Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Az építészetben a magyaros-szecessziós stílus megteremtője, LECHNER ÖDÖN (Pest, 1845. aug. 27. – Budapest, 1914. jún. 10.) Budán és Berlinben végezte építészmérnöki tanulmányait, majd hosszabb itáliai tanulmányútra indult. Itt szerzett benyomásai ellensúlyozták azt a merev akadémizmust, amely az akkori építész-oktatásban uralkodó volt. Ugyanakkor Lechner szakmai indulása szerencsésen esett egybe egy egész Magyarországon, de különösen a fővárosban meginduló hatalmas arányú építkezéssel. „Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem”” – írta pályája kezdetéről Lechner Önéletrajzi vázlat-ában. E cél elérésében segítette franciaországi tanulmányútja, amelynek során régi kastélyok restaurálásával foglalkozott, és ez a munka levéltári kutatásokat, alapos stílustanulmányokat igényelt. Hazatérve Pártos Gyulával közös irodájában kezdte meg a munkát, alakította ki jellegzetes magyaros-szecessziós stílusát, amelyet különösen egyénivé tett a Zsolnay kerámiák alkalmazása. A döntő fordulatot formanyelvének megtalálásában az Iparművészeti Múzeum tervezése jelentette. Az épület 1896-ra készült el. Még sok benne a túlzás, ezért bőven kapott bírálatot is, de a keleti szellem, a magyar népművészet elemei és az európai örökség ötvöződése a továbbiakban is jellemző lesz munkáira, összetéveszthetetlenül egyénivé téve alkotásait. A színes, mázas cseréptető szintén a lechneri stílus elengedhetetlen eleme lesz.

Legfontosabb munkái: a kőbányai Szent László templom, a Földtani Intézet, a pesti Postatakarékpénztár – ez utóbbi már visszafogottabb, letisztultabb, sokan a legszebbnek tartják munkái közül. Egyik utolsó, sokak által kedvelt műve a pozsonyi Kék templom.

Jelentős Lechner szakirodalmi munkássága is, ezek közé tartozik A magyar építőstílusról és Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz című tanulmánya, valamint Önéletrajzi vázlat-a.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)