JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 17.Névnap: Hedvig, Hédi
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


RENNER JÁNOS, (Sopron, 1889. jún. 5. – Budapest, 1976. jan. 30.): fizikus, geofizikus, az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztője.

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, 1912-ben szerzett tanári oklevelet. 1911-ben bekapcsolódott Eötvös Loránd torziós ingával végzett méréseibe, s e problémakör specialistájává vált. Eötvös irányítása alatt több évig dolgozott az egyetem Fizikai Intézetében, ahol a laboratóriumi kísérletek mellett a torziós ingával és más műszerekkel terepi méréseket is végzett. 1914-től a budapesti evangélikus gimnáziumban tanított, majd az intézmény igazgatója volt (1945–48). Tanári működésével párhuzamosan foglalkozott a geofizika elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Magyarországon, valamint 1923–24-ben és 1925–26-ban Indiában, 1927–28-ban Franciaországban végzett geofizikai méréseket; 1932–1935 között a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságával kapcsolatos kísérleteket végzett. Kísérleteivel az arányosság kimutatására vonatkozó mérés pontosságát, az Eötvös-féle mérésekhez viszonyítva egy nagyságrenddel sikerült fokoznia. A Geofizikai Intézet laboratóriumaiban főként az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztésével foglalkozott. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-ingák kifejlesztése.

1947-ben megbízták a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével. 1950–1954 között a Geofizikai Intézet igazgatója volt. Jelentős szerepet játszott az ország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. 1954-től 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig az intézet tudományos munkatársa és egy ideig gravitációs osztályának vezetője. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) geofizikai tanszékén dolgozott. Folytatta tudományos kutatásait, a gravitáló és a tehetetlen tömegek arányosságával, valamint a gravitációs állandó új meghatározásával kapcsolatos vizsgálatait. Jelentősek a függővonal-elhajlások interpolációjának terén végzett felsőgeodéziai kutatásai is. Számos tanulmányt írt a geofizikai kutatómódszerek fejlődéséről, az elektrooptika kérdéseiről és tanáráról, Eötvös Lorándról. Középiskola fizika-tankönyvet és kézikönyvet írt. Életművéért 1960-ban Eötvös-emlékéremmel jutalmazták.

Renner János: A fizika elemei
(részlet)
XVI. fejezet: Tömegvonzás Az Eötvös-féle hatás

Eötvös előbb számításokkal, később kísérletekkel is megállapította, hogy a Földhöz viszonyítva mozgásban levő testek súlya a Földön nyugvó testek súlyától különbözik. Ezt a változást akkor vette észre, amikor az óceánjáró hajókon végzett nehézségi erőmérések eredményeit tanulmányozta. A jelenség magyarázatát nyomban megértjük, ha a nehézségi erőt mint a Föld vonzó erejének és a forgásból származó röpítő erőnek eredőjét tekintjük.

A Föld vonzó ereje a Földhöz képest nyugvó és mozgó testekre ugyanakkora; a röpítő erőt azonban a kelet-nyugati irányú elmozdulás befolyásolja. Ha valamely test nyugatról kelet felé halad, akkor a Föld forgásával megegyező irányban mozog, ennélfogva a röpítő erő a Földön nyugvó testhez viszonyítva nagyobb, az eredő nehézségi erő pedig kisebb. Viszont a keletről nyugat felé haladó test a Föld forgásával ellenkező irányban mozog, ezért reá nézve a röpítő erő kisebb, az eredő nehézségi erő pedig nagyobb, mint a Földön nyugvó testre nézve. Összefoglalva a nyugatról kelet felé mozgó test súlya kisebb, a keletről nyugat felé mozgó test súlya nagyobb, mint a nyugvó test súlya. Ezt a jelenséget általánosan Eötvös-féle hatásnak nevezik.

Eötvös tanácsára az első világháború előtti években a Fekete-tengeren kelet-nyugati irányban mozgó hajókon nagy gonddal végeztek nehézségi erőméréseket és az Eötvös-féle hatást igazolták. Erre a célra még a cári orosz kormány bocsátott hadihajókat rendelkezésre. Eötvös egyszerű laboratóriumi eszközt szerkesztett ennek a hatásnak kísérleti igazolására. Érzékeny mérleget függőleges tengely körül egyenletesen forgatott. Amidőn forgás közben a mérleg karja észak-déli irányú, az egyik mérlegcsésze keletről nyugat felé, a másik pedig ugyanakkor nyugatról kelet felé mozdul el, s így a csészékre helyezett egyenlő tömegek súlyában eltérésnek kell mutatkoznia. Eötvös a mérlegnek ebből származó kibillenését ügyes fogással még meg is sokszorozta, és a jelenséget nagyobb hallgatóságnak is be tudta mutatni. Nyilvánvaló, hogy az Eötvös-féle hatás egyúttal a Föld forgásának is újabb bizonyítéka, s mint ilyen méltán sorakozik a Föld forgását bizonyító klasszikus kísérletek, pl. a Foucault-féle ingakísérlet mellé.

Az Eötvös-féle hatás a földrajzi szélességtől és a mozgó test sebességétől függ. Legnagyobb a hatás az egyenlítőn, onnét a sarkok felé egyre kisebbedik. Az Eötvös-féle hatás magyarázatából következik, hogy annál nagyobb, minél nagyobb a mozgó test sebessége. Nagyságrendjéről a következő adat nyújt tájékozást. Ha valamely 20 métermázsa súlyú gépkocsi 450 földrajzi szélességen 100 km óránkénti sebességgel halad nyugatról kelet felé, akkor súlya kb. 60 dekagrammsúllyal kisebb, mint nyugvó állapotban. Ha ugyancsak 45° földrajzi szélességen egy 5000 kg súlyú repülőgép halad nyugatról kelet felé 500 km óránkénti sebességgel, akkor súlya kb. 7.3 kg súllyal csökken; ha pedig 90 kg súlyú ember gyalogol Budapesten az Alkotmány-utcán az Országház felé és másodpercenként egy métert tesz meg, akkor testsúlya kb. egy grammsúllyal több, mint álló helyzetben.

Renner János
(szócikk)
Renner János: Az Eötvös-kísérlet
Renner János
(ismertető)
Renner János síremléke
(fotó)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal