JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
 
Somlyó GyörgyForrás: Digitális Irodalmi Akadémia(fotó: Lucien
                        Hervé)

Somlyó György
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia
(fotó: Lucien Hervé)

SOMLYÓ GYÖRGY (Balatonboglár, 1920. nov. 28. – Budapest, 2006. május 8.)

Költő, író, műfordító, esszéista.

Somlyó Zoltán fia. 1930-tól Budapesten él, az V. kerületi Állami Bolyai Reáliskola növendéke, itt is érettségizik. 1941–44-ben többször volt munkaszolgálatos. A budapesti egyetemen 1940 és 1946 között megszakításokkal végzi tanulmányait, végbizonyítványt nem szerez, majd 1946–48-ban a Sorbonne-on hallgat három félévet, filozófiai, magyar–francia irodalmi, folklorisztikai tanulmányokat végez, hatott rá a francia szürrealizmus. 1946-ban rövid ideig irodalmi előadó a Fővárosi Népművelési Központban. Az Újholdnak második számától társszerkesztője. Novembertől 1948 júliusáig (kis megszakításokkal) a francia állam írói ösztöndíjával Párizsban él. Hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja 1948–1949-ben, 1949–1950-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban, 1950–1953 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti. 1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára. Ebben az évben kapja első József Attila-díját is (a következőket 1954-ben, majd 1966-ban). 1953–1954-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál. A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője 1954–1955-ben. 1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára. Ebben az évben jelenik meg első francia nyelvű verseskötete, a Souvenir du Présent (Seghers, Párizs). 1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője. 1971-ben vitaindítójával kezdődik a knokke-le-zoute-i költői biennálé. A Magyar PEN Klub és a Magyar–Francia Társaság alelnöke. 1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion című többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője. 1974-ben jelenik meg a Contrefables, második francia nyelvű kötete (Guillevic fordításában és előszavával, a Gallimard-nál). Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén, amely a Philoktétész sebe című monográfia (1980) előzménye. 1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát; a párizsi Poésie című folyóirat szerkesztőségének levelező tagja lesz; megjelenik első regénye, az Árnyjáték. A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják 1978-ban. 1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozón, az International Writing Program (Iowa City, USA) vendége szeptembertől decemberig. Az Iowai Egyetem Honorary Fellow of Writing-jává választja. 1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát (Officier dans l’Ordre des Arts et Lettres); szeptemberben a Liege-i nemzetközi költői biennálé egyik elnöke; Firenzében megjelenik Weöres Sándorral és Rákos Sándorral a Trilogia di Poeti Ungheresi című kötetben. 1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával, megjelenik Que cela című harmadik francia nyelvű kötete. 1988-tól nyugdíjas, ekkor jelenik meg Csányi Lászlótól az első róla szóló monográfia. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1996-ban az Orpheus című folyóirat összeállítással köszönti.

Első verse (Pogány zsoltárolás – József Attila halálára) Az Újságban jelenik meg 1938. január 10-én. Apja révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és fiatalabb követőihez kapcsolódott (A kor ellen, 1939; Adónis siratása, 1942). Az ötvenes években a békével és a termeléssel kapcsolatos, kényszerűen sematikus témaválasztását formai leleménnyel próbálta megmenteni (A béke erdeje, 1952; Vallomás a békéről, 1953). Éluard és Neruda hatása után Tvardovszkij poémái hosszabb költeményekre ösztönözték. Világirodalmi műveltsége és formatisztelete segítette át válságos korszakán. A francia és a magyar líra (főleg Szabó Lőrinc) intellektuális hagyományait folytatva alakította ki új versformáját (Tó fölött, ég alatt, 1962). Megújította a szonett hagyományát (Dantéhoz), eredeti jogába állította vissza az ún. művelődési élményt (Ami élni segít). A műfordítást és az esszét életműve szerves részének tartja. Első versfordításkötete, a Skót balladák, 1943-ban jelenik meg. Valéryt fordított (Lélek és tánc, megjelent 1945 után). Esszésorozatban számolt be a magyar- és a világlíra példaszerű képviselőiről (köztük T. S. Eliot, Saint-John Perse, Ezra Pound, Georg Trakl, Fernando Pessoa). Meséi (Mesék a mese ellen, 1967; A mesék második könyve; A mesék könye, 1974) egy ősi műfajt föltámasztva a hagyomány és a modernség paradox kapcsolatát igazolják. Számos tanulmánykötete jelent meg a modern költészet történetéről és elméletéről (Philoktétész sebe, 1980, A költészet évadai, 1963-tól több kötetben). Regényírói pályája a hetvenes-nyolcvanas években bontakozott ki (Árnyjáték, 1977; Rámpa, 1984, Párizsi kettős, 1990), az életrajziság és az intellektuális elemzés kettős vonzásában. Parisiens címmel franciául írt verseit is megjelentette (1987).

Díjai: József Attila-díj (1951, 1952, 1954, 1966); a Magyar Írószövetség Forintos Díja (1985, 1992); Kossuth-díj (1997); Déry Tibor-jutalom (1987); a Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990); a Soros Alapítvány Kassák Lajos-díja (1992); PEN-emlékérem és Illyés Gyula-díj (1994), a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékérme (1996), Pro Urbe Budapest Díj (1998), Balatonboglár díszpolgára (1997); a Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000); Füst Milán-díj (2001); Pablo Neruda-emlékérem (2004).

Somlyó György: Apám nyomában
(részlet)
1
Mint ódon várkastély zord gót hegyek
csucsán, legendás korokat idézve,
úgy merengett magasló szenvedélye
tetőin bús feje a füst megett.
A kósza átok felhői magányán
ült szótlanul. De ha az est lejött,
kiugró sziklás homloka mögött
dal zendült s egy elvarázsolt királylány
törte fel évszázados álma burkát,
s övét letépve táncolt meztelen.
A falakon sötét szélvész suhant át
s (így álmodott vitézi álmokat)
felkelt vasban zörögve két lovag:
pajzsos barátság s kopjás szerelem.
Somlyó György művei a Digitális Irodalmi Akadémiában
Somlyó György
(összeállítás)
Petőcz András: Somlyó György több tételben
(esszé)
Somlyó György
(fotó)

Somlyó György: Philoktétész sebe: bevezetés a modern költészetbe
(részlet)
A modern mint az új tudata

A „modern” szó nem modern szó. Az európai nyelvekben a latin modo (mód) főnévből származik, amely „itten”, „mostan”, „éppen” jelentéssel határozószóvá lett, s a késő latin hodernus mintájára alakult a modernus jelzővé. Vagyis már kezdetben a „mai”, „mostani”, „jelenkori” szükségessé vált megkettőzéseként jelentkezett: mintegy a középkori időfogalomból az újkori időfogalomba való átlépés szinonimájaként. Annak a nyelvben való megtestesüléseként, hogy míg Ágoston elképzelése szerint a történelem „a jövő árnyékában” bontakozott ki, az újkori ember számára a jelen fényében mutatkozik meg; hogy a stabilitás középkori érzésének helyébe a változás újkori felismerése lépett. Hogy az idő „isten tulajdonából az ember tulajdonává vált”.

Somlyó György: A fordítás „prae”-jéről és „post”-járól
(részlet)

A remekműveket fordításban is mindig új olvasók olvassák, és új fordítók teszik olvashatóvá. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Hol egy új kor és új nyelvi helyzet követelményeinek és felismeréseinek többletével; hol csak ezek illúziójával; vagy akár csak ezekre való hivatkozással. Mint az irodalom egyéb műfajaiban. Mert a fordítás, szögezzük le (magam már sokszor leszögeztem) nem valami különálló, másodlagos irodalomártevékenység, hanem az irodalom egyik műfaja. Lehet mindezt a fordítás visszaélésének, pazarlásának, luxusának, mintegy tautológiájának minősíteni. De ezzel csak a természet pazarlását és tautológiáját utánozza, mint a művészet minden ága. Ha van mimézis, az nem a természet utánzása, hanem a természet természetéé. Úgy tetszik, a művészetből a kevés is lehet sok, de a sok sem elég.

Racine: Phaedra
(részlet)
Somlyó György fordításában – IV. felvonás, 6. jelenet
PHAEDRA
Ó, soha nem szűnő szenvedésem!
Mily új gyötrelmeket kell még nekem megérnem?
Mit eddig tűrtem el a gyötrő vágy alatt,
A düh, rémület, a kínzó bűntudat,
Az elutasítás tűrhetetlen keserve,
Csak játék volt ahhoz, mi most van rám kivetve.
Szerelmesek! Hogy is csalhatták meg szeme?
Hogy találkoztak És mióta? S mily helyen?
Te tudtál róla? Mért hagytál így tévelyegnem?
Lopott tüzük felől mért nem tudattál engem?
Gyakran látták őket járni egymás után?
Az erő sűrüjén találkoztak talán?
Jaj! Az ő vágyuknak nem akadt semmi gátja.
Sóhajukat az ég is tisztának találta.
Önvád nem törte meg szivük hajlamait;
Minden nap derűsen és fényben kelt nekik!
És én, jaj, az egész mindenség kivetettje,
Bújtam a nap elől a fénytől menekedve.
Egy isten merve csak kérlelni: a halált.
És szívem egyre csak végső percére várt;
Emésztve magamat könnyben, keserűségben,
Még bánatomban sem maradva észrevétlen,
Ott se leltem vigaszt, a könnyeim között,
Remegve ízleltem e gyászos örömöt,
S derűs arcom alá rejtve e riadalmat,
Még a sírásban is ritkán leltem nyugalmat.
Somlyó György: Dantéhoz
Az élet útjának, mondjuk, felét
elérve, ránksötétül sűrü erdőd,
s egyszerre rémülettel érzi: felnőtt –
a gyermek, aki eddig sose félt.
Felnőtt – s már az is, ez is végleg eldőlt,
s már mindörökre élt úgy, ahogy élt,
s világ végéig sem bonthatja szét
a sok szálat, a szívére tekergőt.
Áll dermedten… Amíg útjába foltos
szörnyek hágnak a homályban, ragyogj
elébe, Csillag s mind ti csillagok!
hogy újra merje vállalni a poklot,
földet s eget, mi nékünk adatott;
és kijusson végül a csillagokhoz.
 

Orbán Ottó: Somlyó György
Somlyó György
Tanmese, avagy a szerző Orrán-Száján Kemál, török költőnek Pablo Neruda „Somlyó Györgyhöz” című verséről írott verséről írott verse
Kemál-e még az ősz Peterdi háza
ha a klíma kontinentális
ha a víz forráspontja 100º Celsius
ha a relatív páratartalom magasabb 80%-nál
ha a beesési szög és a kiesési szög különbsége nagyobb egy arasznál vagy azonos vele
ha a fénysebesség állandó
ha a Föld bolygó
Ha A+B=GY
ha az ötlet egy pihent agyé
 
Lengyel Balázs: Somlyó György esszéi
(részlet)

Somlyónak, a költőnek ez az önanalízis, ez a lebontva újraépítő átalakítás – mint minden valamirevaló költőnek – egzisztenciális ügye, Somlyónak, a tudatosításra törő esszéírónak, szünhetetlen meditációs tárgya. Többször és többen fejtegették már, hogy ha a tudós műelemzők és esztétikai rendszerezők rengeteg részmegállapítással gazdagították is tudatunkat erről a műfaji átalakulásról, igazából csak költők tudtak a jelenség lényegéig hatolni. S mi több, ők tudtak élvezetesen és szabatosan úgy beszélni róla, hogy a dolgok oka, a kísérletek célja, a felfedezések valódi jellege ki is bontakozzék előttünk. Legszívesebben azt mondanám – ez rá a pontos kép –: a szükséges vizsgálóasztali megvilágítást a költők hozzák itt létre.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal