A legfelsőbb mennyiségtan tanszék első professzora, Martin Lajos 1897-ig (haláláig) szolgálta az egyetemet. A repülés matematikai elméletével foglalkozott. A madárrepülés elmélete, a legjobb hatásfokú légcsavar keresése és az általa javasolt „lebegő kerék” vizsgálata érdekelte. Repülőszerkezeteket tervezett és próbált ki. Örökébe Schlesinger Lajos lépett, aki korában a komplexváltozós közönséges differenciálegyenletek legkiválóbb szakértői közé tartozott. Schlesinger 1911-ben Budapestre távozott, helyébe Fejér Lipót került, aki nagyon rövid ideig maradt Kolozsváron, mivel Eötvös Loránd ajánlatára a budapesti egyetemre kapott meghívást. Fejér a kolozsvári egyetemen 1905-ben magántanári képesítést szerzett és távozásáig „az analízis alkalmazása a számelméletben” című előadást tartotta. Főleg a Fourier-sorokkal kapcsolatos vizsgálataival írta be nevét a matematika történetébe. Utóda, Riesz Frigyes 1912–19 között szolgálta a kolozsvári egyetemet. Ő is azok közé tartozott, akik alapvető fontosságú eredményeikkel a matematikában új utakat nyitottak. A funkcionálanalízis egyik megteremtője, a függvényterek, a lineáris operátorok és a szubharmonikus függvények elméletének egyik megalapozója.