| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. PETRIK LAJOS (Sopron, 1851, dec. 5. – Budapest, 1932. jún. 7.): vegyész, természetjáró, a turizmus magyarországi kialakulásának egyik szereplője. Tanulmányait a grazi műegyetemen végezte, 1874-től 1889-ig ugyanott tanársegéd volt. 1880-ban a budapesti állami felső ipariskolán a kémiai technológia tanára, 1907-től az iskola igazgatója volt. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi porcelánföldekről írt összefoglaló ismertetést. Szakcikkei a Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Magyarország hegyvidékeinek feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerkesztője. A Tátra egyik csúcsát róla nevezték el.
(részlet)
Petrik Lajos
Több tátrai hágó és völgyátjáró helyét tisztázta, a Sedilko és Suchavoda hágók első átmászója és névadója, a Furkota- és Spara-hágó feltárója. A hegyekbe többnyire egyedül járt, néha hegyivezetők kíséretében, különösen a stólai Rusznák Andrást kedvelte. Az első tátrai amatőr fényképészek közé tartozott, a Tátra nehezebben elérhető részeit is fényképezte. Neve a tátrai helyinevekben a Közép-orom csoportjában a Petrik-csúcs és Petrik-csorba helyinévben maradt meg. A Magas-Tátra mellett bejárta a Déli-Kárpátokat, a Retyezátot, a Paringot, a Fogarasi-havasokat és az Alpokat is. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|