JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
 
Határ GyőzőForrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Határ Győző
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

HATÁR GYŐZŐ; eredeti nevén Hack Viktor (Gyoma, 1914. november 13. – London, St. George’s kórház, 2006. november 27.): író, költő, filozófus.

1946-ban magyarosított. Műveit már Határ Győző néven publikálta.

Apja, Hack Vilmos a gyomai Kner nyomda papírszakértője volt, az I. világháborúban megrokkant; így a családot a későbbiekben az anya, Túri Mária Margit tartotta el. 1920-ban költöztek Budapestre. A Markó utcai Főreálban érettségizik (1933), majd a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerez diplomát (1938). Ebben az évben írt első regényét, a sokszorosított formában terjesztett Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. Univerzális tehetség lévén, tanulmányai közben a Zeneakadémiára is jár, ahol – többek között – Kodály Zoltánt hallgatja. Mint szigorló mérnök, két éven át dolgozik Hajós Alfréd mellett, majd végzése után négy esztendeig a Közmunkatanácsnál áll alkalmazásban, Borbíró Virgil irodájában. Már írja első regényeit, anélkül, hogy publikálásukra reménye lenne. 1943-ban részt vesz egy államellenes szervezkedésben; május 1-jén összeesküvés vádjával letartóztatják, műveit bűnjelként lefoglalják. A Haditörvényszék felségárulásért halálra ítéli; majd ezt – többszöri, hosszan tartó fellebbezés után – 12, végül 5 évre mérséklik. Sátoraljaújhelyi raboskodása idején átéli az 1944. március 22-i fegyházlázadást; ezt követően büntetőszázadba sorolják be, de 1944 késő őszén sikerül megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban talál állást és menedéket. Itt éri meg a nyilas-uralom végét.

1945 és 1947 között a budapesti UNRRA-missziónál építészként dolgozik. Annak megszüntetése után fordításból, különböző „négermunkákból”, festményei értékesítéséből tartja fenn magát. Az Újhold körével és a Szentendrei Iskola művészeivel áll szorosabb kapcsolatban. 1945-től újra publikált, de 1949-ben kizárták az írószövetségből. Folyamatosan írja új s újabb műveit, noha megjelenésre nincs esélye. 1950 januárjában határátlépést kísérel meg: a trieszti UNRRA-misszióhoz akar eljutni. Miután elfogják, két és fél évet tölt különböző börtönökben és munkatáborokban (a szegedi Csillagban, majd a budapesti Gyűjtőben; innen a miskolci Egyetemváros építkezésére viszik a rabokat, majd Sátoraljaújhely, Hejőcsaba, Márianosztra következik. Innen szabadul 1952 nyarán). Egy tervezőirodában helyezkedik el építészmérnökként; később az Írószövetség Fordítói Szakosztálya segítségével műfordítóként függetleníti magát.

1956 tavaszán ismeri meg leendő feleségét, Prágai Piroskát, akivel 1956 decemberében elhagyja az országot. Londonban telepszenek le. Határ Győző a BBC Magyar Osztályának munkatársa lesz (1957–1976); nyugdíjazását követően a Szabad Európa Rádiónak dolgozik. Emellett 1960 és 1985 között mint az angol külügyminisztérium hivatalos tutora, angol diplomaták magyar nyelvi felkészítését és a magyar kultúrába való bevezetését végzi feleségével együtt, aki – felelősségteljes tisztviselői munkája mellett – férje műveinek angolra fordításán is dolgozik.

1967 márciusában költöznek dél-londoni végleges otthonukba, ahol emigráns, majd később hazai barátaikat is sűrűn vendégül látják. Gyakran szerveznek irodalmi esteket, amelyeken Prágai Piroska a művek tolmácsolásában, előadóművészként közreműködik. Szoros kapcsolatot tartanak fenn az emigráció különböző irodalmi köreivel (a Párizsi Magyar Műhellyel, a londoni Szepsi Csombor, valamint a hollandiai Mikes Kelemen Körrel, a müncheni Új Látóhatárral stb.). 1970-ben az Amerikában élő Makkai Ádám többhetes előadókörutat szervez Határ Győző számára; Clevelandben a város díszpolgárává választják. 1978-ban újra körutat tesz; mintegy félszáz előadóestet tart a magyarlakta településeken. Ez a két körút teremti meg a bázist saját könyvkiadása számára. A következő évtizedben szinte évente jelennek meg művei.

Lassanként kiépülnek hazai kapcsolatai is. 1988 áprilisában Kabdebó Lóránt irodalomtörténész kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondja életútját. 1989 őszén látogat haza első ízben hivatalosan.

Az 1989–90-es fordulat óta rendszeresen publikál hazai folyóiratokban. Többször lépett fel vidéki városokban, sőt Kassán és Pozsonyban szervezett előadóesteken is. Neve fokozatosan ismertté vált a szélesebb közönség előtt; mára már kialakult hazai olvasótábora. Könyvei sorra megjelentek/megjelennek különböző hazai kiadóknál; haláláig hatalmas szellemi frissességgel dolgozott, figyelemmel kísérte mind a politikai, mind az irodalmi élet jelenségeit. Naprakész publicisztikával állást foglalt vitás kérdésekben (pl. az Írószövetség bonyolult küzdelmeiben), s tanácsaival, véleménye nyilvánításával hozzájárult a művészeti élet anomáliáinak tisztázó rendezéséhez. 90. születésnapját az Írószövetség szép rendezvénnyel ünnepelte; a 2005-ös könyvhéten több új kötetét dedikálta, könyvbemutatóin részt vett.

Valamennyi műnemben és szinte valamennyi műfajban alkotott; célja a műfaji határok elmosása, univerzális írásmód megteremtése. Heliáne (1947) című regénye a swifti utazóregény és szatirikus utópia hagyományát elevenítette fel, társadalmi éllel, a totális államgépezet és az irodalmi élet prostituálódásának szatirikus rajzával. Az őrző könyve (1948) nagyszabású történetfilozófiai parabola. Az Anibel (franciául: Párizs, 1970; magyarul: London, 1984; Bp., 1988) című 1953-ban írt regénytrilógiája szerelmi vallomás a női nemhez, egyszersmind könyörtelen tabló az ötvenes évek Magyarországáról. A Köpönyeg sors (Iuliánoszifjúsága, London, 1985, Szombathely, 1997) történelmi regénynek álcázott lélekrajzi regény. Bár hatalmas történettudományi ismeretanyag áll mögötte, a történeti tényekkel szabadon bánik, az összetett psziché működése, döntései érdeklik olyan pillanatban (400 körül), amikor a régi világ már süllyedőben van, s még nem született meg az új. A fontos ember (Szeged, 1989) című regény szatirikus körkép az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, az érvényesülésért folytatott létharcáról. Határ Győző dramatikus műveinek jelentős része epikusan felépülő könyvdráma. Legkiemelkedőbb a Golgelóghi (London, 1976; Szombathely, 1989) című kilenc misztériumdrámából és egy testes utószóból álló sorozat. A zárókép meggyőzően mutatja Határ Győző filozófiáját: a Teremtő Isten csupán sánta korongoló, a világ igazi és időtlen ura a Sátán. Határ Győző drámái közül kiemelkedik a kétrészes Mangún. A parabolikus tragédia témája, hogy az önkényuralkodó iránti feltétlen hűség kinyilvánítása hogyan vezet elkerülhetetlenül a kegyvesztettség és a bukás felé. Határ Győző számos kisebb jelenetet, rádiójátékot, mesejátékot is írt. Magyarországon Patkánykirály (Nyíregyháza, 1987) és Elefántcsorda (Várszínház, 1992) című darabját mutatták be. Verseiben érvényesül leggazdagabban a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése. Gyakori a hagyományos (pl. anakreoni) témák szellemes, szatirikus újrafogalmazása. Regényeibe, drámáiba illesztett, a szereplők szájába adott lírai töredékei (mindig kívülálló, ironikus szemlélete mellett) jól jellemzik beleérző képességét. Filozófiai munkásságát Határ Győző az irodalminál előbbrevalónak tartja, és irodalmi művei főként filozófiájának foglalataként fontosak számára. Nyelvének gazdagsága és könnyedsége látványosan segíti át az önálló, modern magyar filozófiai nyelv hiányán. Elsősorban a történetfilozófia és az ismeretelmélet kérdései foglalkoztatják. Műfordításai közül kiemelkedő Laurence Sterne Tristram Shandy című regényének átültetése.

75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntetik ki. Műveit azóta folyamatosan kiadják itthon is. 1990 óta minden könyvhétre hazajön, szerzői esteket tart, dedikál. 1994-ben szülővárosa, Gyomaendrőd díszpolgárává avatja, a Miskolci Egyetem díszdoktori címet adományoz neki, valamint kitüntetik a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével. Ugyanettől az évtől a Széchenyi Akadémia tagja. 1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának rektorától átveszi arany- és gyémántdiplomáját. 2005 őszén a Magyar Írószövetség Elnökségének örökös tagjává választották.

További díjai: az Alföld nívódíját (1989), IRAT-nívódíja (1990), Kossuth-díj (1991) a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagsága (1993), a Salvatore Quasimodo Költői Verseny Nagydíja (1996), Márai Sándor-díj (2001), Pro Cultura Hungarica elismerés (2004).

Határ Győző: Intra muros
(részlet)
Elgazdátlanodott világ

Szeretném hinni – sunyi szemlesütve s bűntudatosan, így sugdolództam magamban –, szeretném hinni, hogy valaha, valahol, valakinek egyszer még olyan gyönyörűség lesz olvasni engem, mint amilyen gyönyörűség nekem olvasni Szókratészt.

Úgy éreztem, mindent elírt előlem – előlünk.

Úgy éreztem: kicselezte a divatokat. A rendszeralkotás divatja idején rendszerének kristálytani teljességével – a divat letűntével rendszertelenségének ragyogásával hódított.

S nemcsak ezzel lett mindenkor divatképes és időszerű, hanem megszólalásának igézetével is.

Hogy olyan rejtélyeskedő.

Hagyja beszélni a másikat.

Határ Győző: Életút
(részlet)
Életút I.

Kabdebó Lóránt Mondd el életed történetét!

Még be se jöttél és már ajtóstul törtél rám? Mondjam el?! Hogy te faltörőkosnak képzeld magad s engem meg városkapunak nézzél: már rég betörve s lerombolva hevernék. Még csak az kéne!

KL Mondd el életed történetét!

Ennek számos akadálya van, hékám. Impedimentumok (-és/tulumok), melyeket meg kell szívlelned s ítéleted kiszabásánál megenyhülnöd irányomban, atyámfia.

KL Ne az akadályait mondd el, elmondásának; hanem a történetét!

Már hogyan mondhatnám el életem történetét, ha nem hárítom el elsőbbet az akadályokat – útjából? Hátha az impedimentumok felsorolása izgalmasabb, mint életem története…? Miért e sóhaj?!

KL Megadom magam sorsomnak.

 

Határ Győző: Elhull a virág
az élet dolga az eliramlás
 
mit csudálkoznál költőm ezen?
a semmi testé: a romlás – elomlás
 
szórás nyelettetés:
 
a térözön
nincs örökhagyód (te légüres tér)
 
ki „öröklétet” majd rádirat
hogy a csillagvilágból integessél
 
a csillagvilágok
 
csordáinak
nem lesz kísértet-trabant belőled
 
se tejút-araszoló asztroláb
az űrsikoltással kell beérned:
 
ne – szombati seprű-
 
nyél alád
nyargalj nyargalj ríddogálj az éjben
 
hogy örvények éggé köpüljenek
míg nem léssz az özön ég Ridegében
 
a halandóságnak
 
– hadüzenet
 
Határ Győző: A boldogság
(részlet)

az álomban nem hetvenöt – hanem huszonöt éves voltam. A barokk eklekticizmusának magátólértetődőségével, magas, elegáns palotasorok, palotasarkok között történt

 

ketten jöhettek számításba, noha legyeskedni is alig mertem körülöttük, annyira fölöttem voltak szépségük státuszában és ha lehet kettőért egyformán bolondulni – hát ez a kettő ilyen volt: az rántott vonzáskörébe-és ragadt magával, amelyikkel éppen voltam

 

a magas fekete-sudár teltkarcsúnak esküvel fogadtam, hogy kurta pillanatra hagyom el csupán és máris repülök vissza hozzá. Ő, hanyagul, ígéretem zálogául fekete zsinóros, három-bogyós fekete bojtot adott azzal, hogy „de visszahozzam” (szentül ígértem) s már rohantam is. A szőke-sudár teltkarcsúval volt sürgős összeakadnivalóm

 

 

Határ Győző: Aggastyán szól
(részlet)

Major-Zala Lajosnak

 
a fiatalság mámorbörtönében
 
ösztönjószág én – szerelem-vakon –
péniszem pórázára véve éltem
 
s meztelenre láttam minden ablakon
idővel – körülcserdített a pálya
 
új torlás tülekvés következett
s megváltozott az ösztön optikája:
 
átkristályosult a szemszerkezet
de most hogy elért az ösztönszegénység
 
s a szeretkezés csak terhet jelent
röntgenszemmel járom hús setétjét
 
s csontvázig látok csontig meztelent
Határ Győző: Fogyasztói társadalom
(részlet)
mért akarnánk übtre venni?
nem kell nekünk senki-semmi
 
ez is pisis az is pisis
mért vennénk mi valamit is?
ezt is vinni azt is hozni
cuccok alatt rogyadozni
 
mégis vettünk jól megjártuk:
még-egy Fehér Elefántot!
itt csak  útban  ott  kulissza
amott  nem fér:  vigyük vissza!
 
féláron!… a rongyszedőnek:
én? hogy mégegyszer bedőljek?!
odavágom olyat nyekken
azt se bánom meggebbed kend
 
ide-pénz az istenfáját:
visszavegye portékáját!
Csorba Győző: Golgelóghi

Határ Győzőnek

 
A kicsi rettegés, a kicsi rémek
amaz első 1000 előtt – nevetség:
gyermek-iszonyat, humbug-szörnyüségek,
játék-viharcsapás, forgó üresség.
S a Parouzia nem jött. Elfeledték.
Megbékültek a fölborzolt kedélyek,
s a rettegést utólag csak nevették
bár jósoltak még néha-néha véget. –
Most 2000 előtt jégtiszta ésszel
kapcsolók, gépek higgadt társulása
készül szép földünket szemétre hányni;
s egy-egy apró siló is fél világnyi
rontó erő irtóztató lakása.
– Áldassék hát, ki int és jajveszékel!
Határ Győző: Lenyugvó nap

Csorba Győzőnek, hetvenöt utánra

 
kazlak ólak kertekalja
lenyugvó Nap fejealja
sövény zsombék elnyugvónak
 
lombkerítés istenjónap
istenjónap vaskerítés
életútlekerekítés
számadó nap lezárásra
 
keskeny gödröt mélyre ásva
Déllondonban s messze Pécsett
összenézünk visszanézek
te is gyermek én is csöppség
 
két halandó egy-öröklét
omlás romlás oszladozvást
merről perceg? mért e mozgás?
sor gödör sűrű setétjén
 
sorakoznunk nyugton békén
idegenben méla Honban
Pécs alatt vagy Déllondonban
egy a Cél – göröngy a Pálya:
 
Paradízum Nirvánája

Határ Győző: Üvegkoporsó
(részlet)
ódon versek
édes-mindnyájunk felejtőkéjéből előhalászta
HGy (Győző bácsi)
 
ô qui dira les torts de la Rime!
quel enfant sourd ou quel nègre fou
nous a forgé ce bijou d’un sou
qui sonne creux et faux sous la lime?
 
 
(Verlaine, Jadis et Naguère–Art poétique)
Határ Győző a Szavak bolyhai című Csorba kötetről

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal