| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]()
Tisri hónap 22. és 23. napja „A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.” (Lev 23,36.) Szukot, azaz a Sátoros ünnep nyolcadik napja különös jelentőséggel bír. A szokásos hét napi ünneplést az Örökkévaló még egy nappal megtoldja. Ekkor már nem Szukotot ünnepelik, a Szukát, azaz a sátrat elhagyják, a csokrot sem kell lengetni, csupán együtt ünnepelni az Örökkévalóval. A nap másik elnevezése Szimchát Torá, a Tóra öröme. Ekkor fejeződik be a heti Tóra-olvasás éves ciklusa, és ilyenkor hétszer körül kell vinni a Tóra tekercseit a zsinagógában.
(részlet)
A köztudatban ma Semini aceret („nyolcad-napos záróünnep”), mint Szukkot ünnep két utolsó napja szerepel. Valójában különálló ünnep. Azzá avatjuk a Semini aceret előestéjén elhangzó, új ünnepet köszöntő „Sehechejonu” áldással. Szukkot két szimbóluma erre a két napra már nem vonatkozik. (A sátorban való étkezést, tisztán naptártechnikai okokból, Semini aceret délutánján fejezzük csak be.) A Tóra a Szukkot ünnepi hetven áldozati állat után erre az ünnepre egyetlen állatból való áldozatot ír csupán elő: a Talmud magyarázata szerint míg a Szukkot hetven áldozata a föld hetven idegen népének jólétéért szól, addig a Semini aceret-i áldozatot – az utolsót az ünnepi áldozatok sorában – a zsidó nép saját boldogságáért mutatja be a sorsok Urának.
„Őszbe csavarodott a természet feje…” A sátoros ünnep nyolcadik napja utáni napon ér véget az őszi zsidó újévünnep-ciklus. Ezen a napon ülik meg a Szimhát Tórá, „Tóra öröme” ünnepet, mivel ekkor fejezik be az éves ciklusban a Tóra felolvasását, és kezdik újra az első könyvet.
(részlet)
[...] egyrészt különös gondoskodásunkból, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunkból kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk – ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és béke diadaljeleivel ékeskedve megközelítse a régi Dáciát (avagy elérje a régi Dácia dicsőségét): tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván Méltóságos Sassa Ábrahám konstantinápolyi zsidó orvos-doktor közbenjárása: elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbeliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket. E kiváltságokat a következő cikkelyben adjuk: [...] 5.-ször. Szabad vallásuk leend, és azt rituális szokásuk szerint, de a mások zavarása nélkül gyakorolják. 6.-szor. Ha a keresztény állambeli zsidók Hispániából vagy más helyekről országunkba akarnak menekülni s itt mások vallását felvenni (ti. itt lakóknak vallási szabadságában akarnak részesülni), megígérjük, hogy ez szabad lesz nekik és ugyanezen kiváltságokban lesz részük.
| ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|