Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

STEIN AURÉL (Pest, 1862. nov. 26. – Kabul, 1943. okt. 19.) Ázsia-utazó, nyelvész, bár életének nagyobb részét brit alattvalóként, főleg Indiában töltötte és a tudósvilágban Sir Marc Aurel Stein néven ismeretes, élete végéig magyarnak vallotta magát – és minden expedíciójára magával vitte Arany János költeményeit.

Bécsben és Lipcsében tanult összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát, majd a tübingeni egyetemen indológiával és óperzsa nyelvvel foglalkozott, itt szerzett doktorátust is. Londonban és Oxfordban bővítette ismereteit, Magyarországon pedig térképészeti gyakorlatot szerzett. 1888-ban Angliába, majd Indiába ment. 1900-1902 között indult első nagyobb expedíciójára, a mai Kína területén fekvő Turkesztán homokba temetett romvárosainak felkutatására. Bebizonyította egy sivatagi, hajdan virágzó kultúra létezését, amelyet a mongol és tibeti hódítások pusztítottak el. Erről írott könyve a Ruins of Khotan (1903), (magyarul: Homokba temetett városok). Második expedícióján 1906 és 1908 között a Pamíron át Tunghuába ment és egy addig lezárt sziklatemplomban többezer írásos tekercset és más értékes tárgyat tárt fel, amelyeket a British Museumnak küldött el. A gyűjtött anyagból egy ismeretlen nyelv nyomai bukkantak elő – ez a lelet hozta meg számára a világhírt. Beszámolóját az 1912-ben megjelent Ruins of Desert Cathay című műve tartalmazza  (magyarul Romvárosok Ázsia sivatagjaiban címmel látott napvilágot). Harmadik nagy útján, 1913 és 1915 között Iránban az indiai művészet hatását, kapcsolatait derítette fel. Az ekkor gyűjtött hatalmas régészeti anyag még ma sincs teljesen feltárva. 1934-ben tisztázta Nagy Sándor hadjáratának útvonalát, 1923 és 1936 között megtett útjain Beludzsisztánban az Indus-menti kultúrák kapcsolatait kutatta. Utolsó expedíciójának küszöbén, Afganisztánban hunyt el. Végrendeletében hatalmas könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)