JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Kassák Lajos szobra (A Kassák Lajos c. diafilm részlete)

Kassák Lajos szobra
(A Kassák Lajos c. diafilm részlete)

KASSÁK LAJOS (Érsekújvár, 1887. március 21. – Bp., 1967. július 22.): költő, író, festőművész, lapszerkesztő.

A gimnázium második osztályából kimaradt, lakatosinasnak állt. Szakmát szerezve szülővárosában, Győrött és Budapesten dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, az egyletek kulturális tevékenységében, feketelistára került. 1909-ben gyalog indult Párizsba. 1912-ben megjelent első novelláskötete (Életsiratás). A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. 1916-ban a Ma szerkesztője. 1919-ben az írói direktórium tagja volt. A forradalom bukásakor letartóztatták, decemberben szabadult és hajón Bécsbe szökött. Ott újra kiadta a Ma című folyóiratot. 1926-ban hazatért és 1926–27-ben Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot, 1928-ban pedig a szociáldemokrata mozgalom fiatal értelmiségére támaszkodva megindította a Munkát. 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. Felesége, Simon Jolán öngyilkossága után elvette Kárpáti Klárát. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. 1946-tól Békásmegyeren élt. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1953-ban kizárták a pártból. 1954-ben visszaköltözött Budapestre. 1956 után tért vissza az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott.

Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai csavargó körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak és Misilló királysága (1912) című regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka. Szociális hevületű lírájában és egyfölvonásosainak szimbolikus nagyításaiban (Isten báránykái, 1914) pedig már a formabontó költő készülődött. Háborúellenes publicisztikáját meghatározták szocialista nézetei. Fölfigyelt az avantgárd kibontakozó mozgalmaira, a futurizmusra és az expresszionizmusra. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselő verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915). Mellette a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékű költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. 1917-től részt vett a politikai harcokban. Sorra jelentek meg expresszionista hangvételű, antimilitarista és erősen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsőülése, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, 1918; Hirdetőoszloppal, 1918), valamint regénye (Tragédiás figurák, 1919). Lapjában és világnézeti különszámaiban manifesztumok, cikkek sorozatát írta a társadalom és a művészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust. A diktatúrával szembeni fönntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a művészet nevében). A bécsi Ma erős dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált; Kassák Lajos pályája kiteljesedett. Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetők (Világanyám, 1920; Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926). A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai, mechano-architekturális kompozíciói képzőművészeti pályáját vezették be, melynek sajátos termékei bécsi képarchitektúrái. Technokrata szenvedélyének, konstruktivista érdeklődésének jelentős dokumentuma a Moholy-Nagy Lászlóval összeállított Új művészek könyve (1922). Törekvéseinek szintéziseként is fölfogható önéletrajza (Egy ember élete, 1927–1935).

A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel fölhagyó, elégikus hangra váltó alkotóról a költő Kassák Lajos vall teljesebben. A változás nyomai már a számozott versek utolsó kötetében érzékelhetők (35 vers, 1931), s válogatott verseinek megjelenésével váltak nyilvánvalóvá (Földem, virágom, 1935). Az Ajándék az asszonynak (1937) és a Fújjad csak furulyádat (1939) az egyén és a társadalom nyomasztó valóságából küzdi ki egy sajátos bukolika hangjait, míg a tépődő lélek a vallásos élményhez kerül közelebb. Bölcselet és líra találkozásából született bensőséges levélregénye (Anyám címére, 1937). Az évtized végére művészeteszménye a babitsi új klasszicizmus felé közeledett, s Móriczhoz hasonlóan a napi politikából való kivonulást hirdette. A 40-es évek legelején verseiben a rezignáció és a magány érzései uralkodnak (Sötét egek alatt, 1940; Szombat este, 1941). Regényeiben, újra szaporodó elbeszéléseiben a lírai emlékezés és a moralizálás elemei keverednek (Egy kosár gyümölcs, 1939; Azon a nyáron, 1940; Hídépítők, 1942; Mögötte áll az angyal, 1942; Egy álom megvalósul, 1943; Karácsonyiék, 1943). Egy lélek keresi magát (1941) című lélektani regényét képzőművészeti érdeklődése is ihlette. Ennek eredménye szakmailag érett interjúkötete (Vallomás tizenöt művészről, 1942) s festőkről írt portrésorozata (Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947). A háború utolsó évében visszavonult. Az ostrom szorongásairól, a túlélés hitéről lírai naplója tudósít (Kis könyv haldoklásunk emlékére, 1945).

1945 után nagy lendülettel látott munkához. Szerkesztői tevékenysége, megújuló alkotókedve fölélesztették avantgárd vonzalmait. A szürrealizmus és a konstruktivizmus hagyományai felé tájékozódott, a történelmi változásokat tükröző lírája a posztexpresszionizmus jegyében idézte a tízes évek ódai hangütéseit (Szegények rózsái, 1949). Prózájában a tragédiákon túljutott társadalom, az egyén önvizsgálatának (Az út vége, 1946) és az új kor dokumentálásának – sematikus vonásoktól sem mentes – igénye munkált (Ahogyan elindultak, 1949). A belső száműzetésben a politikai viszonyokat is leleplezte naplója (Szénaboglya, [1955–56], 1988). Művét az öregedés lírájának, kiérlelt művészeti nézeteinek, atmoszférateremtő erejének együttese klasszikus értékűvé avatja. A mellőzöttségben festői ambíciói újra föltámadtak, s megírta avantgárd mozgalmainak történetét.

Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg. Az emlékezés és a mulandóság hétköznapi élményeiből alakította ki szuverén, emelkedett, tárgyias líráját (Költemények, rajzok, 1958; Szerelem, szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964; Mesterek köszöntése, 1965; Üljük körül az asztalt, 1968).

Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai. Műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. Pályájának különös színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi fölemelkedésének éthosza.

Kassák Lajos
(diafilmek – Neumann-ház)
Tihanyi Lajos: Kassák arcképe
(festmény)
Nemes Lampérth József: Kassák Lajos
(tusrajz)
Bortnyik Sándor: Kassák Lajos portréja
(grafika)
Ferenczy Béni: Kassák Lajos
(érem)
Kassák Lajos: Éposz Wagner maszkjában
(részlet)
Most téged énekellek:
Bősz, acélkörmű mester, sórsrendező-pán: Háború!
Most téged énekellek a zimankós őszi mezőben,
Piros virágok és fehér álmok kuszált szőnyegén,
Hol vérvirágos kertet taposnak megdühödött nyájak
És én, a szelíd gopndolat pásztora, gyors tüdővel,
Most rólad énekelek, gonosz indulatok tüze. Háború!
A világ négy sarka most véresre ölelkezik.
Kassák Lajos: Mesteremberek
(részlet)
Holnap azbesztből, vasból és roppant gránítból életet dobunk a romokra
S félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!
Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.
Bazalt talpú hidakat. S terekre új jeleket zengő acélból
S a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívumokat lökünk,
Hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.
Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk
És megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld
S örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
RÓMÁBAN, PÁRISBAN, MOSZKVÁBAN,
BERLINBEN, LONDONBAN ÉS BUDAPESTEN.
Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek
(részletek)
Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk
tovább kamaralógósz ha felállitjuk a mérleget ugyis mi
huzzuk a rövidebbet
és ekkor kinyiltak a szemeink
és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidéken
és mentünk és mentünk
13 angyal járt előttünk
szintén gyalog
és énekeltek nekünk a fiatalságunkról
[…]
a vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szivünkre
s mi csak uszunk tovább hajnal iránt
bizony okosabb lenne ha mindenki édesfagyökérrel vagy
krumplicukorral kereskedne
osszátok be a világot amiben éltek
nekünk könnyü naponta 50 kilométert megyünk belőle
kifelé
alagutakban hegyek gerincén s a hallgatag német erdőkben
érezzük a friss trágya szagát a földeken
a hegyek néha megfordulnak s a fák citeráznak a szélben
a fák alapjában véve teherbe esett lányok
halkan beszélnek egymáshoz és azt mondják:
ha ő elmegy én öngyilkos leszek
tegnap egész nap pelenkákat szegtem arany fonállal
angyalkának keresztelem majd és gyémánt cseresznyét
akasztok a fülébe


Kassák Lajos: Dal egy szép lányról
(részlet)
A legszebb nő volt Barbara
akit valaha láttam én
esténként az utcán sétált
mögötte bivalynagy legény.
Fehér mezítelen karját
ha érinthettem volna csak
de akár egy balga koldus
álltam a ködben hallgatag.
Kassák idézetek
Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos
(részletek)
De ekkor jött – K a s s á k L a j o s
(a peremekre szorult európa-ritmus)
és
átszáguldta a késést!
Az ő lábnyomaiból ihattuk
az európa mámort!
S az avant-garde-dal rohanó idők
hősei így lehettünk:
Kemény, Vasarely, Schöffer
és annyian még
az élvonalba robbanó utódok! ...
Én így látom:
ez volt Kassák Lajos!
Magyarok! Hej!
Jelen-vonalon túl és innen
– ne feledjétek soha el!


Kassák Lajos (Az Ady Endre a Hortobágy poétája c. diafilm részlete)

Kassák Lajos (Az Ady Endre a Hortobágy poétája c. diafilm részlete)

Kassák Lajos
(összeállítás)
Kassák Lajossal beszélget Tóbiás Áron, 1963-ban
(hanganyag a szerző előadásában)
Pécsi József: Kassák Lajos a Munka számaival
(fotó)
Tverdota György: Kassák avantgárdja, a harmincas évekből visszatekintve
(tanulmány)
Hegyi Lóránd: Kassák „képarchitektúra”-elmélete és az antiművészeti koncepciók viszonya – Kassák Lajos Emlékkönyv
(tanulmány)
Koffán Károly: Kassák Lajos
(fotó)
Czeizel Endre: Kassák Lajos családfájának és betegségeinek értékelése
(tanulmány)
Csaplár Ferenc: Kassák egyetemessége
(ünnepi beszéd)

Lengyel Balázs: Mai klasszikusok
(részlet)
Kassák

Kassák Lajos számára nem volt probléma az, hogy magyar. A nemzeti kérdéssor benne másképpen élt. Veres Péter Kassák halála után nyílt értetlenséggel szóvá is tette ezt. A fiatal Kassák számára az volt a probléma, hogy munkás, egy jövőt akaró-tervező osztály tagja. Az ő tudatában is ott lebegett egy „haza a magasban”, mint a fiatal Illyésében, s vele emberségben rokon vagy sokban egyező. De ő – a munkásból lett író autodidaxisával – mélyebben kényszerült megjárni az elutasítás grádicsait, mint bárki az ő korában. Meg is írta, meg is magyarázta prózai remekművében, az Egy ember életé-ben, hogy neki mindent elölről kellett kezdenie. A jövő tervezését s a költészet tervezését is. Hagyományok nélkül. Azok elutasításával. Társadalmi fogantatású indulat élt benne a múlttal szemben (és persze a költői múlttal is), amikor verseket kezdett írni. Ilyen indulat Kassák pályakezdése idején – igaz, a munkássors által nem hitelesítve – jó néhány nyugtalan tehetségben élt még, de nem nálunk, hanem szerte Európában. Azokban, akik az avantgarde égisze alatt új művészetet terveztek az új századnak. Nevük közismert: korunk klasszikusai. Amikor Kassák írni kezdett, amikor író lett, úgy kezdett teremteni, ahogyan ők. Ösztönösen, öntudatlanul rokon módon.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal