Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
POSEWITZ TIVADAR (Szepesigló, 1850. dec. 2. – Budapest, 1917. jan. 14.)
orvosdoktor, geológus kutató orvosi tanulmányait Budapesten végezte, majd három
évig geológiát tanult a freibergi bányászati akadémián. 1879-ben katonaorvosként
alkalmazták Holland Kelet-Indiában, ahol főként Borneó szigetén öt éven át
jelentős földtani-geológiai kutatásokat végzett. Erről a munkájáról számos
közleményben és egy 1889-ben Berlinben kiadott könyvben számolt be. Hazatérve
1887-től a magyar királyi Földtani Intézetben dolgozott; a ranglétrán
fokozatosan emelkedve 1908-ban a főgeológusságig vitte. Legjelentősebb
alkotásának a Petróleum és aszfalt
Magyarországon című tanulmányát tartják, de a tudományos dolgozatok –
például az iglói harmadkori medencéről és a Máramaros vidéki homokkőterület
geológiai elemzéséről közölt tanulmányok – mellett szenvedélyesen kutatta a
Tátra magyar és lengyel oldalát is; figyelemmel kísérte a turistaforgalmat, a
menedékházak és csúcsok látogatottságáról statisztikai adatokat közölt, továbbá
írt a tátrai földrajzi nevekről, a zergékről, a régi kincskeresőkről fennmaradt
legendákról.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és
természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)