| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. NEOGRÁDY SÁNDOR, (Újpest, 1894. aug. 11. – Budapest, 1966. dec. 30.): repülő, térképész, az ún. légirégészeti kutatások magyarországi kezrdeményezője. Az I. világháborúban hivatásos katonai repülő, légi megfigyelő volt. 1919-ben a hadügyi népbiztosság térképező csoportjánál szolgált, melyből a Honvéd Térképészeti Intézet alakult. Ennek keretében a mindennapi térképészeti feladatokon túl a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályával működött együtt. Régészeti vonatkozású légi felvételeivel nemzetközi viszonylatban is kezdeményező munkát végzett. 1938 után a repüléstől visszavonult.
(részlet)
Beszélgetés Czajlik Zoltánnal Hogyan indultak az „ásó nélküli ásatások”? A repülés és a légifotózás jóformán egy időben fejlődött ki. Az I. világháború volt az első nagy próbaterep, amikor a pilóták – az ellenséges terület fölé berepülve – fényképeket készítettek, és elemzésük nyomán harcászati döntések születtek. A háború után, de már a háború alatt is többen észrevették, hogy egyes objektumok valószínűleg régészeti lelőhelyek; például hatalmas vaskori földvárak, sáncok, eltemetett középkori falvak, utak nyomai jelentek meg a fotókon. A Royal Air Force az 1920-as évektől kezdve régészeti célú repüléseket is végzett. A légirégészeti kutatások megalapítójának sokan az angol O. G. S. Crawfordot tartják, de ugyanabban az időben honosodott meg ez a technika Franciaországban és Németországban is. Neogrády Sándor szintén I. világháborús repülősként kezdte a pályafutását, azután a Honvéd Térképészeti Intézetnél dolgozott és a légifotózást kapta feladatul. Ennek során vette észre a régészeti lelőhelyek nyomait. Munkája szinkronban volt az európai légirégészeti kutatással, de nem kapott megfelelő támogatást, 1945-től a rendszerváltásig pedig szó sem lehetett a folytatásról. Forrás: OTKA honlapja | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|