JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
 
Kormány Vera: November

Kormány Vera: November

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A halottak hónapja

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál („novem” = kilenc). A „novem” a görög „ennea”, „enneva” származéka, ez viszont a „neosz-neá”-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy „új, félig felnőtt, tapasztalatlan” – eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.

November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely – főként szláv – vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és „hazajárjanak”. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.

Játékok
Kvíz – november Keresztrejtvény – november
Rudan Mária: Nyilas zodiákus

Rudan Mária: Nyilas zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. November
(ismertető)
Rudan Mária: Nyilas csillagkép

Rudan Mária: Nyilas csillagkép

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
November

Naptárunk 11. hónapja a régi római kalendáriumban a kilencedik volt, latin neve, November is azt jelenti, „kilencedik”. Bár a római nép novemberben is talált alkalmat az ünneplésre — ilyen időszak volt a Ludi Plebeii, „plebejus (ünnepi) játékok” két hete (nov 4—17.) a maga futóversenyeivel és színielőadásaival —, nem örököltünk Rómától jeles novemberi ünnepnapokat.

A hónapot illő módon őszi lombszín ruhájú, repülő ifjú jelképezte, fején bogyós olajág-koszorúval (a mediterráneumban november az olajbogyószüret kezdete). Az alak baljában a hónap terményeivel, répa- és káposztafélékkel teli tálat tart; jobbjában pedig a Nyilas jelét, hiszen november 23-a a Nyilas „védjegyű” csillagászati hónap kezdete. November egy másik antik eredetű jelképe, a nyilazó vagy nőrabló kentaur a Nyilast személyesíti meg. Mezőgazdasági munkák szerint ökrökkel szántó, vető, olajbogyót szüretelő, lóhajtotta olajpréssel dolgozó paraszt, disznókat makkoltató pásztor volt a helyi éghajlattól függően november jelképe.

A hónap régi magyar neve: Nyilas hava, illetve a Nyilas hónap első dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava volt.



Avar (Sopron)  (fotó: Bánkeszi Katalin)

Avar (Sopron) (fotó: Bánkeszi Katalin)

Mednyánszky László: Enyészet
(festmény)
Mednyánszky László: Őszi táj
(festmény)
November 
Népi mondóka
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

Sötétedő napok(fotó: Vimola Ágnes)

Sötétedő napok
(fotó: Vimola Ágnes)

Radnóti Miklós: Naptár / November
(részlet)
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis őszi bozontjai.
Arany János: Toldi estéje
(részlet)
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
 
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
Dsida Jenő: A sötétség verse
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
Kányádi Sándor: Őszutó
(részlet)
Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.
Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki-,
hol meg betakarják.

Felhők és napfény februárban (fotó: Bánkeszi Katalin)

Felhők és napfény februárban (fotó: Bánkeszi Katalin)

Vincze János: Ködös ősz
(fotó)
Jékely Zoltán: November dicsérete
(részlet)
November!
Mintha az esztendő minden jaja
ködös kavernáidba sűrűsülne,
te, évszakoknak sepulcretuma!
Halottigéző, rom-tájaidon
borzongva járok föl-le, föl-le.
Márai Sándor Négy évszak
(részlet)
November

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életrekelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.

Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.


Rozsdaszín lombok (fotó: Bánkeszi Katalin)

Rozsdaszín lombok (fotó: Bánkeszi Katalin)

Székely Mihály: Őszutó Enyeden
(festmény)
Kabai László: Ködös reggel
(festmény)
Mertl Attila: Novemberi őrtállók
(festmény)
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
ŐSZ
(gyűjtőoldal)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
Pókháló(fotó: Vimola Ágnes)

Pókháló
(fotó: Vimola Ágnes)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
NOVEMBER
Fordul az Hold: mivel tulajdon fénye nincs.
Kitetszel, mástól vett sugárokat úgy hints.
Elfogysz, ha csak táplál más által gyűjtött kincs.
Jégbe zárva(fotó: Vimola Ágnes)

Jégbe zárva
(fotó: Vimola Ágnes)

Dsida Jenő: Tóparti könyörgés
(részlet)
Ez pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november.
Ó jöjj velem, ne hagyj magamra
e rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni a korhadozó, görbe küllőt,
mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát árkok szennyében megfürössze.
 

Szabó Lőrinc: November
(részlet)
Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
Jékely Zoltán: Kedvetlen őszutó
Rőt-barna, roppant, lombhalom-sír,
keresztjén árva vadgalamb sír.
A láthatatlan, égbenyúlt Világfa
hullatja könnyét millió fiára.
Tóth Árpád: Ősz alkonyat
(részlet)
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
Jékely Zoltán: Őszi nap csókja
Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.
Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.
Kányádi Sándor: November
(részlet)
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Téli napsütés a Mátrában (fotó: Bánkeszi Katalin)

Téli napsütés a Mátrában (fotó: Bánkeszi Katalin)

Weöres Sándor: Négy évszak
(részlet)
VALSE TRISTE
Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
       Ködben a templom dombja,
       villog a torony gombja,
       gyors záporok sötéten
       szaladnak át a réten.
       Elhull a nyári ének,
       elbújnak már a vének,
       hüvös az árny, az este,
       csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
       A fákon piros láz van.
       Lányok sírnak a házban.
       Hol a szádról a festék?
       kékre csípik az esték.
       Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
       nem marad semmi emlék,
       az ember szíve vásik,
       egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.
Illyés Gyula: Üvegvilág
(részlet)
Áttetsző, üveges lett
 
a lomb a fán,
bibor és barna és csont-
 
szín porcelán.
Tartják a fák japáni
 
csészéiket,
félvén moccanni – oh, ha
 
leesik egy!
Dsida Jenő: Száraz ág
(részlet)
Szép, lankadt novemberi gally,
jó bánat tiszta, lassú míve,
kiről levált a röpke raj
s alatta hajló, száraz íve
maradt hűs, haldokló kezeknek,
magánnyal dús és koldus ág,
melyen csak emlékek rezegnek:
elvégezett szomoruság! –
Jékely Zoltán: November panaszaiból
(részlet)
Hová tűntek a gyötrött levelek?
A tarka szárnyacskák hová repültek?
S a tücskök! Tán Japánban zengenek;
a kerti béka Kóreában ünget.
Kibújtak a földgömb túlsó felén,
s most a sárga emberkéknek zenélnek;
de ittmaradtam kényszerűen én
s állataim, a jó kutyák, szegények!


Szalamandra (fotó: Legeza Dénes István)

Szalamandra
(fotó: Legeza Dénes István)

Komjáthy Jenő: Itt van az ősz!
(részlet)
Szél süvít a száraz ágon,
Kacaráz a pusztaságon,
A halál itt most az úr:
Messze hangzik durva lépte,
Összeomlik egy lehére
A természet, a mazúr.
Jékely Zoltán: November csodája
Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.
 
Csukás István: Az országutat fény veri
(részlet)
Ősz, arany ősz, a tarlón vér nyoma,
szeder kúszik, illeg a galagonya,
s nagy ekevas a télbe fordítja át
majd az őszutó arany zűrzavarát.


Rőzse (fotó: Legeza Dénes István)

Rőzse
(fotó: Legeza Dénes István)

Bessenyei György: Az esztendő négy részeirül
(részlet)
 
Az egész természet meghalaványodik,
Színe az hideggel őszül s ráncosodik.
Csendesek erdeink, sárgulnak bújokba,
Hullatják levelek gondolkozásokba.
Mellyek, hogy szárazak, szüntelen csörögnek,
S a bujdosó széllel alá s fel repdesnek.
Hideg ősz párákkal gőzölnek a tavak,
Fejér fellegekkel borongnak az havak.
Jékely Zoltán: A tél küszöbén
Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot igérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?
 
Csorba Győző: Őszutó
(részlet)
A zöld helyett s a földbarna helyett
hányféle sárga, bíbor és vörös
mintázza a kert gyűrött talaját,
s majdnem kopasz minden fa és bokor.
De az ág-bog rácsok-rajzolatok
tapadva a házfalra, kerítésre,
az ég alján a horizont-szegélyre
a hullt lombnál százszorta díszesebben
ékítik a környezet pusztaságát.
Pilinszky János: Őszutói látomás
(részlet)
 
megáll a kancsók karján mind a bor
 
s az Isten háza lassanként kihal
a rezge fényben                                 
József Attila: Fák
(részlet)
Puha szántások esővert, leves
gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
apadt mellű ködöt.


Balázsovits Zsuzsanna: November

Balázsovits Zsuzsanna: November

Kányádi Sándor: Novemberi szél
(részlet)
Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.
Kalotás Zsolt: November
(festmény)
Kármán Balázs; Novák László: Az első fagy
(fotó)
Jászai-Horváth Elemér: Őszutó
Braun Gábor: November
(festmény)
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről
(részlet)
Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,
fiait ringatva ül a termés, helyén,
kész elbocsájtani a Szent Mihály szelén
s hős anyaként halni a November derén.
Illyés Gyula: Egy ősz
(részlet)
Emlékszel a havas novemberi
reggelre, amikor
ablakunkat kitárván a völgy
dér gyémántporában csillogott elénk,
hűvös pompájaként a halálnak?
Korai tél(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Korai tél
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Lászóffy Aladár: Novemberi eső
(részlet)
Egy vízcsepp szála se szakadt el,
mégis hiába kapaszkodnék rajtuk az égre.
A felhő, ha lélegzem benne,
mint az angyalok, –
Távoli tájak páráit adja át.
Babits Mihály: Mint különös hírmondó
(részlet)
én csak az őszre
nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor
állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb
tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké –
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa – mily kicsi minden
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,
jő a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon,
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.
Beda László: Koratél a Gemencben
(festmény)
Biszák László: Korai tél
(festmény)


Novemberi reggel(fotó: Vimola Ágnes)

Novemberi reggel
(fotó: Vimola Ágnes)

Tornai József: Novemberi hold
(részlet)
 
nem szórják már rám szirmaikat
a hegyen rózsabokrok,
 
csak a száraz csipkebogyó-tüzek
 
melegítik pirosan
 
a szerelem hideg homályából
 
kidagadó holdat,
 
a november nyirkos rongyai közt
 
gőzölgő teliholdat.
Dsida Jenő: Meredtszemű ősz
(részlet)
A hullt levelek ágya mély, puha,
selymes halom,
de nem zörög turkáló láb nyomán,
nem is zizeg.
A varjú se csárog a jegenyén,
csak tátogat.
Halálos-némán teljesedik el
a rendelés:
Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,
aludni megy.
Ady Endre: Hervadáskor
(részlet)
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Ágh István: Deres árnyak
(részlet)
addig harmattá gyöngíti a nap
a dér kristályát, s muszlin párafátylat
húznak a csánkok, míg az embert
medve-álmosság állítja a túrásra,
árnyéka csupa dér leszen, mint az
útmenti fáké füvön és kórón,
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
(részlet)
Itt van már november didergő hónapja,
 
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
 
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
 
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
 
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
 
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
 
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Tompa Mihály: Bár még…
(részlet)
Bár még az ágon függ, de sárga a levél;
Szomorú tetszhalott, amely se hal, se él;
Halálos zsibbadás ül a természeten,
A nyárnak vége van, – s a tél még nincs jelen.
Kórót, cserét a szél ha megrezzentene!
De elállt a világ szava, lélekzete …
Nem látni a napnak keltét, enyészetét,
Nappal féléjszaka; éjjel pokolsetét!
Jékely Zoltán: Halál szele
(részlet)
Meghalt napunk; a nyár rég meghala.
Őszi alkony a halál hajnala.
Jaj, aki őszi alkonyatra ébred,
suhintását érzi halál szelének.
Halottakban és száraz levelekben
most fáj minden, mi visszatérhetetlen.
Jékely Zoltán: Késő tarlózás
(részlet)
A dombon túl eltünt a sárga nap,
rétek felett repül a pókselyem;
olyan a mai alkonyat,
mint egy hegedü zsongó belseje…
Nézem az égbolt végtelen tavát;
milyen színű? – színének nincs neve.
Lelkemen illatok surrannak át,
hűs illatok, melyeknek nincs neme.
Nézem a fenyők mély-zöld tetejét:
ott fenn, rég sejtem, lappang valami
rejtelmes szép veszély, melynek nevét,
ha tudnám, sem merném kimondani.
Ma a virágok végsőt intenek,
s tán földbe bújnak, mint a rovarok;
az elpusztult temetőn a kövek
is elfeküdtek – a halál halott.
Csokonai Vitéz Mihály: A békétlenkedő
(részlet)
Ősz
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
 
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
 
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
 
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
 
Benn is baj most, kinn is baj.

Gaál Zoltán: November I.
(fotó)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal