JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Móricz Zsigmond – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata, 1931 - Országos Széchényi Könyvtár (fotó: Rónai Dénes)

Móricz Zsigmond – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata, 1931 - Országos Széchényi Könyvtár (fotó: Rónai Dénes)

MÓRICZ ZSIGMOND (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Bp., 1942. szeptember 5.): író, szerkesztő.

Református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, a Debreczeni Hírlap segédszerkesztője volt. 1900. októberben Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett. 1903–1909 között Az Újság című napilap munkatársa. Több alkalommal részt vett népköltési gyűjtőúton Szatmár megyében. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka). 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája a Nyugatban. 1909-ben közzétette első novelláskötetét, Ady üdvözölte, barátságuk szellemi szövetséggé vált. A Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró (1910) című színművét, az új magyar irodalom elismert alakja lett. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, riportokat írt, de háborús illúziói hamar eltűntek. 1925-ben felesége öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel. 1929 decemberétől 1933 februárjáig Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móricz Zsigmondé volt a prózarovat. Írói szemléletmódjára ekkor az induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom volt legnagyobb hatással, megerősödött paraszti demokratizmusa. 1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), több írásának modelljével. 1937-ben felbomlott házassága, Leányfalura költözött. 1939 decemberében Szabó Páltól átvette és haláláig szerkesztette a Kelet Népét.

A XIX. századi realista prózaírói hagyomány folytatója és megújítója, kezdetben még nehezen szakadt el Jókai és Mikszáth anekdotázó látásmódjától. Új tartalommal töltötte meg a hagyományos novellaformát, egyedi alakteremtés, pontos lélekrajz, a cselekményvezetésben megmutatkozó drámai helyzet jellemzi írásait (Hét krajcár; Bent a kupéban; Judit és Eszter; Tragédia). A paraszt alakja Móricz Zsigmond műveiben vált az irodalom alanyává. Első jelentős regényében (Sárarany, 1911) már a forradalomra megérett, de a forradalmi változásra képtelen, megrekedt magyar társadalom értéket pusztító voltáról beszél a naturalizmusra is emlékeztető jegyekkel. Az Isten háta mögött (1911) a kisváros sivár, lelkeket rontó, az értelmes élet lehetőségét megfojtó világáról ad számot. A háború embertelensége és a borzalmakon túlnövő életakarat a témája ekkori novelláinak (A tűznek nem szabad kialudni; Szegény emberek).

A forradalom bukása, a Tanácsköztársaságban való csalódás, az országvesztés s a meghurcoltatások okozta megrendültségről és fájdalomról szólnak tépett ritmikájú szabadversei (Misanthrop; Magyar fa; Éjféli görcsök) és legszemélyesebb lírai vallomása, a Légy jó mindhalálig (1920) példázata.

A XVII. századi Erdély tablóját adja történelmi trilógiájában (Tündérkert, 1922; A nagy fejedelem, 1935; A nap árnyéka, 1935). Magánéleti válságának mélypontján született a szegénységet és a társadalmi korlátokat is legyőző szerelemről valló Pillangó (1925) című idill. A gondolkodásmódján, életformáján változtatni nem tudó, szerepét vesztett történelmi középosztályhoz fűzött illúziókkal való leszámolás dzsentriregényeinek központi gondolata. A Kivilágos-kivirradtig (1926) és az Úri muri (1928) még némi rezignációval tekint az önpusztító „magyar sorsot” példázó alakokra, a detektívregény formáját öltő Forró mezők (1929) és az önéletrajzi gyökerű Forr a bor (1931) már kegyetlenebb tónusú, a Rokonok (1932) szerint pedig menthetetlen az a társadalom, melyet megkövült, hazug viszonyok hálóznak be.

Az író utolsó évtizede az induló népi mozgalomhoz közeledés jegyében telt el. E szemléleti alakulásnak az eredménye a balladisztikus tömörségű, drámai szerkesztésű Barbárok (1932) című kötet címadó novellája és A boldog ember (1935) címűregénye, amelyben Joó György önvallomása a magyar parasztság értékőrző és értékteremtő erejének költői eposzává válik. A Csibe-novellák világából kinőtt Árvácska (1941) című regénye hittétel a kitaszítottak mellett; betyárregényeiben (Betyár, 1937; Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941; Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, 1942) a társadalmon kívüli hősök főszereplővé emelésével, forradalmi változtatásigényéről és az országot a háborútól féltő ember függetlenségvágyáról ad számot.

Egész életében próbálkozott a színpaddal, váltakozó sikerrel. Terjedelme, színvonala és dokumentumértéke tekintetében jelentős publicisztikai és tanulmányírói munkássága.

Móricz Zsigmond Kardosné Magoss Olgának
(részlet)

Budapest, 1926. február 14.

Énnekem más nő nem volt az egész világon, harmincöt könyvem minden nőalakja ő. Ő imádott engem, valóban istenné nevezett ki, s nem engedte, hogy én megsértsem az ő rólam alkotott véleményét.

Én mélyen tiszteltem az ő életmunkáját, ő mindennél nagyobbra becsülte az én írói értékeimet. Egyetlen munkámhoz sem adta beleegyezését; de amint készen voltak, olyan herkulesi dicsőségű tettekké váltak előtte.

Nézze, Olga, kedves, én Janka nélkül nem lettem volna az, aki lettem, s Janka nálam nélkül egy pontos, szolid, egyszerű s finom polgárasszony lett volna.

Nekem sokszor úgy tűnik fel: hogy mi ketten egy életet teljesen befejeztünk, s az életemben nem jöhet többet nő.

Ezzel szemben valami meleg, boldog, nyugodt vágy van bennem, s napról napra inkább a Maga jósága, nyugalma, pöröléstelen csöndje s a fájdalom felé hajló mosolya után.

Én nem akarok ígérni, mert az ígéret csak szó: szeretném megkeresni a törvényszerűséget, ami kettőnket egyre jobban összefűz. Bizonyos, hogy Magával egy más élet volna, mint ami volt. Janka mellett vad harcos voltam. Maga mellett filozófus lennék.

Én a Nőt ugyanolyan tényezőnek tekintem az életben, mint a férfit. Én úgy érzem, magával lehetne szerelemben barát lenni, s nem szerelemben ellenség…

A símogató puha tenyerét csókolom.

Zsiga


Móricz Zsigmond olvassa Blaha Lujzának a Sári Bírót - Országos Széchényi Könyvtár(ismeretlen fényképész felvétele)

Móricz Zsigmond olvassa Blaha Lujzának a Sári Bírót - Országos Széchényi Könyvtár
(ismeretlen fényképész felvétele)

Móricz Zsigmond (Az Ady Endre, a Hortobágy poétája c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (Az Ady Endre, a Hortobágy poétája c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond feleségével (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond feleségével (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Juhász Gyula: Móricz Zsigmondnak
(részlet)
Minden szavadban a termő magyar nyár
Aranya csillog s magyar ősz bora,
Mit férfiszívvel és elmével adtál,
Oly fejedelmi magyar lakoma.
A századok rád vártak és te jöttél
Döngő léptekkel, izmos és derűs,
Maga a nagyság, a jóság, a bőség,
Hogy homlokunkról száz felhőt elűzz!
És jöttél, hogy a kárvalló szegénység
Ezer bajának örök hangot adj,
Hogy parlagán viruljon tiszta szépség
S látásra nyíljon itt a szív, az agy!
Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond: Rokonok
(részlet)

Csupa rokon, csupa rokon az egész világ. Mindenfelé csak rokonok. Mindenkinek van egy szegény rokona, akit el lehet helyezni, azok aztán, ha már benne vannak az állásban, semmit se csinálnak, se gondolatuk, se ötletük, se szorgalmuk tovább nincs... Én halálos ellensége vagyok a rokonoknak. Ez a rákfenéje az egész magyar életnek... Mióta itt ülök ebben a székben, csak ez a bajom. Egész szépen lehetne gazdálkodni, ha az a sok rokon nem volna. S mindenki rokon, s mindenkinek van rokona. Hát mondd, az én fejem, az sem káptalan... S a hivatalnokaim gyermekei felnőnek, akkor nekem meg kell tudni, hogy ki kit vett el, ki kihez adta a lányát. Ezeknek gyermekei lesznek, azok a gyermekek nőni kezdenek, betegségeken mennek át, aztán iskola következik, azt valamennyit be kell rakni az iskolába, s ha rosszul megy a tanulás, segíteni kell. No aztán ezek megint elkezdenek házasodni s megint bővül a rokonság. Mert egy házasság ránk szabadít megint új és új családokat. Azt mind ismerni kell. Jönnek hozzám a tisztviselők s elkezdenek nekem beszélni a Mariskáról meg a Juliskáról, hát hiszen ismerem, már mondta, már ezen a címen segélyt kapott, tehát tudom. Mit szólok hozzá, hogy a Janikának zenei talentuma van, ösztöndíj kellene neki, a Péterkének a katonai iskolába kell bejutni, a Palika sikkasztott, ki kell húzni... Hogy én ezt meg kell hallgassam, mert ez engem érdekel... ahogy az engem érdekel...

Móricz Zsigmond: Árvácska
(részlet)

 

Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átváltozott szép fehér karácsonnyá.

Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket.

Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett s a sértegetésekből füst és pára.

 




Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond: Tündérkert
(részlet)

Bethlen így szólt:

– Másoknak a fejedelemség dicsőség öröm és jóérzés: nekem teher és lesújtó sors... Mások életük legfőbb munkáját végzik érte: én ki nem térhettem előle. Más fejedelmek virítanak, mint a virág a napban, s tündökölnek, mint az aranymadár az égen: én szomorú vagyok s fekete. Bizony tündérország elmúlt Erdélyből, mind fejedelmével együtt, s a szép asszonyokkal... Már nekünk nincs más Erdélyünk, csak egy kipusztított tündérkert, s nincsenek más asszonyaink, csak szegény szenvedő némberek, akik böjtölni fognak mások vendégsége után s dolgozni mások tombolása után s takarékoskodni mások pazarlása után... Báthory Gábor nagy lélek volt: a legkülönb, akit valaha ifjúban remélhettünk: igazi tündérkirályfi, de a tündérek nem e világra valók... Aki emberfia magasabb szellemekkel fog kezet: belepusztul a szerencsébe...

Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz
(részlet)
Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,
Aszúra fog érni minden szép gerezded,
Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:
Ez okos elkésés: ez a magyarságod.
És mégis siettél: meglepődve vitted
Súlyát az ujságos, magyaros, szent hitnek,
Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,
Sok, most ébredező, ó kitalálással.
És ha héba-hóba talán másként véled:
Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.
Illyés Gyula: Ady és Móricz…
(részlet)
Ady és Móricz, Babits, Kosztolányi
s ti többiek, ti hamar elindultak,
jó volna ma is mögöttetek állni,
beh jó volna megmaradnunk fiúknak.
Próbája nem volt ilyen még e népnek
s terhe azoknak, kiktől a szót várja –
Mily gyerek-pokol jutott csak ki néktek
és milyen nehéz minekünk a várta!

Jékely Zoltán: Móricz Zsigmond ébresztése
(részlet)

Ám az óriások törzséből való ő, Adyéból, Szabó Dezsőéből, Krúdyéból, akiknek mintha már magvuk is szakadt volna. Az időben egyre komorabban nő felénk intelmes, sújtó keze, egész bozontos alakja. Pályáját, ahol vaskos léptei döngtek, mint elszórt, zordon kőbálványok, jelzik művei. – A legszebb magyar ifjúsági regény szerzője – mondogatjuk –, s a Légy jó mindhalálig-ra gondolunk. „A legnagyobb magyar történelmi regény” alkotója – tudjuk –, hisz az ő ökle fejtette ki a múlt alaktalan hordalékából, zavaros krónikákból és megperzselődött céhkönyvekből, ókollégiumok könyvtárának táncoló porából: az Erdély-trilógiát.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
(részlet)

 

– Akkor mi lesz belőled? – kérdezte a bátyja egészen halkan.

Misi sokáig hallgatott, nem merte kimondani, ami a szívén volt, csak lesütötte a fejét.

– Hát mi akarsz lenni, édes kisfiam? – kérdezte a bátyja újra.

Misi hirtelen azt mondta:

– Az emberiség tanítója.

Újra hallgattak soká.

– Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!... – szólt a bátyja.

Misi elszégyellte magát, hiszen akar ő tanulni, nem is tanulni: tudni!... Tudni akar ő: mindent, amit ember tud, s megrémült, hogy most elárulja magát, a titkot, amit senki se tud, még ő maga sem akar önmaga előtt tisztázni… amit senkinek se tudna megmondani, talán csak az édesanyjának, hogy: „költő”…

 



Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Spiró György: Móricz Zsigmondról
(részlet)

Móricz Zsigmond elképesztő magasságban tornyosul felettünk. Nála nagyobb magyar prózaíró nem fog születni ebben a században. Írt Móricz sikeres giccset – Hét krajcár, Betyár, Rózsa Sándor –, írt remekműnek tartott romantikus konstrukciót – Barbárok –, de legnagyobb művei – A fecskék fészket raknak szívszorító kisprózájától a legnagyobb magyar regényig, az Erdély trilógiáig – többet érnek egyenként is, mint a század divatos világirodalmi blöffjei, a dél-amerikai prózát is beleszámítva.

Pokolian nagy író volt, s bődületes erejét csak Balzacéhoz hasonlíthatom. Nem fogadják be a világon? Elavult volna? Mihez képest? A civilizált felszínességbe nem fér bele, persze. Ám engedje meg a világ, hogy szánjam, amiért Móriczról nem vesz tudomást.

Tersánszky Józsi Jenő: Móricz Zsigmond
(részlet)

Amikor a Nyugat után másik két, erősen szociális síkokon mozgatott folyóiratát szerkesztette, egyszer úgy értem a lapnál, amint egyik ifjú falukutatónak cikkét kifogásolta és javíttatta át vele majdnem úgy, hogy újra írta neki a cikkét.

Megmozdult bennem a kartársi igazságérzet, és így szóltam:

– Nem értelek, hogy az után a megfellebbezhetetlenül tökéletes írások után, amivel te állítottad közszemléletre a magyar falut, nemcsak hogy erről egy szó sem esik már, hanem te magad segíted nyeregbe ezeket a fiatalokat, akik szétszednek, gyatrán utánoznak, és elfelejtik érdemeidet is tetejébe, mint ez is.

– Ide hallgass! – mondta erre nekem Móricz. – Nem az ember a fontos, az egyes ember, hanem a cél. Ezzel is több egy harcossal, ha rosszabbul is harcol. Így van!

Ez volt Móricz Zsigmond.



Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond
(dombormű)
László Zoltán: Móricz Zsigmond – Irodalmi arcképcsarnok
(pályakép)
Móricz Zsigmond össze költeménye

Esterházy Péter: Láz, ár, er, Wien
(részlet)

A magyar irodalom mintha tele volna megtévesztő alakokkal. Vagy inkább az irodalom önértékelése ingatag, figyelmetlen, hagyja magát megtéveszteni, így lesz Móricz őserő, s nem látszik az esze. Mikszáth a nagy anekdotázó, és nem látszik a szomorúsága, ahogy nem látszik Karinthy következetessége, egységessége, mert úgy kell tudnunk, hogy ő elaprózta magát… Nemrégiben Mándy kezéről értekeztem, hogy az milyen félrevezető, minthogy az a selymes, finom kávésnéni kéz egy tigris mancsa… –

Sánta Ferenc: Móriczról
(részlet)

Művész és ember nagysága tehát az, mely Móricz Zsigmondban együtt munkálkodott: ott s úgy tenni eleget a művész szent hivatásának, hogy hirdetett szolgálata az emberért egy nemzet gondját sorolja dolgai közé. E legszebb és legnehezebb feladatban állt helyt – és pontosan úgy, amiként mondottam emberi gondunk és népünk szolgálatában, szétválaszthatatlanul. E gondolatnak a jegyében kell most meghajtanunk a fejünket előtte, s úgy hiszem ő is úgy kívánná, hogy elsősorban ebben tekintsük példának őt.

Füst Milán: Óda Móricz Zsigmondhoz!
(részlet)
Volna kedvem lenni erősnek, mint Te! Lásd egy leány,
Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a Tiéd!
De hagyjuk e busongást! Ünneped van ma s borral
Kedvezni akarok Néked s érezni ünnepi, zavartalan örömet!
Látni és mondani: az Isten áldása Terajtad! S kérni:
Ne hagyja ellankadni soha remekelő jobbkezedet!
S balkezedbe, míg munkába merűlsz, tegyen talán boros serleget aranyból!
Néha pénzt, vagy színaranyat, vagy amire épp vágyol! De úgy hiszem én: gyengéd
Feleséged vezesse inkább gyermekednek kis kezét simogatóan
S míg a munkába merűltél, simogassa ő a gyereked kezével
Az asztalon kinyújtott balkezedet!



Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond (A Móricz Zsigmond c. diafilm részlete)

Móricz Zsigmond: Barbárok
(részlet)

Az asszony pedig ment, ment, elment. Elveszett a nagy pusztán. A nap egyre feljebb hágott az égen, s nézte, ahogy a fekete asszony vászonfehérben tovább ballagott a pusztán. Az pedig csak ment, csak ment. Haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte. Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is átalment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment.

Ment, amerre hallotta, hogy juhászok szoktak legeltetni.

Ment az egész nyáron, ment, amíg csak a hó le nem esett, minden fődet bejárt, minden nyájat megkeresett, minden juhásszal leült s megkérdezte, ilyen meg ilyen derék kis hallgatag embert a háromszáz juhával.

Móricz Zsigmond: A birkaitató válu
(részlet)

Meghalt a faluban a legszegényebb zsellérember.

Meghalt szegény, emberi módon, ágyban fekve, hosszú sorvadás után. Kivitték a temetőbe, gyalulatlan deszkakoporsóban, betették a földbe, s ráhúzták a rögöt.

Aztán hazajött az a néhány ember, aki kikísérte. Nagyon kevesen voltak: a két, legénysorban levő fia s a töppedt kis öreg felesége; a szomszédokból három asszony meg egy öreg, akivel egész életében csak veszekedett. Talán azért kísérte ki, hogy még egyszer megdobja röggel a koporsóját. Négy-öt iskolás gyerek ment elöl a tanítóval, aki végigénekelte a falut, s hátul megint négy-öt gyerek, de ezek nem énekeltek, csalt bámészkodtak.

Móricz Zsigmond: Válogatott elbeszélések
Móricz Zsigmond: Úri muri

Móricz Zsigmond mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Móricz Zsigmond mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Móricz Zsigmond: A nap árnyéka
Móricz Zsigmond: A nagy fejedelem
Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött

Hét krajcár
(diafilm – Neumann-ház)


Szabó Lőrinc: Búcsú Móricz Zsigmondtól
(részlet)

Huszonkét éven át ismertem Móricz Zsigmondot. Valamikor még Babits Mihály mutatott be neki. Megnézett, és alaposan kikérdezett. A többi író, a kortársai, akikkel már fiatalon közeli ismeretségbe kerültem, mind könyvek, eszmék és tervek iránt érdeklődött. Őt elsősorban az a világ érdekelte, amelyből jöttem, a táj, az emberek, a rokonságom. Jobban ismerte ifjúságom valóságos térképét, mint én. Megdöbbentett, hogy mennyire elméleti ember voltam, mennyire az volt mindenki hozzá képest. Egyénisége jótékony figyelmeztetés volt, hogy ne feledkezzünk meg túlságosan a földről. Nála, az ő leányfalusi kúriájában fejeztem be 1921-ben Coleridge Vén tengerész-ének a fordítását; tanítottam a lányait; egy tizenöt kötetes Goethe-kiadást kaptam tőle emlékül. Mikor a Légy jó mindhalálig-on dolgozott, én is közöltem vele néhány apróságot a debreceni diákszokásokról. Érdekelt a munkamódszere. Elmeséltem, az érettségiző diákok az utolsó tízpercben hogyan szokták borral, csemegével földíszíteni, telekötözni a kapus órajelző kis harangját. – Írd csak le, amit mondtál – szólt rám. A tíz-tizenöt soros jegyzetet azonmód beillesztette a regényébe. Mindig tele volt följegyzésekkel, ezer virágból gyűjtötte a mézét, óriási összegező volt.


Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond síremléke a Kerepesi temetőben(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond síremléke a Kerepesi temetőben
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Illyés Gyula: A Móricz Zsigmond emlékkönyvbe
(részlet)
Megvetett minket, világát? Figyelt,
fülelt és mindent megjegyzett magának.
S összevont szemmel: „ez ostoba úr,
ez még ostobább szolga, ez csaló,
ez anyját ölné” – mondta konokul,
„ez meg is ölte” – mondta két fakó
mosoly közt, mint ki belső hangra hallgat,
de szólván, mindent istennek beszél el.
S elment örökre és most itt vagyunk
– megismerve egymásban önmagunk –
fejünkön rettentő ítéletével.

Móricz Zsigmond dombormű Sárváron (fotó: Őszik Antal)

Móricz Zsigmond dombormű Sárváron (fotó: Őszik Antal)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal