Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A Magyarország, Jugoszlávia és Csehszlovákia által aláírt egyezmény aláírók általi célja a szovjet szállításokat ellensúlyozandó arab olajbeszerzés lehetővé tétele volt. A Szovjetunió nem gördített akadályokat a megegyezés elé, mert számára ez a vezeték a világpiacok elérésének egyik újabb lehetőségét jelenthette, azaz a vezeték ellentétes irányú használatában gondolkodott.

Az 1974-ben aláírt Adria Kőolajvezeték Egyezmény értelmében 1978-ra megépült a horvátországi Omisaljból induló, évi 10 millió tonna kapacitású vezeték, mely egyben összeköttetést teremtett a Barátság kőolajvezeték-rendszerrel. A csővezeték Berzence mellett lép át Magyarország területére és Százhalombattánál ér véget. Az Adria vezetéken kezdetben iraki és iráni kőolaj érkezett, de ez – részben a magasabb tranzitdíjak miatt – nem váltotta ki a szovjet, majd orosz importot. Csehszlovákia felé tranzitszállítások is történtek az Adria és a Barátság I. vezetéken keresztül. A délszláv háborúk idején a vezeték üzemeltetése szünetelt, azóta a szállítások rendszertelenek. 1978-ra alakult ki a ma is létező, összesen 850 kilométeres magyarországi kőolaj-vezetékrendszer, amelynek kapacitása ma is bőségesen elegendő az ország folyamatos és biztonságok kőolaj-ellátásához. (Az évtizedekkel korábban előre jelzett nagyarányú kereslet-növekedés nem következett be.)

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; MOL honlapja)