JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 19.Névnap: Viola, Violetta
    
 
Hónapok
 
Kazinczy Ferenc (A Kazinczy Ferenc c. diafilm részlete)

Kazinczy Ferenc (A Kazinczy Ferenc c. diafilm részlete)

KAZINCZY FERENC (Érsemlyén [Érsemjén], 1759. október 27. – Széphalom [Bányácska], 1831. augusztus 23.): író, költő, szerkesztő. 1769–1777 között a sárospataki kollégiumban tanult. 1784-ben szabadkőművessé lett. 1784-ben Sáros és Abaúj megye táblabírája, Zemplén megye tiszteletbeli aljegyzője, majd Kassán telepedett le. 1788-ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt megalapította Kassán a Magyar Museumot; Batsányi átírta Kazinczy Ferenc tervezett előszavát, ezért irodalmi hármas szövetségük felbomlott. 1790-ben Orpheus címmel maga adott ki folyóiratot. Vádlottja lett a Martinovics-pernek, 1794. december 14-én Regmecen őrizetbe vették, 1795. május 16-án halálra ítélték; május 29-én királyi rendelettel kegyelmet kapott; ez bizonytalan ideig tartó várfogságot jelentett. Szeptember 26-án elszállították Budáról; 1795-től 1801-ig Spielbergben, Kufsteinben, Munkácson raboskodott. Szabadulása után otthon élt, 1804. november 16-án házasságot kötött Török Sophie-val. 1806. június 10-én Széphalomra költözött, önállóan gazdálkodott. 1828-tól részt vett Pesten a Magyar Tudós Társaság előkészítő munkálataiban; számítása ellenére nem választották titkárrá; 1830-ban a történettudományi osztály tagja. A kolerajárvány áldozata lett. Irodalmi programjában a fordítás és a kritika meghonosítása a vezérelv. Jozefinus nézetei miatt különbözött össze Batsányival. Orpheus című folyóiratában a radikális felvilágosodás szerzőinek is helyet adott. Fő törekvése a magyar stílus megújítása, harcot hirdetett a provincializmus ellen. Jogos bírálataiba méltánytalan megállapítások keveredtek; Csokonai értékelésében mind merevebb és igazságtalanabb álláspontja jelzi irodalmi elképzeléseinek korlátait. Újításai és bírálatai, erőszakolt neologizmusai kihívták írótársai nagy részének haragját. Hívei sürgették, hogy a magyar irodalmat károsan megosztó harcok helyébe teremtsen békét. A Mondolat (1813) című gúnyiratra, mely személyében is támadta, Kölcsey és Szemere válaszolt nem kevésbé éles hangú gúnyirattal (Felelet a Mondolatra, 1815). Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél (1819) című cikkében módosította addigi álláspontját, „synkretista” nézetet fejtett ki. 1811-ben Tövisek és virágok című kötetével és Vitkovics Mihály barátomhoz című verses levelével új lendületet adott a nyelvújítási harcnak. Prózai művei közül levelei, útleírásai és élete végén végső formába öntött önéletrajzi írásai keltettek érdeklődést. Az új nemzedék törekvéseit már nem értette; vitába keveredett előbb Kölcseyvel, utóbb Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel. Fogságom naplója című önéletrajzi írása könyv alakban csak 1931-ben jelent meg.

Kazinczy Ferenc
(diafilm – Neumann-ház)
Kazinczy Ferenc: Írói érdem
Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek egészen.
 
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
 
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.
Kazinczy Ferenc: A nagy titok
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
 
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.
Ferenczy István: Kazinczy Ferenc mellszobra
Kazinczy Ferenc szobra a sárospataki iskolakertben
(szobor)
Donát János: Kazinczy Ferenc képmása
(festmény)
Csokonai Vitéz Mihály: Kazinczyhoz, mikor kiszabadúlt
Hogy Orpheus, kit a halál fiának,
Az őrebtől felfaltnak gondolának,
S barlangjaikba jajgatának
Hebrus szelíd leányai,
Véletlen a kies Haemus hegyére
A poklok félelmes torkából,
Plútónak zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
 
Örűltek a folyamatok,
 
Örűlt minden part és sziget,
 
Örűlt hegy, vőölgy, mező, liget,
Örűltek a vadállatok;
Főként Eumolpus, a tanítvány,
Bús húrjait feligazítván,
Zengette őtet énekén
És úgy örűlt: mint Néked én.
Kölcsey Ferenc: Kazinczy
Sírba Kazinczy leszállt; s későn fakad érte hevítvén
 
A remegő könnycsepp harmatozó szemeket.
És fölkél hideg álom alól bús árnya sötéten,
 
S rémletes arcával dombja fölébe leűl.
Nemzetemért e szív tettel bizonyíta szerelmet,
 
Szól keserűn, s a díj könny leszen érte csupán?
Petőfi Sándor: Széphalmon
(részlet)
Magyar nemzet, most nem volnál magyar,
Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,
Midőn magyarnak lenni
Szégyen vala.
És te, hazám, te így fizetted őt!
Mig élt: fázott és éhezett,
S most sírja olyan elhagyott,
Mint számüzötté,
Ki idegen földön vesz el. –


Széphalom


Tompa Mihály: Kazinczy Ferenc emlékezetére
(részlet)
Hív és nagy vala.
Kazinczy Ferenc.
 
Szép nap viradt fel Széphalomra,
A honra szép, nagy nap viradt;
Zendűljön és lapály víg zaj miatt!
Az őszi lomb sárgán omol bár:
Mulasson itt élet, mosoly!
Rózsát hozzon a vad folyondár,
Mely e mohos sirkőre foly!
Ki nyugszik itt, csendes ligetben?–
A sokaság ösméri jól,
Mely erre néz s tolong lélekben,
A négy folyam tájékiról.
Eljutni oly könnyű idáig!
Az ég a sirhalom felett
Örök fényben dereng, világlik …
Mig a föld vérnyommal fedett.
Somlyó György: Kazinczy
(részlet)
Dicsőség sokat becsmérelt nevednek,
hogy nem imádtad azt, ami szokott,
s egy megújított nyelv felforgatott
vulkánikus talaján megkötötted.
Kölcsey Ferenc: Kazinczyhoz
(részlet)
 
Szent énekesse Széphalomnak,
Kobzod szelíd zengésivel!
Engedd, hogy neked énekeljek,
S édesben foly majd énekem.
Im lángra lobban szép tüzedtől,
Szívem, mely tölti hangjaid,
Majd öszveolvad szent hevében,
És édesben foly énekem.
Kedveltje vagy te a Kegyeknek,
S ígéznek bájos hangjaid,
Mint amikor zöld lombok alján
Epedve zeng a fülmile,
Vagy mint mikor szelid szavával
Lottim szerelmet énekel
S a rózsabokrokon kerengő
Zefír, hallgatni őt, megáll.
 
Juhász Gyula: Kazinczy
A szent előd ő, a fenkölt magyarság
Apostola, ki tömlöc éjjelén,
Mint hálóját a pók, szövé a nagyság
Ábrándjait s éltette hő remény.
Hét esztendő váltotta sorra egymást
S ő bizton hitte a föltámadást,
A szép és új igékre lelkesen várt,
Mint az, ki a megnyílt egekbe lát.
Mert porkolábja a boldog vigasz volt,
Hogy majd a nemzet szebb lesz és dicsőbb,
Hogy kopogtatnak az újult idők.
Mert kilátása a gazdag tavasz volt,
Hol is a honi nyelv ezer virága
Pompázva tárja ékeit világra.
Kazinczy Ferenc (A Kazinczy Ferenc c. diafilm részlete)

Kazinczy Ferenc (A Kazinczy Ferenc c. diafilm részlete)

Berzsenyi Dániel: Kazinczy Ferenchez
(részlet)
Az a józanság, melly elömli mívedet,
S mellytől te félsz, nekem legszebb poézis.
Mit ér a szép virág gyümölcs nélkűl?
Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?
S oh, édes az nekem, midőn Kazinczy
Úgy szóll, mint egy bölcsnek kell szóllni honjához,
Midőn az erkölcs vész, s reánk veszélyt kiált.
 
Forrón magasztalod Zsibó díszeit,
Hogy a nagyság dicső példájával
A virtus magvát plántáld szívünkbe.
Majd, mint egy Socrates, nyájas bölcsességgel,
Majd Flaccus lelkével s élesb kacajjával
Dorgálod a vakság romlott korcsait,
Hogy a bolondság álképét levond,
S mint hajdan Rómának vigyázó Censora,
A közromlás ellen fegyvert szegezz.
Radnóti Miklós: Irás közben
(részlet)
Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképen.
Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

Nemes Nagy Ágnes: Film, a 18. századból
(részlet)
Kazinczyról

Vettem egy csinos könyvet. Megláttam a kedves kis könyvesbódé pultján, fölemeltem: szép nyomású, ízléses, karcsú könyv. Méregettem egy darabig a tenyeremen ácsorgás közben, lóbáltam, végigpörgettem. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója. Jó lesz ez. Jól fog ez hatni a könyvespolcon a többi Kazinczy közt, úgysincs sok. Megvettem.

Nem mintha sürgős elolvasásra vettem volna. Hiszen szent meggyőződésem szerint, olvastam én ezt diákkoromban, kötelező olvasmányként. Aztán – nem is tudom, miért – mégis belenéztem. Az első oldal átfutása után pedig belekapaszkodtam a kis könyvbe, és ki sem engedtem a kezemből, míg szédülten az utolsó lapig nem jutottam. Mikor magamhoz tértem valamennyire a meglepetésből, első gondolatom valamiféle méltatlankodás volt. Nekem ezt senki se mondta. Senki se mondta, hogy ez ilyen. Gyorsan megvádoltam magamban a magyar irodalomtörténetet, a legjobb esszéistákat, a szenvedélyes olvasókat majd százötven évre visszamenőleg, hogy véka alatt tartanak egy remekművet. Pedig talán nem is tartják véka alatt, csak én voltam süket, csak én voltam hanyag, most már magamat vádoltam, bizonyos bonyolult gyönyörűséggel, mert a döbbent öröm minduntalan felülkerekedett bennem az önvádon. Akárhogy is: most végre elért hozzám a könyv, nem, nemcsak a Martinovics-pör közismert forrásmunkája, hanem a mű maga, most érintett meg, az efféle találkozások kiszámíthatatlanságával. Megérkezett tehát; Isten hozta, Kazinczy Ferenc úr.

Meller Simon: Kazinczy és Ferenczy
(levelek)
Bayer József: Kazinczy és Oeser
(tanulmány)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal