JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja (fotó: Gottl Egon)

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja
(fotó: Gottl Egon)

RÁKÓCZI FERENC, II (Borsi, 1676. márc. 27. – Rodostó [Törökország], 1735. ápr. 8.): író, államférfi, hadvezér.

I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Mostohaapja, Thököly Imre mellett korán megismerte a tábori életet. 1694-ben nagykorúsították; júniusban beiktatták Sáros megye örökös főispáni tisztébe. 1701. április 18-án összeesküvés vádjával letartóztatták, Bécsújhelyre vitték. A vérpad elől megszökött és lengyel földre menekült. A tiszaháti fölkelők küldötteinek hívására, az 1703. május 6-án kibocsátott brezáni kiáltvány és a „Cum Deo pro patria et libertate” jelszóval ékesített zászló hazaküldése után június közepén átlépte a határt. 1703-1711 között vezette a magyar nemzet szabadságharcát a Habsburg-uralom ellen. 1704-ben Erdély fejedelmévé választották, 1705-ben a szécsényi országgyűlés „a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé” emelte. 1707-ben Magyarország és Erdély uniójának létrehozásával az ónodi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc indítványára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A nemesség és a nép benne látta a jövendő királyt, hatalmas államszervező munkát végzett; önálló nemzetközi diplomáciát épített ki. 1711. február 21-én segítségért Lengyelországba indult, a jóváhagyása nélkül megkötött szatmári béke után emigrációba kényszerült. 1712-ben Franciaországba hajózott; rangrejtve élt XIV. Lajos udvarában. A király halála után visszavonult Grosbois-ba, s a kamalduli szerzetesek klastromában élt. 1715-ben III. Károly fő- és jószágvesztésre ítélte. 1717. szept. 15-én a szultán meghívására Törökországba hajózott. A pozsareváci béke (1718. július 21.) után a Porta Rodostóba telepítette, itt töltötte élete utolsó éveit. Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenc holttestét a galatai Szent Benedek kápolnában nyugvó édesanyja sírjába temettette, szívét s kéziratait, végakaratához híven, Grosbois-ba küldte. Hamvait 1906-ban a kassai dómban helyezték el.

Irodalmi munkásságának első szakaszában hatalmas politikai, publicisztikai tevékenységet fejtett ki; hazai és nemzetközi levelezést folytatott; imádságaival, szónoklataival, kiáltványaival harcra buzdított. Legjelentősebb műveit az emigráció hosszú éveiben készítette. Az Emlékiratok című könyvében a szabadságharc eseményeit írta le, kronológiai sorrendben, évek szerinti csoportosításban. Rákóczi írásai többnyire kézirat formájában maradtak fenn.

Kisfaludi Strobl Zsigmond: II. Rákóczi Ferenc
(szobor)
Hollósy Simon: Rákóczi-induló, vázlat
(festmény)
Tóth Eszter: II. Rákóczi Ferenc
(festmény)

Thököly Imre II. Rákóczi Ferencnek
(részlet)
1704. június 21. Nikomédia

Édes Fiam-Uram!

[...]

De az halállal mindnyájan tartozván, és beteges állapotomhoz képest én is arrúl gondolkodván, – ha életemet nem reménlhetem is sokáig: de halálomat édes hazámban, és édes atyáim koporsójában való eltemettetésemet kívánnám. Minél hamarébb vagy legalább kegyelmedhez közelebb menetelemben kegyelmed lehet azért édes Fiam-Uram mind ez török s mind az francia udvarnál főbb és hathatósabb eszköz, kiért – Isten életemet megtartván – én is atyja helyett való atyja és szolgálni kívánó jóakarója kívánok lenni mind magának, mind kedves maradékinak. Ugyanis emberek, változások alá rekesztettek vagyunk, édes Fiam Uram; kivált az kiyan igyben s fegyver között forog, mint kegyelmed: mikor nagyobb szerencséjét látja – akkor féljen szerencsétlenségtűl, mert az fegyver senkinek nem kedvez! Féljen s őrizkedjék az áróktúl, s tanúljon az én példámon; az német hitinek, gratiájának [kegyének] semmiképpen ne higyjen, de caute [óvatosan] még másoknak is: mert az világ állhatatlan, – addig becsűli, szereti az embert, míg hasznát veheti, etc. Az kik pedig engem elárúltak, vagy megkárosítván, mint hiti-szegtek mentenek el tőlem: ha kegyelmedet megkeresték vagy keresnék is, – hogy hihet nekik?

Arany János: Rákócziné
(részlet)
Személyemnek Magyarország nagy ára,
Visszamegyek, szavam adtam reája,
Felfogadtam, meg is állom emberűl:
Visszamegyek,
Ha veled a
Békesség nem sikerűl.
Jobban ismered te Bécset nálamnál:
Hitszegővel alkuba mért állanál?
Szava játék, hite szellő, kárhozat…
Vezérelje
A nagy isten
Győzedelmes kardodat! –”
Zrínyi Ilona (A kuruc korszak irodalma c. diafilm részlete)

Zrínyi Ilona (A kuruc korszak irodalma c. diafilm részlete)

II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásáról szóló okirat (fotó: Lugosi Lugo László)

II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásáról szóló okirat
(fotó: Lugosi Lugo László)

RÁKÓCZI
(gyűjtőoldal)
Köpeczi Béla: A Vatikán és a Rákóczi-szabadságharc
(tanulmány)
A kuruc korszak irodalma
(diafilm – Neumann-ház)

Krúdy Gyula: Rákóczi harangja
(részlet)

Olyan nagy harang tán a világon sincs, mint a debreceni öreg harang. Ezt az öreg harangot – büszkesége a debrecenieknek – úgy hívják: Rákóczi. A nagy fejedelem nevéről keresztelték el az öreg harangot.

Az öreg harang nemcsak abban különbözik a többitől, hogy százmázsás testének a meglódításához legalább három emberre van szükség, hanem abban is, hogy csak nagy ünnepen szólal meg. Mikor mély, zúgó szava száll a városon, még a hortobágyi gulyás is meghallja a hangját, és azt mondja magában:

– Rákóczi beszél!

A hagyomány szerint Rákóczi Ferencnek a szava van benne a nagyharang zúgásában. A szabadság fejedelmének hangja száll végig a hortobágyi rónán, ha a harangot meghúzzák. Száll, száll a hang a magyar mezőkön, és az emberek leveszik a kalapjukat, mert Rákóczi Ferenc jut az eszükbe.

[Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!…]
16
Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!
Dicső magyarok vitézi!
A sebeink csak nem szünnek,
Fájdalmaink nem enyhülnek.
Hej, Rákóczi! Hej, Bercsényi!
Dicső magyarok vitézi!
Ha ti még most is élnétek,
Ti is a hazát védnétek.
[Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél, fúj a szél…]
8
népdal
Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél, fúj a szél,
De azért a kuruc vitéz útra kél, útra kél.
Hová, merre? – Felébredtem. –
Esti szellő kérdi tőllem.
Arra megyek kelet felé,
A sárguló hegyek mögé;
Oda az úr táborába, táborába.
[Nem úgy van mán, mint volt rég…]
(részlet)
népdal
Nem úgy van mán, mint volt rég:
Béborult az magyar ég;
Nem is fordul már végre
Nap a bús magyar égre.
Nincsenek igaz nagyok:
Kapitányok, hadnagyok!
Szíják az ország zsírját,
Vélle Bécset hizlalják.
Meghalt Zrínyi, Hunyadi,
Oda Betlehem, Rákóczi,
Almási és Lónyai,
Hazánk többi lakossi.
[Elindultam szép hazámból…]
(részlet)
népdal
Elindultam szép hazámból:
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.
Bú ebédem, bú vacsorám;
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Petőfi Sándor: Rákóczi
(részlet)
Számkiűztek nemzeted körébül,
Számkiűzve volt még neved is,
S bedőlt sírod a század terhétül,
Mely fölötte fekszik, mint paizs.
Oh de lelked, lelked nem veszett el,
Ilyen lélek el nem veszhetett;
Szállj le hozzánk hősi szellemeddel,
Ha kezdődik majd az ütközet.
Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe,
S vidd előttünk, mint hajdan vivéd,
S másvilági hangon lelkesitve
Erősítsd meg seregünk szivét.
[Haj, Rákóczi, Bercsínyi…]
(részlet)
Jaj, régi szép magyar nép,
Az ellenség téged miként
Szaggat és tép!
Mire jutott állapotod?
Romlandó cserép!
Mint egy ékes, eleven kép,
Valál olyan szép,
Magyar nép!
De a sasnak körme között
Fonnyadsz, mint a lép.
Szegény magyar nép,
Mikor lesz már ép?
Megromlott már, mint cserép.
Jaj, hát szegény magyar nemzet
Jóra mikor lép?
[Megjártam a hadak útját…]
(részlet)
Ihol késő most bánkódni,
A harc után hadat vágni.
Megyek messze Rákóczival,
Szívem tele bajjal, búval.
Ha esne is oly esetem,
Hogy történne betegségem,
Ki gyámolítana engem
Isméretlen idegenben?
Búval vagyok bővelkedő,
Sok nyomorúság-szenvedő.
Elhagylak én, áldott haza,
Nem láthatlak soha, soha!
[Ezernyolcszáznegyvenhatba …]
(részlet)
népdal
Ezernyolcszáznegyvenhatba
El kell menni háborúba,
Ha úgy vagyon cédulázva,
Hogy elveszek a csatába.
Keljetek fel, Rákócziak;
Tűvalátok magyar fiak;
Lássátok meg nagy romlását:
Magyar hazánk pusztulását!
Kölcsey Ferenc: Rákóczi, hajh…(részlet)
 
Rákóczi hajh, Bercsényi hajh!
Magyartok gyászban űl,
Még leng a szellem tőletek,
S már lelke sem hevűl.
 
Oltárunk áll s nem füstölög
Rákos szent mezején,
A szablya függ, s nem hord vitézt
Hátán a büszke mén.
Arany János: A rodostói temető
(részlet)
Ők alusznak ottan, a számkivetettek.
Idegen hazának földe tesped rajtok.
Elhagyák honukat, a soká védettet,
Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.
Elhagyák a szép hont, őseik lakását,
Hogy ne látnák annak végső vonaglását.
Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.
Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.
Hazájok szerelmét, ezt az örök mécset,
Kebelök mélyében ápolgaták szentül;
Addig ápolák, hogy annak is vége lett;
Eltemeték egymást, idegen part felett.

Jókai Mór: És mégis mozog a föld – Eppur si muove
(részlet)
A Rákóczi harangja

Mikor pedig Debrecen 1802-ben porig leégett, elpusztult a nagy tűzvészben a vörös torony is. Minden egyéb harang megolvadt, csak a Rákóczit megolvasztani nem volt elég egy egész égő torony: azon tüzesen, de olvadatlan zuhant le az égő gerendák közül s a talajba vágta magát. Akkor tudatlan népek odarohantak, hogy jót tegyenek vele, s elkezdték vízzel öntözni. Ettől azután elvesztette a hangját. Mikor ismét felhúzták az újon felépült toronyba, nagy szomorodva tapasztalák a hívek, hogy a fejedelmi híres harang a hajdani hatalmas „bimm-bamm” helyett csak egy szomorú, panaszteljes rekedt hangot ád: „dzimm-dzumm!”, mintha ez is csak kísérteni maradt volna meg a világban, valamint annak a nagy családnak a neve, melynek címerét viseli, s melynek utolsó ivadékát is már az iz-nikmidi kaktuszbokrok födik, s ahol még a nevük előfordul nyomtatásban, a cenzor vörös plajbásza egy R… i-t csinál belőle, s akik fennhangon beszélnek még róluk, csak olyan fulladt hangon teszik, mint a harangjuk: „dzimm-dzumm!”

Nem is szólal az meg már valami örvendetes alkalomra; csak mikor valami gyász van.

Ady Endre: A Rákóczi vén harangja
(részlet)
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul.
Síró szava elzúg, elszáll
Messze, messze —
Mintha minden kondulása
Egy hatalmas sóhaj lenne...
Nem így szólott, nem íly búsan,
Messze régen:
Lelkesítő honfi-tűz volt
Hivogató érc-nyelvében.
Zúgó szaván fölcsendült a
Hálaének,
Szive dobbant győzedelmes
Labanc-verő hajdu-népnek.
Illyés Gyula: Verses levél Zilahy Lajoshoz
(részlet)
nagyurunk Rákóczi, s megfogyott kis udvara
Marseille-ből Rodostó felé hajózva
– a szultán vendégei újra, boldog kis sereg –
egy nap éneket hallott a gálya-mélyből,
nem a szó, csak a dallam ért föl.
– Magyar ez? kérdezte Mikes habozva…
Láncon a mélyben egy sor magyar evezett,
vének, vakok,
még tatárszíj-fogta rabok.
Zay úr lenézett, majd mit tehetett?
Bámult soká a tenger víz felett.
Mindenki hallgatott.
Rákócziné
(részlet)
(A révészek nótája)
magyar népballada

Mikor Rákóczi kiszökött, Rákócziné mög mönt vóna utána, nyájával, mindönivel, nagyon könyörgött a révészlegényöknek, hogy vigyék át a Dunán:

 

– Révészök, révészök,
Jószivű legényök,
Vigyetök át az Dunán,
Az Dunán!
Uramtúl maradott
Három falka gőböly,
Azt is nektök adom;
Odadom!
– Nem löhet asszonyom,
Asszonyom, galambom:
Mer nagy zaj mén az Dunán,
Az Dunán!
Rákóczi Ferenc (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Rákóczi Ferenc (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Faludy György: Kurucok
(részlet)
Vad, hetyke nép ez: kurjant, köpköd,
dalol s mókáz a vérpadig;
szemükben arany fények úsznak,
tarkójukon a szél lakik.
Megállnak. Börtönt sokat láttak:
ilyen borzalmast még alig.
Hümmögnek, aztán megcsodálnak,
mint halottat a gyerekek,
egyik rámdobja köpönyegjét
– malomkőnél is kerekebb –
és nyergük alját ketten oldják,
hogy párnáim is legyenek.
Iszákjukból sonkát kínálnak,
roppant császárhúst tőrhegyén,
veres lúdsültet – „combközébe
e flaskanyak a vőlegény:
meghúzhasd, Esztergomban termett,
Bottyán uramnak szőlején.”
Mellém ül egy: a haja szőke,
balján pisztoly, övén fokos,
tarkója a budai német
hóhér bárdjától vérnyomos –
jaj, Béri Balogh Ádám! kendet
sem ösmerem meg, én okos.
Bakay Kornél, Csajághy György, Molnár V. József: Történelem 6. osztályosoknak
(tankönyv)
Ratimorszky Gyula: Történetek II. Rákóczi Ferenc gyermekkorából
300 éves az első magyar újság
Bettes István: Más volt eddig, másképp lesz most: válogatás a kuruckor költészetéből, a nemzeti szövetség hymnusával és II. Rákóczi Ferenc imájával

Mikes Kelemen: Törökországi levelek
(részlet)
112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735.

Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert őtet az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk még csak a legalábbvalón is. Ítéld el, ha lehet, micsoda állapotban írom ezt a levelet, de mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni, mint esett szegénynek halála, mind téntával, mind könyhullatásimmal leírom, ha szinte azáltal megszaporítom is keserűségemet.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal