| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. KRENNER JÓZSEF SÁNDOR (Buda, 1839, márc. 3. – Budapest, 1920. jan. 16.): mineralógus, műegyetemi tanár; az ifjú Eötvös Loránd nevelője, később több mint negyedszázadon át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. A természettudományi doktorátust Tübingenben szerezte meg. 1866-tól az Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának múzeumi őre, 1894-től haláláig igazgatója volt. 1870-től 1894-ig a műegyetemi ásvány- és kőzettan tanszékének tanára, 1894–1913-ban a budapesti tudományegyetemen az ásvány-kőzettani intézet vezetője volt. A Nemzeti Múzeum ásványtárát a világ egyik legelső ilyen nemű gyűjteményévé fejlesztette. Korában Európa egyik legjobb ásványismerője volt, számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le; ő foglalkozott először a kriolitokkal; nagy érdeme az anglesitekkel és tellúrvegyületekkel kapcsolatos régi hibás megállapítások kijavítása. 1877-ben Nagyág híres aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla Krenneritnek neveztek el. A magyar geológia és ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kénvegyületet, az Andoritot. Eötvös nevét viseli az általa felfedezett Lorandit, és a nevéhez fűződik az avasit (1881), kornelit (1888), warthait (1909), schafarzikit (1915) felfedezése is. A Földtani Társulatnak 1895-től 1898-ig elnöke, 1912-től tiszteletbeli tagja volt.
| ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|