JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 17.Névnap: Hedvig, Hédi
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

RUZITSKA BÉLA (Kolozsvár, 1867. aug. 24. – (?), 1942. (?)): kémikus, élelmiszervegyészeti szakember, természetjáró, az erdélyi tudományos igényű természetjárás szervezője.

A kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban érettségizett, majd 1890-ben a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett vegytani és természetrajzi diplomát. Tanársegéd, majd az állami vegykísérleti intézet vegyésze volt. A Ferenc József Tudományegyetem megszüntetése után (1919) előbb a kolozsvári Állami Vegyvizsgáló Állomás vegyészeként, majd tanárként működött a Marianum leánynevelő intézetben, ahol kémiát és áruismeretet tanított. Élelmiszerkémiai, elemző-kémiai és általános kémiai kérdésekkel foglalkozott.

Fontos szerepet töltött be az Erdélyi Kárpát Egyesület tevékenységében. Az egyesület lapjában jelentette meg Székelyföld tudományos feltárásával kapcsolatos írásait. 75 évesen, geológiai kutatás alkalmával a Gyilkos-tónál szakadékba zuhanva lelte halálát.

Számos szakkönyvet írt: Bevezetés az elméleti chemiába (Kolozsvár, 1894); Az élelmiszerek chemiai vizsgálata (Bp., 1905); A természetes festőanyagok abszorpciós-spektrumos vizsgálata és kimutatása (MTA pályamunka, 1913).

Daday János: Vasvári Pál sírja nyomában
(részlet)

 

Ruzitska Béla feleségével és Dr. Kovács József tanárral „a legnélkülönözhetetlenebb tárgyakkal, pár napi élelmiszerrel, térképpel, egyéb szükségesekkel megtöltött hátizsákokkal, vízhatlan köpenyekkel és jó erős turistacipőkkel felszerelten, augusztus 21-én (hétfőn) reggel, a fél hétkor Bánffyhunyad felé induló személyvonatra ülünk fel” (Külön nem említi a fényképezéshez szükséges gépet, állványt és üveglemezeket.) Bánffyhunyadon egy vicinális szárnyvonalra szállnak át, amely azért létesült, hogy a hegyekben kitermelt fát olcsón el lehessen szállítani. 9 óra 50-kor érkeznek meg Kis-Kalotára, ahová korábban szekéren vitté a Jósika-telepi fűrészüzemből az árut, de 1913-ra „...magunk fölött csilléket látunk, vastag drótkötélen lebegve, a síkság felé haladni”... írja útleírásában Ruzitska. Gyalog indulnak tovább a kocsiúton. Elérik a Sebes-Körös és a Meleg-Szamos vízválasztóját (1126 m), ahonnan „csakhamar a Meleg-Szamos kanyargós szűk völgyébe, valamint Jósika-telep faipartelepére letekinthetünk. Utunk nagy kanyarodókkal vezet le a meredek, ...napos és meleg hegyoldalon Jósikafalvára. Éppen 1 óra volt, mire ide leérkeztünk, és a telep egyik kocsmájában ebédre ültünk be.”

 

Forrás: Magyar Természetbarát Szövetség honlapja – Természetbarát Híradó 1998. okt. 79.szám

 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal