Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KAESZ GYULA, (Budapest, 1897. júl. 13. – Budapest, 1967. máj. 12.): belsőépítész, építész, iparművész, főiskolai tanár, a magyar belsőépítészet és a korszerű magyar bútorművészet jeles képviselője.

Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában végezte. Már egész fiatalon több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az iparművészeti iskola, ill. főiskola belsőépítészeti és bútortervezési tanszékének tanára. 1920–1928-ban a munkásfiatalok részére létesített esti tanfolyam vezetője. 1952–1958-ban a főiskola igazgatója volt. E minőségben több jelentős oktatási reformot léptetett életbe. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Kitűnő művészek nemzedékeit nevelte fel. Tanári működése mellett építészeti, lakberendező és bútortervező gyakorlatot folytatott (Kassai Kereskedelmi Bank, a Nemzeti Takarékpénztár épületei, családi házak stb.). Kiállítások tervezésével is foglalkozott, ő készítette a milánói Triennale (1933–1936) belsőépítési terveit, az 1937. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonját, az 1947. évi közlekedési kiállítást, 1937-től több magyar nyomtatvány-, reklámgrafikai és könyvkiállítást. 1948-tól 1952-ig az első állami tervezőiroda belsőépítészeti osztályát vezette. 1935–1938 között A Bútor című szakfolyóiratot szerkesztette, és az Új építészet című folyóiratnak egyik szerkesztője, a Tér és Forma folyóiratnak pedig munkatársa volt. Munkássága nagy hatással volt a magyar belsőépítészet és különösen a korszerű magyar bútorművészet fejlődésére.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)