| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. STAUB MÓRIC (Pozsony, 1842. szept. 18. – Budapest; 1914. ápr. 14.): paleobotanikus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1898). Pályáját 1858-ban tanítóként kezdte, közben a pesti, 1869–70-ben a berlini és bonni egyetemeken tanult és 1868-ban Pesten természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett, 1867-től a budai reáliskola, 1874-től haláláig a gyakorló gimnázium tanára volt. Érdeklődése elsősorban a paleobotanikára irányult. Először Fiume környékének flóráját kutatta. Fitofenológiai tanulmányok (1871–1900) mellett áttért a paleontológiára, és a tudományos paleofitológia magyarországi megalapítójává vált. Sok magyarországi fosszilis lelőhely növényi adatait dolgozta fel. Egyik szorgalmazója volt a tanszermúzeum felállításának. 1899-től a múzeum igazgatója. A Magyarhoni Földtani Társulatnak alapító tagja, 1886–99-ben titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője. A Zsil-völgyi szénmedence aquitan flóráját tárgyaló nagy munkája a Földtani Intézet Évkönyvében jelent meg, 1886-ban. 1900-ig 174 magyarországi lelőhely agyagát dolgozta fel. Részt vett a Földrajzi Társulat Balaton-kutatásában, a fővárosi turistamozgalom egyik alapítója. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|