JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
 
Ismeretlen itáliai festő: Zenélő társaság (fotó: Gottl Egon)

Ismeretlen itáliai festő: Zenélő társaság
(fotó: Gottl Egon)

Az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetsége 1968 tavaszán Lisszabonban tartott kongresszusának határozata alapján november 20-án ünneplik AZ IFJÚ ZENEBARÁTOK NAPJÁt.




Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete
Juhász Gyula: A dal
(részlet)
Mikor az első szerelem ébred,
Csattog a dal és ujjong az ének,
A szívünk vágya, öröme, álma
Kacag és sír az ifjú dalába':
 
„Ó, mi szép az élet,
 
Ó mi szép a dal,
 
Mikor a szívünk még
 
Boldog s fiatal!”
OPERA
(gyűjtőoldal)
KOMOLYZENE
(gyűjtőoldal)
ZENE
(gyűjtőoldal)
ZENÉSZ
(gyűjtőoldal)
ZENEISKOLA
(gyűjtőoldal)
ZENEKAR
(gyűjtőoldal)
HANGSZER
(gyűjtőoldal)

Pilinszky János: Első zenei élmények
(részlet)

A zene elég későn nyílt meg számomra a maga teljes jelentőségében, bár énekeltem például kórusban. Az egyik ilyen nagyon szép kórusélményem, mikor Bárdos Lajosnak tanultuk egyik zsoltárját – amit aztán sok iskola énekelt el együtt, de mindegyik iskola külön tanulta meg –, és a végén nagyon sokáig ki kellett tartani egy hangot. Mikor már készen voltunk, eljött Bárdos meghallgatni. Elénekeltük, nagy kínnal kitartottuk a hosszú hangot a végén. Akkor ő átvette a karmesteri pálcát és azt mondotta: az utolsó hangot úgy kell kitartani, hogy mindenki akkor vesz lélegzetet, amikor akar, és akkor a végtelenségig ki lehet tartani a hangot. És elkezdett vezényelni. Bár a mi zenetanárunk nagyon muzikális ember volt, de hogy a karmester létezik, ezt akkor tapasztaltam először, mert tényleg úgy énekeltünk, mint az angyalok, és a végén percekig kitartottuk a hangot. Ez minket is annyira magával ragadott, hogy Bárdos óriási tapsot kapott tőlünk, a kórustól.

Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben
(részlet)
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom
Weöres Sándor: Beethoven emlékére
(részlet)
Utolsó vonósnégyesek:
a hangzás hasadékai,
a lélek elvesztette dallamait
és nem kiván többé zenét,
se patak, se madarak hangját
ezentúl, csillagforgások
úgyse hallható énekét,
inkább a mennydörgés
vonulását!
Somlyó György: Mozart
(részlet)
1
Letakart billentyűkön zongorázott
s orgonált is az édes gyermek, aztán
a kegyes császárnői csókkal arcán,
kint a lakájok között vacsorázott.
Apja, akár a majmot, mutogatta.
Óráit vették bécsi baronesszek.
S ha valahol egy karnagyság üres lett,
hogy lehetne bejutni, azt kutatta.
Párizsnak túl olasz s túl francia
volt Bécsnek és mindnek túlontúl ember
Európa ez elsőszülött fia.
Ó, hogy kellett érted megvívnia
földi kegyetlenséggel, égi renddel,
szabadító, édes harmónia!
Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez
(részlet)
Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.
Vajda János: Liszt Ferenchez
(részlet)
Ó, jer közénk, maradj velünk,
Kik még hiszünk, még szeretünk,
Bár reményünk – titok.
Zengd te nekünk a csodadalt,
Mit nem mondhatnak el szavak,
Csak sejtnek milliók...
Vagy ám ha mégysz – hí a világ –
Vidd a haza határin át
E nép hirét tova;
A nép, melynek dalaiban
Nagy, halhatatlan búja van,
Nem halhat meg soha!
Illyés Gyula: Bartók
(részlet)
Bánatomat sérti, ki léha vigaszt
húz a fülembe;
anyánk a halott – a bucsúzót ne
kuplé-dal zengje;
hazák vesztek el – ki meri siratni
verkli futamokkal?
Van-e remény még emberi fajunkban? –
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, „agressziv” nagy zenész,
hogy – mégis! – okunk van
remélni s élni!
Nagy László: Bartók
(részlet)
Ó, hány remek mén dühe benne!
Diadala mégis a fegyelme,
nem csitul mégse, virrasztani hív –
Lüktet éjszakámban tündöklete –
Aranyalmánk dérvert Árgílusa, te,
mikor nyughatsz meg végleg a szivemben!

Nagy László: Bartók és a ragadozók
(részlet)

Elhengerített kövénél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadulni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsapás. Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Őt látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző szemeit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét.

 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal