JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 12.Névnap: Gabriella
    
 
Hónapok
 
Rudan Mária: Kos zodiákus

Rudan Mária: Kos zodiákus

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Kos…”

Tavaszünnepi áldozati állat az ókori közel-keleti vallásokban, a zsidókéban is: a Bibliában a bárányt áldozó Ábel kedves az Úrnak. Az őskeresztények az önmagát feláldozó Krisztus szimbólumaként illesztették jelrendszerükbe a képét (Agnus Dei, „Isten báránya”, húsvéti bárány). Abban a bibliai elbeszélésben, melyben Isten nagylelkűen eltekint attól, hogy Ábrahám saját fiát áldozza föl neki, és maga gondoskodik az Izsákot helyettesítő áldozati kosról – az emberáldozatról állatáldozatra való áttérés költői visszhangja ez –, a keresztények a megváltás előképét látták. Isten a fiát küldi el, hogy legyen néki érettünk és helyettünk való áldozat. Isten Báránya ábrázolások: bárány kereszttel, a feltámadás fehér alapon vörös keresztes zászlajával, keresztes dicsfénnyel a feje körül; vérét kehelybe bocsátó bárány; a Jelenések könyvének 7 szemű Báránya. (Jel 5,6; a 7 szem az „Úrnak szemei”, „melyek átpillantják az egész földet”, a szabad szemmel látható planétákat jelképezik. L. Zak 4,10)



Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Minerva

A Kos olümposzi védnöke Athéné (latin Minerva) volt, aki Zeusz fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, miután a főisten lenyelte Métiszt, várandós első feleségét, mert születendő gyermekeitől – akárcsak apja, Kronosz – ő is féltette a trónját. Héphaisztosz segédkezett Zeusznak a „szülésben”, kétélű bárdjával vagy kalapácsával lékelve meg a koponyáját. A csatakiáltással előugró dárdarázó Athénétől az egész mindenség összerezzent, kivéve természetesen Zeuszt – és Héphaisztoszt, ez utóbbi azonmód beleszeretett. Ha a naptár felől nézzük, illettek is egymáshoz. Amiképpen Zeusz férfi létére szülte az istennőt, azonképpen Héra, a felesége szűznemzéssel foganta Héphaisztoszt. Zeusz hónapja, az Oroszlán és Athénéé a Kos között 9 hónap telik el, Héráé, a Vízöntő és Héphaisztoszé, a Mérleg között úgyszintén. Héphaisztosz szerette volna elnyerni Athéné kezét, de az nem állt kötélnek – a Kos és a Mérleg oppozícióban van (szemben áll egymással) –, s amikor a kovácsisten erőszakkal próbálta magáévá tenni, Athéné kibújt az ölelésből. Héphaisztosz magja a földre hullott, és a földanyát termékenyítette meg. Az így született fiút, Erikhtonioszt a történtek ellenére Athéné örökbe fogadta. Erikhtoniosz torzszülött volt, mint az apja, lába helyén kígyófarok tekeredett. Valójában ő is naptári jelkép. A Kossal kezdődő állatövet, illetve a csillagászati évet jelképezte (ezért mondták rá, hogy Athéné nevelt fia), mint a kelták kosfejű kígyója, az egyiptomi urobórosz kígyó és a szibériai sámándobok égábráit keretező kígyóminta. Egy hagyomány szerint a szűz Athéné mégiscsak szült egy fiat Héphaisztosznak, méghozzá Apollón nevűt! Naptári jelkép ez is: a tavaszi és őszi napéjegyenlőség védnökeihez illik, hogy a napisten szülei legyenek. Ráadásul Athéné havát 9 hónap választja el a téli napfordulótól, melyet az ókori Európában a Nap születésnapjának tekintettek. Athéné Kos-év úrnői mivoltához illik az is, hogy Héraklészt munkáiban ő gyámolította végig az évkörön.



Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Mars

Római hagyomány szerint az év akkori első hónapját Romulus nevezte el apjáról, Marsról. Mars eredetileg paraszti istenség volt. Silvanus néven az erdők és legelők felett uralkodott (latin silva = „vadon, erdő, fa, bokor, liget”, átvitt értelemben „sokaság, bőség”). Mezőgazdasági kérdésekben fordultak hozzá, de már a korai időkben azonosíthatták a görög Árésszal, a babiloni Nergállal, az indiai Rudrával és más hadistenekkel. Az ő nevét viseli Földünk külső szomszédja, a Mars bolygó is, amely a csillaghitben a háború istenének „égi teste” volt. Mars ezen a bolygón a véle némileg rokon Herculessel (Héraklész), a Kos haván Minervával osztozott. De csak a mitológiában, hiszen az asztrológia Athénét és Héraklészt mellőzte. (Viszont asztrológiai elemek kaptak helyet Árész mitológiájában: a Kost jelképező kolkhiszi aranygyapjúra Iászón Árész szent ligetében bukkan rá, s hogy megszerezze, a gyapjút őrző sárkányt le kellett győznie. Ugyanúgy megjárta a sárkány gyomrát, mint Héraklész a tengeri szörnyét. Iászón a Kosban „ereje teljében”, emelkedőben lévő napistent, a sárkány pedig az itt „erejét vesztő”, hanyatló Szaturnuszt jelképezi.)

Földi János: Martius, az Égi jegy szerént Kos hava
Kos havában a' meg-ellő
  Nyáj Juh gond nélkül nem hágy.
Ekkor a' Juh fris füvellő,
  Rértre újóllag ki-vágy.
Által-ültess fát, virágot,
Oltsad a' sok óltó ágot,
  Szántogass, 's azokba vess,
  Veteményezz, szőllőt mess.


Rudan Mária: Kos csillagkép

Rudan Mária: Kos csillagkép

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
MARTIUS
Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.
Szatmári Juhos László: Kos
(szobor)

Az állatövi csillagképek jelei
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz!” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
Jékely Zoltán: Tavasz-hívó
(részlet)
Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.
Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.
Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.
Nagy László: Esti képek
(részlet)
Szétszakadt a hó térképe,
sáncon az ibolya kél,
illatát a csillagfénybe
fújja az északi szél.
Még beheged éjszakára
a tó széle csipkésen,
hajnalban a madár lába
ha érinti, szétzizzen.
Szőlők alatt megrekedt a
dal, a kapás dülöngél,
körme közt a cigaretta,
tüzét fölszítja a szél.
Bagoly a szárnyát kinyújtja,
kóbor kutya hasas-nyulra
vadászik a mezőben.
Kányádi Sándor: Tavasz
Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.
Tompa Mihály: Tavaszdal
(részlet)
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;
És bár a föld kopár,
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyg alá az ég.
A földben élni kezd
Ezer mag és csira,
S kibúni vágy a nap
Meleg sugárira;
Lombos lesz a liget,
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.
Szabó Lőrinc: Feltámadás
(részlet)
Sápadtlila lánynyelveit
kiölti csúfondárosan
a kacér kökörcsin: egy kicsit
fázhat még éjjel, ezüstboa
védi a nyakát… Ibolya
és hóvirág szövögeti
tarka foltjait, s ahol a sí
suhant a völgybe tegnapelőtt,
ma már porhanyodó mezők
lankáin bukfencezik a szél...
Jékely Zoltán: Koratavasz
A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve, könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.
Ki ott jár, apró motozást hall:
épp most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka!
Tóth Árpád: Március
(részlet)
A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...
És reszket a liget, mint zsenge szűzlány,
Feszűl ezer kis lombkeble keményen,
S a város, ez a bús, tüdőbeteg
Gyári munkás is mozdul: karjait,
A vézna gyárkéményeket kinyujtja,
Beszippantja a távol illatot,
És mámoros, gyulladt dalokba kezd.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
(részlet)
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.

Orbán Ottó: Ostromgyűrűben
(részlet)
A porszívó
A szabadtéri színpadon nagy dobpergéssel megkezdődik a Tavaszi Fesztivál,
rügyek pattannak a selymes tapintású ágon,
és minden rügyben egy-egy miniatűr istenség lakik,
aki nagy kortyokban vedeli a nektárt, jól bepiál,
s halhatatlannak képzel mindent, ami mozog…
Csukás István: Isten megnyomja a tavasz-gombot
(részlet)
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering...
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal