetségéből való győzedelmes oroszlány, meggyőzte ama rettenetes oroszlányt, ki ordítván kereng, keresvén, akit elnyeljen.

Oroszlány a Krisztus: 1. Mert minden választottaknak fejedelme, mint az oroszlány a vadaknak, és azért neveztetik egyedül a Szentek Szentének. 2. Az oroszlány senkitől nem fél, amint Szent Hilarius írja, azokáért bátorságoson aluszik; a Krisztus is halálakor bátorságoson aludt, tudván bizonnyal, hogy feltámad. 3. Az oroszlány példája a vigyázásnak, mert nyitott szemmel aluszik, és a horgadt körmű állatok közzűl egyedül lát, mihelyen születik; a többik vakon születnek, úgymint az ebek, a macskák; a Krisztus nemcsak születésekor, de fogantatásakor is mindjárt látta az Istent. 4. Szent Ambrus azt írja, hogy oly rettentő ordítása vagy szava vagyon, hogy sok gyors állatokat, melyek egyébaránt elszaladhatnának előtte úgy megrémít, hogy el nem mehetnek előtte, hanem körmei közé esnek; a Krisztus feltámadása után az apostolok által, mint az ordító oroszlány, a pogány népeket csak beszéddel holdoltatta meg.

Az emberek csak álltak, s mintha nem mertek volna egymás szemébe nézni, Az egyik földhöz csapta piros sapkáját, és égre fordított arccal kereste, bizonyára Szent Ambrust a rojtos, opálos felhők között, hogy számon kérje. A másiknak halaktól nyüzsgő, szakadásig telt háló vágyképe remeghetett szeme előtt. Bamba vigyorgással bámult maga elé a homokba.

S a Szent szeme hirtelen elhomályosult. S bennem megnőtt és szavakat keresett az emberi tehetetlenség, nyomorúság és gonoszság feletti fájdalom, már én is sírtam, amikor látnom kellett, hogy két könnycsepp gördül végig Szent Ambrus gyermeteg, leányos viaszarcán…