JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Kormos IstvánForrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Kormos István
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

KORMOS ISTVÁN (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Bp., 1977. október 6.): költő, műfordító. Hat gimnáziumi osztályt végzett Győrben, majd volt kifutó és tisztviselő. 1943 októberében jelentek meg először versei. Az Egyetemi Nyomdában, majd a Szikra Könyvkiadóban dolgozott. 1948-ban az Országos Könyvhivatal lektora, 1949-ben a Mafilm dramaturgja. 1951-től haláláig az Ifjúsági Kiadó – 1957-től Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó – munkatársa. 1963–65-ben Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is. Ő indította útjára és szerkesztette a művelődéstörténeti jelentőségű népszerű a Magyar irodalom gyöngyszemei és a Világirodalom gyöngyszemei című lírai antológiasorozatokat; a hetvenes években a pályakezdő költők köteteit is gondozta. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útrabocsátásáért. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1977-ben Radnóti-díjat kapott, ez utóbbit már nem tudta átvenni. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített (Eltűntek az égen). Vidéki csavargókról rajzolt vaskosan reális, ugyanakkor enyhén groteszk arcképet (Őszi metszet három csavargóval; Búcsús metszet a mecséri Villonokról). A népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit (A jóborivó királylány). Számot tudott adni a szegénység fájdalmáról, a szegények örömtelen életéről is (Dülöngélünk). Tűnődő nosztalgiával tekintett vissza gyermekkorára (Atlantisz), pontos képekben idézte fel ennek nehéz körülményeit (Óda a kukoricához). Az ötvenes években ő is elhallgatott, szinte két évtizeden át csak gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Igazából 1971-ben tért vissza költőként: a Szegény Yorick című kötet nemes szenzáció volt. A kevésszavú költőnek még egy könyve készült el: az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Nosztalgikus versekben számolt be franciaországi tapasztalatairól (Ház Normandiában; Tél Normandiában) és szerelmeiről (Vonszolnak piros delfinek). Magányban élt, otthontalanságról, „tengermélyi” lelkiállapotról panaszkodott (Voyage). Önarcképét, életének összefoglalását elégikus színekkel készítette el (Szegény Yorick; N. N. bolyongásai). Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Molière, Max Jacob és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) tolmácsolta. Népszerűek gyermekversei és verses meséi, mindenekelőtt Vackorról, a piszén pisze kölyökmackóról írt történetei.

Kormos István: Szegény Yorick
(részlet)
Kormos családnevem
anyámtól örököltem
keresztelésben Istvánt
mint ama vértanú
sok néven szólitottak
Pistika Piska Pista
utóbbi főleg lónév
volt amig lovak voltak
Cicelle Cormieux
végül csak Yorick voltam
azaz szegény Yorick
Kormos István: Orpheus panasza
amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt
csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó
a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak
ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa
valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral
lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam
fülem sírással volt teli szívem vasszeggel volt teli
szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam
nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!
Lator László: Kormos Orpheus
(részlet)

Megírták róla, hogy „bukott fel a víz alól”, a százados szegénység legmélyéről, „a kastély e balkáni vár” árnyékában lapító „földbenyomott” cselédházak, sáros udvarok, nyikorgó kútágasok, bűzlő „bolhás királyi inget” viselő betlehemesek világából. Gyerekkori nyomorúsága, apátlan-anyátlan árvasága egész életére ráégett, pályája egy-egy szakaszán más-más alakot öltve, mindvégig ott sötétlik lírájában. De tegyük hozzá: roskasztó depresszióit mindig ellenpontozta fel-feltörő féktelen jókedve, táblás-árkos arcán megjelenő mulatságos bohócfintora (okkal veszi magára egyik versében Harlekin alakját), röhögése. Érdekes, hogy a fájdalom éppen utolsó verseiből tünedezik el leginkább, pedig harmadik kötete, az N. N. BOLYONGÁSAI, már a halál közelében épült. Tudhatott is az ólálkodó veszélyről, hiszen szívét, mint halála után kiderült, már megroncsolták az infarktus ütései. Mégis, sehol annyi derű, bukfencet hányó játékosság, szavak, képek tűzijátéka.

Jékely Zoltán: Kormos Yoricktól kérdezem
(részlet)
Már másfél éve, hogy „előre mentél” –
de meg tudnád-e súgni, hogy hova?
Vagy más sincs, mint a szürke, végtelen tér,
a nagy univerzális Mostoha?
Árván maradt szeretteidtől – ottan –
bár egy-egy könnycsepp sóhajtás elér?
Vagy fennakad sírod füvén, fagyottan,
s ragyog remegve – egy-egy szemcse dér?
Kormos István: Október
(részlet)
Orromba csap az égő fű szaga,
október ez, az év októbere,
valamint életem októbere;
nem fájna, ha egy-nagy csontkalapács
a halántékomra csördítene,
de utánam, uraim, mi marad?
Kormos István: Vackor elbúcsúzik az óvodától, és iskolába megy
(részlet)
Hol
volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

Kormos István: Lélekben hatéves szeretnék lenni
(részlet)

– Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgynevezett gyerekköltészetet olvastam volna; a János vitéz és a Toldi voltak kedvenc olvasmányaim, Petőfi és Arany ezeket nem gyerekeknek írta. Később persze megtudtam, hogy a magyar költészet nem fogadja be az úgynevezett gyerekverset, alacsonyabb színvonala miatt. Az elmúlt húsz-harminc évben azért valamiféle jó fordulat következett be, hiszen jelentős nagy költőink írnak gyerekeknek.

– Önnek van konkrét mércéje a magyar lírában?

– Azt hiszem, hogy amit én gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. Ha én ma gyerekköltészetről hallok, természetesen Weöres Sándor jut az eszembe. Nem tudják a mai gyerekek, milyen szerencséjük van… Ő nemcsak költője, de zeneszerzője, térképírója, s egyáltalán mindenese a magyar irodalomnak.

Vasy Géza: A gyerek-lét motívumköre Kormos István költészetében
(tanulmány)

Kormos István: Nakonxipánban hull a hó
(részlet)
Se házam székem asztalom
Surabajában vásált gyöngyöm
foszlott magasnyakú pullóver
fekszem könyéken puszta földön
de semmi vész gyerekeim
sajnálnotok fölösleges
világokat varázsolok
amikor akarom
szemem húnyom s belső faláról
elém nyüzsög Nakonxipán
orrom előtt datolya kókusz
zeppelinforma marcipán
ez az én úszó szigetem
forog gyöngyöző tengeren
halért csigáért osztrigáért
csak lenyúlok s kiemelem
Bertók László Kormos István
(részlet)
Árva bátyám a nagy mesében
vacog utánad semmiségem,
sárkányod itt csücsül a széken,
s nem tudom verssé varázsolni.
Orbán Ottó: Kormos István
Vonszolnak hózentrágeren piroskabátos franciák
ki voltam otthon Kormos úr most csőlakód vagyok világ
ej mi a cső de hosszú kend Páristól messze van Mecsér
de megjövök láb nélkül is egy Fradi-MTK mecsér
víz mormolását hallgatom egy lavór partján új Mikes
manger boire aimer agir igék de köztük nincs ikes
sötét rokfortszag éjszaka caporalt szív isten fia
aláhull híres pendelyed Vagineaux Maleur Francia

Lator László: Kormos István
(részlet)

Ha majd az utókor filológusa meg akarja rajzolni Kormos István életútját, a verseihez kell folyamodnia. Mert Kormos István önéletrajzi költő. Lírájának állandó csillagai ott fénylenek-hunyorognak gyerekkora egén. Noha fiatalon elkerült a Szigetközből, a falusi gyerekkor sötéten ködlő, sejtelmesen szivárványló anyagával valamiképpen mindig jelen van a verseiben. Mintha egész költészete erre a hol fehéren, hol feketén fénylő alapra rajzolódna. Akkor is, ha évtizedekkel később megélt szerelmeit, pesti vagy párizsi, normandiai élményeit emeli versbe. Ha közös, ha legszemélyesebb ügyeit.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal