JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


MAGYAR LÁSZLÓ (Szombathely, 1818. nov. 13. – Ponto de Cujo (Angola), 1864. nov. 9.), neves Afrika-kutató.

Afiumei Tengerészeti Akadémia elvégzése után egy Triesztből Brazíliába tartó osztrák postahajóra szegődött el. Két évig járta a tengereket Dél-Amerikától Afrikáig és a Távol-Keletig. 1845-ben az argentin hadiflotta tisztjeként vett részt az Uruguay elleni háborúban. Hadifogságba esett, majd szabadon bocsátották – ekkor érlelődött meg benne egy dél-amerikai kutatóút terve. A háromévesre tervezett expedíciót hazafias cselekedetnek szánta; a Magyar Tudományos Akadémiától kért anyagi segítséget. A támogatást nem kapta meg, annak ellenére, hogy a tervet Széchenyi István támogatta és részletesen ismertette az Akadémia gyűlésén. Az útiterv meghiúsulása miatt Magyar László tengerésztiszti állást keresett és a kalabári néger király flottájának parancsnoka lett két évre. Ez alatt két hónapos kutatóutat tett a Zaire folyamon, útjáról naplót készített. Mivel szervezetét megviselte az éghajlat, a kedvezőbb klímájú dél-afrikai Bihé országába utazott. Itt meglepő fordulatot vett az élete: az uralkodó feleségül ajánlotta neki 14 éves leányát. A házasság létrejött; ez előnyös helyzetet teremtett a további kutatóutakhoz, mivel ezután fegyveres kíséret és nagyszámú személyzet állt Magyar rendelkezésére.

Magyar László 16 éven keresztül élt Afrikában. Ez idő alatt négy jelentős kutatóutat tett. Az első a Kongó folyó torkolatán való felhajózás volt 1848-ban; ezt a folyószakaszt elsőként írta le tudományos részletességgel. 1850-ben a Kuanza folyó forrásának felkutatására indult; 1852-ben David Livingstone-nal akart találkozni, de ez néhány napos késés miatt nem valósult meg. Végül 1855-ben Lobálországot kereste fel; innen küldött beszámolóját a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadásként olvasták fel és távollétében levelező taggá választották. Erről az útról könyvet is írt, amelyet az Akadémia adott ki 1859-ben. Úti beszámolóit, naplórészleteit a korabeli lapok rendszeresen közölték.

1857-ben sorsa kedvezőtlen fordulatot vetett. Fejedelmi apósát egy fegyveres puccs során meggyilkolták, ő fiával a portugál fennhatóság alatt álló Benguelába menekült. Munkáját testi-lelki gondjai ellenére is folytatta. Összegezte kutatásainak eredményét, összeállította dél-afrikai utazásairól szóló munkájának 2. és 3. kötetét. Sajnos egy tűzvész során iratai megsemmisültek. Halálának pontos körülményeit nem ismerjük.

Életművének fennmaradt része is olyan jelentős, hogy méltán tartják az Afrika-kutatás egyik úttörőjének.

Nemerkényi Zsombor: Magyar László munkásságának értékelése, térképészeti, földrajzi és kulturális-antropológiai elemzés alapján
(részlet)

Magyar László nem fogadta el sem a portugál, sem az angol támogatást. Mindvégig hazájától remélte ügyének felkarolását, ami túl sokat késett. Az Akadémia csak 1868. október 5-én felolvasott leiratokból tudta meg, hogy Magyar László 1864. november 9-én Ponto do Cuióban meghalt.

A hagyatéki anyag máig tisztázatlan körülmények között elégett. Így az Akadémia által remélt második és harmadik kötet és ezzel együtt sok hasznos feljegyzés naplótöredék és térképvázlat vált minden bizonnyal a lángok martalékává. A sajnálatos balesetben semmivé lett értékes anyagokra csak a hagyatéki leltárban találhatók valószínűsíthető utalások. Az is csak az írásaiból derül ki, hogy csupán hőmérője és légsúlymérője volt, melyekkel „rendes meteorologiai naplót” vezetett, illetve a barométerrel magassági méréseket végzett, de ezekre a műszerekre utaló feljegyzés a hagyatéki anyagban nem szerepel.

Beszámolói Hunfalvy János közreműködésével kerültek August Petermannhoz és Rónay Jácinthoz, akiken keresztül az afrikai felfedezésekkel foglalkozó tudósok értesülhettek Magyar eredményeiről. Kutatásaihoz a portugál hatóságok több alkalommal is támogatást ígértek. Ennek, illetve a londoni Királyi Földrajzi Társaság segítségének elfogadására buzdította a magyar Akadémia, mert tényleges anyagi pártfogást otthonról az akadémiai pénztár állapota miatt nem lehetett várni. Magyar László az egész tudomány számára remélte átadni eredményeit, de csak a magyar körökön keresztül, hogy ezzel szeretett hazája hírét növelje.

Krizsán László: Az inkák földjén. Magyar László nyomában 1.
(tanulmány)
Krizsán László: A koncentrált rabszolga- kereskedelem. Magyar László nyomában 2.
(nekrológ)
Krizsán László: Királylány a feleségem. Magyar László nyomában 3.
(tanulmány)
Krizsán László: Afrika titkos történelme. Magyar László nyomában 4.
(tanulmány)
Krizsán László: Az út véget ér. Magyar László nyomában 5.
(tanulmány)
Németh Imre, Lengyel Sándor: Őserdők mélyén. Magyar László Dél-Afrikai utazásai
(diafilm – Neumann-ház)
Magyar László
(összeállítás)
Mészáros Mihály: Magyar László bronz emlékműve, Dunaföldvár, Várudvar
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal