Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

HUGONNAY VILMA (Nagytétény, 1847. szept. 30. – Budapest, 1922. márc. 25.), az első magyar orvosnő grófi családból származott. 18 évesen férjhez ment és három gyermeket szült, amikor 1869-ben értesült arról, hogy Zürichben a nők előtt is megnyílt az orvosegyetem kapuja. Családja beleegyezésével, de minden anyagi támogatás nélkül iratkozott be a zürichi egyetem orvosi karára 1872-ben, ahol 1879-ben orvosdoktori diplomát szerzett. Két évig a zürichi sebészeti klinikán dolgozott, majd 1880-ban hazatért. A fennálló jogszabályok miatt Budapesten nem tudta elismertetni orvosi diplomáját, egy évtizedig csak szülésznőként tevékenykedhetett. Ebben az időszakban kezdte el ismeretterjesztő, felvilágosító szakirodalmi tevékenységét a nők munkavégzésének lehetőségeiről, egyenjogúságáról vagy például olyan fontos egészségügyi problémákról, mint a havi vérzés. 1884-ben elvált, majd férjhez ment Wartha Vince műegyetemi tanárhoz. Felhagyott szülésznői tevékenységével és ezután csak orvosi elméleti tevékenységgel, szakirodalmi publikációkkal foglalkozott. A vonatkozó rendeletek megváltozása után újra kérvényezte diplomája elismerését és végül néhány vizsga letétele után 1897-ben Budapesten is orvosdoktorrá avatták. Ezután magángyakorlatot folytatott és tanított a Bábaképző Intézetben. Francia és német nyelvből szakkönyveket fordított, népszerűsítő előadásokat tartott a leánynevelésről; egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek.

Legjelentősebb és egyben legnépszerűbb munkája az 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos című kötet. Ez ugyan csak Anna Fischer-Dückelmann művének fordításaként indult, de az egyes fejezeteket alaposan kiegészítette saját gyakorlati tapasztalataiból származó ismereteivel. Az első világháború alatt nyolcvan hazai orvosnőt szervezett szolgálatra a vöröskeresztes hadikórházakba.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)